Hevesvármegyei Hirlap, 1905. január-június (13. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-28 / 43. szám
Eger, 1905. május 28, vasárnap. 43. $2E2&m. Tizenharmadik évfolyam. HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAP POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre ... „1 ... .................. 12 korona Fél évre........................................ ... 6 „ Negyed évre......................................... 3 , ------Egye» mxÁm Ara 1O fillér. = Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. -—» -»►-— HIRDETÉSEK 5 fillér □ czentiméter térfoglalat szerint. NYILTTEREK 15 fillér □ czentiméter térfoglalat szerint. Szerkesztőiaég ém kiadóhivatal, hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési díjak és hirdetések kül- . ...........— dendők: ■ — ■ h-wh Egri Nyomda-Részvénytársaság. — Kéziratokat nem adunk vissza. --ms. Jó Csokonai Vitéz Mihály. Jó Csokonai Vitéz Mihály, a vaskalapos Debreczen ünnepel téged. Vagyis igazadban mondva, csakis az a város ünnepel már, a ki azelőtt jó száz esztendővel kiközösített. Mert hát mi az ország nagy népéhez képest az az egynehány diák, aki könyveidet forgatja s lelkesedni tud tüzes vagy bohókás dalaidon? Mi az az egynehány irodalmi műveltségű ember, aki nemcsak egyes munkáidat, de munkásságod égigszárnyaló szellemét is meg tudja érteni? A ki bele tud látni a te rakonczátlannak mondott, de törhetetlen, felszárnyaló szellemedbe, a ki látja, érzi, tudja, hogy ez a vándorló, sehol megmaradni nem tudó „diák“ abban a szomorú, nemzetietlen korban tudománnyal, tehetséggel felfegyverezve egy nagy eszmének élt utolsó lehelletéig. És ettől a nagy eszmétől soha nem tágított, még a kétségbeesés sötét perczeiben is a jövőben hitt rendületlenül. Itt, dolgozott, lelkesített istenadta tehetsége szerint, hogy a magyar végre valahára magyar legyen, „ha most nem, hát a huszadik században.“ Benne vagyunk a huszadik században, jó Mihályom! Vájjon elmondhatjuk-e a mai időben is, kedves poétám, hogy a miről te álmodtál, a minek feláldoztad egész lelki, testi kincseidet, a melyeknek egy századrészével s az égtől megáldott tehetséged, hazaszereteted kicsi töredékével is tekintélyes debreczeni szenátor, vagy nagy tiszteletű, és tudós professzora lehettél volna az ősi kollégiumnak, hogy az ma teljesedett? Íme, kóborló diákja lettél a hazának, szenvedésed tömérdek, alig volt nyugalmas hely széles e hazában, ahol fejed lehajtsad, lelked minden kincsét két kézzel szórtad rövid életed folyásán, mint annyi más prófétája e kicsi, e szerencsétlen, e dicső, e pártoskodásban elmerült, de mégis édes, egyetlen hazának és mégis hinni, remélni, törhetetlenül dolgozni tudtál a jövendőiért! Már mint gyermekifjú előtt ösmeretes volt előttem a te sárga, hosszúkás orczád, a mit csak a lélek tüze szépített meg, mintha láttam volna görnyedt, törékeny testedet, amiben csak a hazáért való lángolás, a nemzeti fajszeretet volt állandó és kiolthatatlan. Most őszülő fejjel megint csak hozzád menekülök hitért, reménységért és tőled tanulom meg újra, hogy igen „a magyar magyar lesz“ minden ellenséges akadályok ellenére is. Elgondolom pályafutásod küzdelmeit. Látom nemes, magasztos szellemed emelkedését zsenge ifiafeeMÄte Látfcui, hogy Uszítanak ki az ősi kollégiumból, amelynek legnagyobb büszkesége voltál és vagy, látom, hogy attól kezdve nem volt maradásod a hazában, szülővárosodba is csak meghalni jöttél már, ahol egykét ember ismert, becsült, meg tudott érteni. Látom szomorú, elhagyatott betegségedet, korai sírbadőlésed, koporsódat, ami fölött Fazekas Mihály költőtársad, egynéhány tanítványod ejtett könnyűt, látom szerencsétlen édesanyád szívtépő fájdalmait, de e gyász és elhagyatottság közepette azt is látom, tudom, hiszem, hogy csak romladékony tested porladt el: az a lélek, amit te képviseltél, él a mai napig. Nem következett ugyan még a mai napig se az idők várt teljessége, de be fog következni. Mert sok gyarlóságban leledzenek utódaid, a te nagy lelked lemondását talán ma egyik sem tudná követni, azonban vigasztalom magamat és másokat is azzal a reménységgel, hogy annyi jó tulajdonsággal mégis csak megáld bennünket az Úristen, hogy, mint eddig, ezután is Isten csodájaképen megáll a zivatarok közepette is édes hazánk! —6. POLITIKAI