Hevesvármegyei Hirlap, 1905. január-június (13. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-28 / 43. szám

Eger, 1905. május 28, vasárnap. 43. $2E2&m. Tizenharmadik évfolyam. HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAP POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre ... „1 ... .................. 12 korona Fél évre........................................ ... 6 „ Negyed évre......................................... 3 , ------Egye» mxÁm Ara 1O fillér. = Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. -—» -»►-— HIRDETÉSEK 5 fillér □ czentiméter térfoglalat szerint. NYILTTEREK 15 fillér □ czentiméter térfoglalat szerint. Szerkesztőiaég ém kiadóhivatal, hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési díjak és hirdetések kül­­- . ...........— dendők: ■ — ■ h-wh Egri Nyomda-Részvénytársaság. — Kéziratokat nem adunk vissza. --ms. Jó Csokonai Vitéz Mihály. Jó Csokonai Vitéz Mihály, a vas­kalapos Debreczen ünnepel téged. Vagy­is igazadban mondva, csakis az a város ünnepel már, a ki azelőtt jó száz esztendővel kiközösített. Mert hát mi az ország nagy népéhez képest az az egynehány diák, a­ki könyveidet for­gatja s lelkesedni tud tüzes vagy bohó­­kás dalaidon? Mi az az egynehány iro­dalmi műveltségű ember, a­ki nemcsak egyes munkáidat, de munkásságod égigszárnyaló szellemét is meg tudja érteni? A ki bele tud látni a te rakon­­czátlannak mondott, de törhetetlen, fel­­szárnyaló szellemedbe, a ki látja, érzi, tudja, hogy ez a vándorló, sehol meg­maradni nem tudó „diák“ abban a szomorú, nemzetietlen korban tudo­mán­nyal, tehetséggel felfegyverezve egy nagy eszmének élt utolsó lehelle­­téig. És ettől a nagy eszmétől soha nem tágított, még a kétségbeesés sötét perczeiben is a jövőben hitt rendület­lenül. Itt, dolgozott, lelkesített isten­adta tehetsége szerint, hogy a magyar végre valahára magyar legyen, „ha most nem, hát a huszadik században.“ Benne vagyunk a huszadik század­ban, jó Mihályom! Vájjon elmondhat­juk-e a mai időben is, kedves poétám, hogy a miről te álmodtál, a minek fel­áldoztad egész lelki, testi kincseidet, a melyeknek egy századrészével s az égtől megáldott tehetséged, hazaszere­teted kicsi töredékével is teki­ntélyes debreczeni szenátor, vagy nagy tiszte­letű, és tudós professzora lehettél volna az ősi kollégiumnak, hogy az ma teljesedett? Íme, kóborló diákja lettél a hazának, szenvedésed tömérdek, alig volt nyugalmas hely széles e hazában, a­hol fejed lehajtsad, lelked minden kincsét két kézzel szórtad rövid életed folyásán, mint annyi más prófétája e kicsi, e szerencsétlen, e dicső, e pártos­­kodásban elmerült, de mégis édes, egyet­len hazának és mégis hinni, remélni, törhetetlenül dolgozni tudtál a jöven­dőiért! Már mint gyermekifjú előtt ösme­­retes volt előttem a te sárga, hosszúkás orczád, a mit csak a lélek tüze szépí­tett meg, mintha láttam volna görnyedt, törékeny testedet, a­miben csak a hazá­ért való lángolás, a nemzeti fajszeretet volt állandó és kiolthatatlan. Most őszülő fejjel megint csak hozzád mene­külök hitért, reménységért és tőled tanulom meg újra, hogy igen „a ma­gyar magyar lesz“ minden ellenséges akadályok ellenére is. Elgondolom pályafutásod küzdelmeit. Látom nemes, magasztos szellemed emelkedését zsenge ifiafeeMÄte Látfcui, hogy Uszítanak ki az ősi kollégiumból, a­melynek leg­nagyobb büszkesége voltál és vagy, látom, hogy attól kezdve nem volt maradásod a hazában, szülővárosodba is csak meghalni jöttél már, a­hol egy­két ember ismert, becsült, meg tudott érteni. Látom szomorú, elhagyatott be­tegségedet, korai sírbadőlésed, kopor­sódat, a­mi fölött Fazekas Mihály költő­társad, egynéhány tanítványod ejtett könnyűt, látom szerencsétlen édesanyád szívtépő fájdalmait, de e gyász és el­­hagyatottság közepette azt is látom, tudom, hiszem, hogy csak romladékony tested porladt el: az a lélek, a­mit te képviseltél, él a mai napig. Nem követ­kezett ugyan még a mai napig se az idők várt teljessége, de be fog követ­kezni. Mert sok gyarlóságban leled­zenek utódaid, a te nagy lelked lemon­dását talán ma egyik sem tudná kö­vetni, azonban vigasztalom magamat és másokat is azzal a reménységgel, hogy annyi jó tulajdonsággal mégis csak megáld bennünket az Úristen, hogy, mint eddig, ezután is Isten cso­­dájaképen megáll a zivatarok közepette is édes hazánk! —6. POLITIKAI