Hevesvármegyei Hirlap, 1900. július-december (8. évfolyam, 78-156. szám)
1900-08-10 / 95. szám
Eger, 1900. augusztus 10, péntek, 95. szám Nyolczadik évfolyam HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAP POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. ELŐFIZETÉSI Díj : Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve : Egy évre ...................................... 12 korona Fél évre............................................... 6 „ Negyed évre...................................... 3 „ Megjelenik minden szerdán, pénteken és vasárnap. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési díjak és hirdetések küldendők. Egri nyomda-részv.-társaság. Kéziratokat nem adnak vissza. A rónaság veszedelme. A magyar faj lakóhelye, vára és erőssége a rónaság volt. Ma is az Árpád lovasai is ott telepedtek meg, a magyarosodás innen indulhat ki. A nemzet ereje a végtelen rónaságon lakozik. Ezt mindenki tudja és látván látja. Aki azonban az alföldi földmives nép között megfordul, életviszonyaikat a saját szemével megfigyeli, tapasztalataikat meghallgatja, oly szomorú félemségeket lát, ami az Alföld kezdődő pusztulását megdöbbentően mutatja. És itt a mindennapi élet újra rácáfol a tudósok szürke theoriájára. Az az állapot van most a rónaságon, hogy a kis gazda a mostani körülmények és víztelen állapotok közt képtelen lábas jószágot tartani. Képtelen a nagy szárazság miatt. A takarmány, a legelő a nedvesség hiánya miatt oly szűkén van, hogy a nagy birtok jószágállománya is mindenütt megcsökkent, a szántásra való egyenletes járású ökröt majdnem mindenütt a ló, az is csak afféle gebe pótolja, a mit imigy-amugy gazon nevelgetnek s igy legszebb állatból oly sovány, vánszorgó gerhes jószág iperedik, amire szánalom ránézni. A ló amúgy se tud jól szántani, az ilyen göthös állat után a búza kiveresedik a sok pipacstól, a vadrepczétől pedig sárga lesz a tavaszi vetés. A tehén, borjú nevelésről szó sincs. Ennek természetes következménye az elszegényedés és mivel a tehén, borjú nevelésben sincs mód és alkalom, az egészséges tejjel, túróval való táplálkozás jómódú gazdaembereknél is szűken eshetik meg, a szegénység pedig még színét se látja. A föld trágyázásáról így álmodni se lehet, ez is napról-napra soványabb és elgazosodik. Szóval kénytelenek jószág nélkül gazdálkodni, ami halálos szegénység. Az Alföldön mindenki megmondja e szomorú állapot okát. A Tisza szabályozás, illetőleg a helytelen szabályozás oka e nagy kenyeretlenségnek. A Tiszát bolondul egy mederbe szorítottfák, pedig ott a víznek minden cseppje aranyat ér s ahelyett, hogy okszerű csatornázással azt a vizet, amely addig kárt okozott, áldássá változtatták volna, egy szűk helyen rabbá tették, de olyan formán, hogyha ott akarják tartani, ahol most van, akár az égig emelhetik a töltéseket, mert különben is csak úgy kicsap rajta s temérdek kárt okoz, akár az előtt. E bolond tervre ráköltöttek milliókat meg milliókat, s a legutolsó parasztgazda is tudja azóta, hogy a „föld árja“, a mi a növényzetnek a pótolhatatlan táplálékot adja nedvesség alakjában két méteren alul van, ahol legfeljebb az akácz gyökerei érik el. Ezóta már junius közepén minden legelő fű kiég, takarmány nem terem, így az állattenyésztés utoljára is majdnem teljesen meg fog szűnni. Innen van, hogy azon a hires legelőkön, ahol a marha meghizott, ma éhen vész el. Innen van, hogy csak búzát és kukoriczát kénytelenek termelni, a melynek kevés eső is elég s igen sürgős, de csak pár heti munkája van. Ebből a szegénység nem élhet meg, azért jár kubikolni, de ez sincs mindig. De nem él meg így a negyed telkes 14 holdas gazda sem, nem mert jó esztendőben is az óriási közterheket leszámítva 210 írtnál több jövedelemre nem tud szert tenni, ez pedig nem elég egy család fentartására. Ez az igazi oka a terjedő szocializmusnak. Ha ez így megyen tovább az erőteljes magyar faj züllése, pusztulása feltartóztathatatlan! Evvel szemben van olyan uradalom az Alföldön, ahol 600 hold öntözhető réten 300 munkást lehet bőven foglalkoztatni az ott virágzó állattenyésztéssel s mig ugyananyi család tulajdon joggal búzát és kukoriczát termelve csak nagy bajjal élhetne