SZEMLE. Belföld. Andrássy Gyula gróf bécsi útja — miként előre látható volt — semmi eredménnyel nem járt. A király ezúttal is kijelentette, hogy a hadseregre vonatkozó nemzei kívánalmakat nem teljesítheti. Azóta a válság dolgában újabb és újabb kombinácziók merülnek fel. Legutóbb ismét az átmeneti — hivatalnok — minisztérium terve kísért. Miniszterelnökként Khuen-Héderváry grófot emlegetik. Alig képzelhető azonban, hogy Khuennel a bécsi udvar kísérletet tegyen. A képviselőház csütörtöki ülésén Kossuth Ferencz indítványt nyújtott be az önálló autonóm vámtarifa elkészítése iránt. A meggyőző érvekkel támogatott indítványt hétfőn fogja a Ház tárgyalni. Pénteken mentelmi ügyeket tárgyaltak. HEGYEI ÉS VÁROSI ÜLYEK. Eger város képviselőtestülete tegnap (szombat) d. e. 10 órakor, majd folytatva d. u. 3 órakor rendes közgyűlést tartott. Az elintézett ügyek közül felemlítjük a következőket: A közgyűlés a gazdasági felügyelői lakás- és udvarnak a posta részére való bérbeadása tárgyában az ügy előkészítése és javaslattétel végett •— Altorjay Sándor elnöklete alatt — bizottságot küldött ki. A bizottság tagjai: Nagy Bernát, Okolicsányi Lajos, dr. Pátz Ferencz, Petrovich Ferencz és Wind István. A postaigazgatóság értesítette a várost, hogy Egerben második postahivatalt nem lehet felállítani (ilyen csak Budapesten van), az a kívánság azonban, hogy postai ügynökség, esetleg gyűjtőhely állíttassák fel, teljesíthető lesz, ha a város kérelmét megfelelő adatokkal támogatja. A kázgyűlés a szükséges adatok beszerzésére javaslattételre S^htóöffságot küldött ki. Kovách Kálmán lemondása folytán a patakszabályozási és egészségügyi bizottságba Altorjay Sándort választotta meg tagul a közgyűlés. A kövezetvám-bizottság javaslatára eme bizottság tagjainak számát 24-ről 30-ra emelte fel a közgyűlés s ezúttal tagokul megválasztotta Altorjay Sándor, Strausz Sándor, Csank Béla, Melczer Gáspár, Szőke Sándor és Kalmár Gáspár képviselőket. A közgyűlés az Egri Polgári Dalkör zászlószögét 50 koronával megváltotta s a szög beverésével a polgármestert bízta meg. A városi vízvezeték tárgyában a közgyűlés azzal a kérelemmel fordul a kormányhoz, hogy az ügy tanulmányozása czéljából díjtalanul egy szakértőt bocsásson a város rendelkezésére. A városi mérnök részére magántermészetű ügyekben járó díjakról alkotott szabályrendelet tervezetét az e tárgyban kiküldött bizottságnak azzal adta vissza a közgyűlés, hogy a mérnök összes díjaira vonatkozó egységes szabályrendeletet készítsen. A közgyűlés a megüresedett írnoki állásra Búzás Gyula napidíjast választotta meg. A szegényügyre vonatkozó szabályrendelet tervezetét a közgyűlés elfogadta. A csapatkórháznál több rendbeli javító munkálat vált szükségessé. Wind István építészmérnök (a kórház építője) kijelentette, hogy eme munkálatok nagy részét díjtalanul teljesíteni fogja. A közgyűlés örömmel fogadta az ajánlatot, Wind Istvánnak jegyzőkönyvileg köszönetet szavazott s őt a csapatkórház felügyeletére kiküldött bizottság tagjai közé megválasztotta. A közgyűlés elhatározta, hogy az egri illetőségű 48-as honvédek közül azokat, akik segélyre szorultak (tizenöten vannak ilyenek), egyenkint éjtök fogytáig havi 15 kor. segélyben részesíti. Középiskoláink és az élet. Mai nap szinte divat már nekiesni az iskoláknak. 8 lehet, hogy sokféle divat ostoba^U8!? az egy nem az. Sokan, sok helyen én m., időkben elmondották, hogy mennyire eltér az iskolák tanítási rendszere attól, mely az élet megkövetelte betetőzéséül a eredményekhez vezetne. És most, sok rossznak, a Társadalomtudományi Társaság ülésein kimutatták, hogy a mai rendszer egészségileg is tönkreteszi az ifjúságot. Szóval mindenkép megérett arra, hogy új irányok váltsák fel. Ezeket az új irányokat majd megállapítják az illetékesek, de addig is ne szűnjünk meg felszólalni a régi rendszer ellen, itt a vidéken is, mert bizony erősen tömörülnek a pedagógusok, hogy, nem védekezve bár nyilvánosan, a régi, félretaposott ösvényen kódorogva, még sok kárt tegyenek a jövendő, ifjú nemzedékekben. Hosszú lesz a harcz, mig a korhadt oszlopok összedőlnek s helyüket az újak, az igaziak foglalják el. Mert bizony nálunk nehezen mozdulnak el a megszokottból s nem kis megnyugvással hallják a malomkerekek ismert zakatolását, ha tudják is, hogy az újabbak jobban őrölnének.