Hevesi Szemle, 1982 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Emlékek és képek Kodály Zoltánról

Szlovákiai magyar tájak népköltészete, Bratisla­va, 1979). Ebben a gazdag gyűjteményben az ér­sekújvári gyűjtő- és feldolgozómunkának jelentős része helyet kapott. A Kivirágzott a diófa... cím­mel megjelent népi gyermekjátékok közé is több darabja került gyűjteményünknek. Az iskolák szá­mára szerkesztett énekeskönyvekben is találhatók a mátyusföldi gyűjtésből válogatott játékok. Kodály munkaközösségével sem szakadt meg a kapcsolatom. Figyelemmel kísérhettem, milyen tu­dományos alapossággal szerkesztették meg a Ma­gyar népzene tára második kötetét. A Jeles na­pok címmel megjelent (1953) kiadványban is van mátyusföldi anyagunkból: egy Luca napi játék szövege és dallama. 4. Személyes jellegű „Kodály-emlékeim” között kell számon tartanom az 1965-ben megrendezett egri kiejtési konferenciát is. A kétnapos értekez­leten részt vett Kodály Zoltán is, s nem vélet­lenül. Valójában ő volt az, akinek hatásos elő­adásai és írásai nyomán megkezdődött az élő szó­nak, nyelvünk hangzásának, a helyes magyar ki­ejtésnek és a kiejtésbeli hibázásoknak tudomá­nyos igényű vizsgálata. Az egri szakszerű kon­ferencia előtt 30 évvel hangzott el Kodály kiadó­ja az egyetemes magyar beszédműveltség hiányos­ságairól: „Nálunk semmi beszédkultúra, semmi ok­tatás nincs, sőt a hangzó beszéd alaptörvényei sincsenek tisztázva” (Kodály: A magyar kiejtés romlásáról; Eötvös Szövetségi Évkönyv, 1937). Ko­dály 1938-ban előadást tart a rádióban Vessünk gá­tat kiejtésünk romlásának címmel. Az akkor el­hangzott szavak az egri konferenciának is irányt mutató tanulságokat fogalmaztak meg: „Semmi sem jellemző annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Megismerni róla a nyelvet már messzi­ről, amikor a szót még nem is értjük. Minden nyelvnek megvan a maga hangszíne, tempója, rit­musa, dallama, egyszóval zenéje. A magyarét egy­re többen fújják hamisan.” Szakmám gyakorlása közben magam is kutatá­si feladatomnak tekintettem a hangzó beszéd vizs­gálatát. A magyar beszédműveltség fejlesztésének ügyét szolgáló tanulmányaimban külön feladatom­nak tekintettem a tanári beszéd, a főiskolai és az egyetemi előadások hangalakjának, nyelvi for­málásának és retorikájának kutatását. Ezért ve­hettem részt azokon a tudományos konferenciá­kon, amelyeken szűkebb kutatási témákról volt szó. Kodály is rendszeresen megjelent az ilyen jellegű megbeszéléseken, s alaposan megismerhet­tem a nyelvművelő tudós elgondolásait. Személyé­ben a példamutató nyelvi ismeretterjesztés szak­emberét is megtanultam tisztelni. A nyelvművelő ankétokon elhangzó elnöki megnyitóiban hangoz­tatott azon véleménye, hogy a „nyelvhelyesség ügye nem nyelvészeti szakkérdés, hanem közügy”, egri konferencián nyerte el igazán érvényesülését. Mint a konferencia egyik előadója és helyi szer­vezője tanúsíthatom, hogy Kodály mind a két na­pon állandóan figyelemmel kísérte az előadásokat. Többször fel is szólalt. Magnetofonszalagra vett hozzászólásainak, megjegyzéseinek egybeszerkesz­ . BAKOS JÓZSEF - HERÉNYI GYÖRGY ÚTMUTATÓ A NÉPI ÉNEKES-TÁNCOS GYERMEKJÁTÉKOK GYŰJTÉSÉHEZ HŐVÍiIT NÉP KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 195* 57

Next