meg. A folyók mentén 3—4 holdon most is bolgár kertészek zöldség termeléssel temérdek pénzt visznek haza, pedig rengeteg bért 70 frtot is fizetnek holdjáért. Szóval meg kell valósítani azt a már kész tervet, amely az Alföldet czélozza vízzel öntözni, bármennyibe is kerül. Különben ez úgy sem egy nemzedék terhe lesz. Ha ezt nem tesszük a magyar faj halálos ítélete már ma elő van írva. — ó. Bukott lányok. Olyan mindennapi, közönséges történetkék azok, melyek a lap hasábjain a bukott lányokról megjelennek. Annyira egyszerűek, hogy minden megindulás nélkül olvassuk az ilyen híreket, nem is gondolva meg, hogy sokszor egy-egy ilyen hírben egy bukott lélek néma tragédiája van eltemetve. Ha egy megrázóbb eset fordul elő, mint pl. a Simon Mariskáé, ki zárdába járó 15 éves leány volt, s aki elbukott és e miatti fájdalmában megőrült, mondom az ilyen esetekben melegen elparentálja a sajtó a szerencsétlen teremtéseket, pedig jó volna kutatni az ilyen alkalommal azon lélektani alakulásokat is, melyek a bukást megelőzik és követik. A bukás legközönségesebb két oka a szerelem és a pénz. Az elsőt ismerték a rómaiak sőt a másodikat is, de nem éltek vele annyi szót, mint a modern kor gyermeke. Van egy ízó, ki azt mondja, hogy mindenért, amit a nő tesz, szerelme felelős. És van ebben a mondásban sok, nagyon sok igaz. Hiszen a nő hozta a földre az örök szerelmet; a nő szerelme mélyebb, hatalmasabb, állandóbb; a nő nem tud ellenni szerelem nélkül, hiszen tapasztalhatjuk, hogy idősebb nők feláldozzák becsületüket, büszkeségüket, hogy szerethessenek. Lehet-e hát csodálni, hogy azok az ártatlan gyermeklányok, kik néma hittel, vak rajongással csüngenek kedvesükön, elbuknak ? Nem kell hozzá a férfi részéről semmi, csak az alkalom kihasználása s egy jó nagy adag lelkiismeretlenség. Figyelemreméltóbb az a bukás, amit a pénz előidéz. Alakjai nem olyan nők, kik édes szerelemmel, reménnyel tekintenek a férfira, hanem többnyire azok a vézna, sápadt alakok, kiknek a nyomorúság leri az arczukról, kik naphosszant ödöngenek a kenyér után, kik egyedül állnak támasz, segítség nélkül s elbuknak, hogy éljenek. Férfi mindég akad ki kész megölni a lelket, hogy a testet hatalmába keríthesse. De a férfi háta mögött érezvén a modern kor bálványát, a pénzt, nem áll meg az ilyen közönséges könnyű győzelemnél. Befurakodik oda, hol a természet imádásra méltó nőt teremtett, de egyebet nem adott hozzá. Körülveszi, utána jár, édes bókokat suttog füleibe, színes álmokat rajzol elé, csillogó, ragyogó élettel kápráztatja, a visszautasítás megtörik kitartásán, makacsságán, és a nő sokszor családján s önmagán vél segíteni, midőn oda dobja magát a kerítő karjai közé, és undort okoz neki a szerelem, mely oly visszataszító formában nyilatkozott meg. Kiszámíthatatlan a hatás mind a nőre, mind a társadalomra, melyet a bukás előidéz. A nő lerántatik a sárba arról a magaslatról, hová a társadalom emelte, lelki egyensúlya meginog, elveszti hitét mindenki iránt. De kidobja köréből a társadalom is mint megbélyegzett egyént, utálattal fordul el tőle mindenki s örök szégyen bélyegét nyomja rá, melyet nem bocsátanak meg neki vénségére, nem bocsátanak meg neki akkor sem, ha tisztességes nevet nyer, egyszeri botlását nem felejtik soha. Pedig megrázó sokszor az a végzet, mit a sors a társadalom nélkül rámér az ilyen szegény teremtésre. Simon Mariska például megőrült. Midőn gyermek szívének álmait összetaposva látta, midőn hidegen megcsalta az, ki a gyermeki ártatlansággal csüngött, nem bírta elviselni, lelke elhomályosult, megőrült. De ez nem mindennapi dolog, ilyet csak mélyen érző szív produkálhat ; a legtöbb, midőn látja a ránehezedő társadalmi visszásságot, elmegy oda, hol örök a mámor, örök a csengő nóta, a kaczagás, de ahol nincs szív, ahol kiveszett az érzés, vagy pedig az utcza szolgálatába áll, kínálva szerelmét. És ez utóbbi a legveszedelmesebb. Most már a nő lesz kerítővé. Fatális közönnyel, hidegséggel, de szerelmet hazudva, dobja magát nemcsak a férfi, de olykor a gyermek ölelő karjai közé csókolja őket, mintha ajkukról akarná a boldogságot szívni, s a mellett lopja, zsarolja, ahol teheti, mert az ránézve létfentartási eszköz.