SZEMLE. Belföld. And­rássy Gyula gróf bécsi útja — miként előre látható volt — semmi eredmén­nyel nem járt. A király ezúttal is kijelentette, hogy a had­seregre vonatkozó nemzei kívánalmakat nem teljesítheti. Azóta a válság dolgában újabb és újabb kombinácziók merülnek fel. Legutóbb ismét az átmeneti — hivatalnok — minisztérium terve kí­sért. Miniszterelnökként Khuen-Héderváry grófot emlegetik. Alig képzelhető azonban, hogy Khuen­­nel a bécsi udvar kísérletet tegyen. A képviselőház csütörtöki ülésén Kossuth Ferencz indítványt nyújtott be az önálló autonóm vámtarifa elkészítése iránt. A meggyőző érvekkel támogatott indítványt hétfőn fogja a Ház tár­gyalni.­­ Pénteken mentelmi ügyeket tárgyaltak. HEGYEI ÉS VÁROSI ÜLYEK. Eger város képviselőtestülete tegnap (szombat) d. e. 10 órakor, majd folytatva d. u. 3 órakor rendes közgyűlést tartott. Az elintézett ügyek közül felemlítjük a következőket: A közgyűlés a gazdasági felügyelői lakás- és udvarnak a posta részére való bérbeadása tár­gyában az ügy előkészítése és javaslattétel végett •— Altorjay Sándor elnöklete alatt — bizottságot küldött ki. A bizottság tagjai: Nagy Bernát, Okolicsányi Lajos, dr. Pátz Ferencz, Petrovich Ferencz és Wind István. A postaigazgatóság értesítette a várost, hogy Egerben második postahivatalt nem lehet felál­lítani (ilyen csak Budapesten van), az a kíván­ság azonban, hogy postai ügynökség, esetleg gyűjtő­hely állíttassák fel, teljesíthető lesz, ha a város kérelmét megfelelő adatokkal támogatja. A kázgyűlés a szükséges adatok beszerzésér­e­­ javaslattételre S^­htóöffságot küldött ki. Kovách Kálmán lemondása folytán a patak­szabályozási és egészségügyi bizottságba Altorjay Sándort választotta meg tagul a közgyűlés. A kövezetvám-bizottság javaslatára eme bizottság tagjainak számát 24-ről 30-ra emelte fel a közgyűlés s ezúttal tagokul megválasztotta Altorjay Sándor, Strausz Sándor, Csank Béla, Melczer Gáspár, Szőke Sándor és Kalmár Gáspár képviselőket. A közgyűlés az Egri Polgári Dalkör zászló­szögét 50 koronával megváltotta s a szög beveré­­sével a polgármestert bízta meg. A városi vízvezeték tárgyában a közgyűlés azzal a kérelemmel fordul a kormányhoz, hogy az ügy tanulmányozása czéljából díjtalanul egy szakértőt bocsásson a város rendelkezésére. A városi mérnök részére magántermészetű ügyekben járó díjakról alkotott szabályrendelet tervezetét az e tárgyban kiküldött bizottságnak azzal adta vissza a közgyűlés, hogy a mérnök összes díjaira vonatkozó egységes szabályrendele­tet készítsen. A közgyűlés a megüresedett írnoki állásra Búzás Gyula napidíjast választotta meg. A szegényügyre vonatkozó szabályrendelet tervezetét a közgyűlés elfogadta. A csapatkórháznál több rendbeli javító mun­kálat vált szükségessé. Wind István építész­mér­nök (a kórház építője) kijelentette, hogy eme munkálatok nagy részét díjtalanul teljesíteni fogja. A közgyűlés örömmel fogadta az ajánlatot, Wind Istvánnak jegyzőkönyvileg köszönetet szavazott s őt a csapatkórház felügyeletére kiküldött bizott­ság tagjai közé megválasztotta. A közgyűlés elhatározta, hogy az egri ille­tőségű 48-as honvédek közül azokat, a­kik se­gélyre szorultak (tizenöten vannak ilyenek), egyen­­kint éjtök fogytáig havi 15 kor. segélyben részesíti. Középiskoláink és az élet. Mai nap szinte divat már nekiesni az isko­láknak. 8 lehet, hogy sokféle divat ostoba­^U8!? az egy nem az. Sokan, sok helyen­­ én m., időkben elmondották, hogy mennyire eltér az iskolák tanítási rendszere attól, mely az élet megkövetelte betetőzéséül a eredményekhez vezetne. És most, sok rossznak, a Társadalomtudo­mányi Társaság ülésein kimutatták, hogy a mai rendszer egészségileg is tönkreteszi az ifjúságot. Szóval mindenkép megérett arra, hogy új irányok váltsák fel. Ezeket az új irányokat majd megállapítják az illetékesek, de addig is ne szűnjünk meg fel­szólalni a régi rendszer ellen, itt a vidéken is, mert bizony erősen tömörülnek a pedagógusok, hogy, nem védekezve bár nyilvánosan, a régi, félretaposott ösvényen kódorogva, még sok kárt tegyenek a jövendő, ifjú nemzedékekben. Hosszú lesz a harcz, mig a korhadt osz­lopok összedőlnek s helyüket az újak, az igaziak foglalják el. Mert bizony nálunk nehezen moz­dulnak el a megszokottból s nem kis megnyug­vással hallják a malomkerekek ismert zakatolását, ha tudják is, hogy az újabbak jobban őrölnének.

Next