Új Hevesi Napló, 2002 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Petőfi költői indulása
Szalkszentmártonban - mindkét helyet százon felüli alkotással - ontani kezdte a verseket. Az is érdekes, hogy csupán a készülődés éveiben járt külföldön Grazban és Marburgban, ahol szintén egy-egy költeményt hagyott hátra az utókornak. Költői indulásának évei 1838-tól 1842-ig 1838-tól 1842-ig terjednek Aszódi búcsúzásától pápai megérkezéséig. Viszontagságai és fölismerései közepette döbbent rá arra, amit ki is jelentett: „Nem mindennapi embernek születtem.” Már ezek az évek is telítődtek zaklatottsággal. Anyagi bizonytalanság, betegség közepette kereste lázasan műfaját. Miközben vért köpött Sopronban, őrálláskor azonban Horatiust olvasott. Joggal kapott obsitot a katonaságtól, szervezete lázadt a kemény terhelés ellen. Jókai Mór is vívódott, ahogy előtte Kisfaludy Károly: festő legyen, vagy az irodalomnak kötelezze el magát? Fölismerve valós képességeiket, így lett költő Kisfaludy, így nagy mesemondó Jókai Mór. Petőfi is kereste önmagát. Kacérkodott a színészettel, mint később Arany János, Pápa azonban eldöntötte - az 1842-ben itt eltöltött esztendő -, hogy ő csak költő lehet. Nem csoda, hogy Sopronban a katonaság fárasztotta. Nagyon elfáradt, bár a gyaloglásban akkor is, később is nemkülönben szívósságról tett tanúbizonyságot. Pápa a művelődést, a tanulást biztosította számára, s mintegy mellékesen - ez lett életének egyetlen főága - a költészet kezdeteit. Voltak adottságai, Aszódon zongorázni is tanult, de abban nem mutatott különös kedvet és képességet, annál inkább a szépírásban, ahogy 1835- ben feljegyezték, szinte rajzolta a betűket, s ez a továbbiakban a megélhetés morzsáihoz mutatta, élete bizonyos korszakában. Aszódi kedves tanárát, Koran Istvánt le is rajzolta. Ahogy barátja, Orlay Petrich Soma írta: „Csinosan rajzol... zongoráz egy keveset és verseket is csinál”. E verscsinálóból halhatatlan költemények teremtője lesz, ez a képesség föltámad, fölmagasztosul benne, csúcsra ér. Petőfi valamit őrzött az egyszerű nép falusi ügyességéből is; török fezt varázsolt zsebkendőjéből, friss hóban hempergőzött - sovány alakja a talaj fehér formája lett, hódombormű, hófestmény, szinte már a XX. században alkalmazott happening és koncept elvek alapján Orlay Petrich Soma emlékezéséből tudjuk azt a nem elhanyagolható részletet is, hogy „amikor szavalt, volt benne valami gordonkaszerű búgás”. Míg önmagát kereste Petőfi, míg megtalálta műfaját, addig a kor divatáramlatainak hatása alá került. Ez a katonaság és a színészet. Másfél évig katonáskodott Sopronban. Ő úgy vélte, úgy mondta, hogy Kisfaludy Károly hatására döntött: önkéntesnek áll. Őrhelyen fagyoskodott - Derkovits Gyula „Őrbódéjának” kezdeményező alakjaként mindig Petőfi alakját helyettesítem be -, aki ott klasszikus költőket mormolt magában, írta első verseit. Több dolog rendítette meg a kiképzés nehézségei közepette. Szobatársa, mivel kurtavasra ítélték, kivetette magát az ablakon. Azt sem viselte el könnyen, hogy 24 botütést kapott, mivel elnyerte egy cigány pénzét, és nem adta vissza. Az Ossziánt olvasó Petőfin Dr. Römer ezredorvos kegyelmezett, obsitra javasolta, amit a költő 1841-ben megkapott, miután három hónapig kórházban az ágyat nyomta vérköpés miatt. Az apostolok lován Pápára érkezett. Jókai Mór kopott, fekete gallérköpenyben pillantotta meg, lyukas bakanccsal, s olyan jelenségnek írta le, ahogy később e jellegzetes mozdulattal szobrában Kisfaludy Stróbl Zsigmond ragadta meg: „Olyan léptekkel járt, mintha távgyalogolna”. Ezen időszakáról írta Orlay Petrich Soma, hogy bemutatkozáskor „arcán szíves mosoly futott végig” Orlay tudósít szangvinizmusáról: „Petőfi kicsinység miatt is könnyen tűzbe jött, de ép oly hamar le is csillapodott, s végül rendesen kacagásba ment át”. A készülődés éveiről jegyezte fel Orlay Petrich Soma azt, hogy „A várromok iránt kiváló szeretetet táplált, s el-elmerengett múltjukon, máig is bírom egy kis füzetét, melybe a magyarországi várak neveit s rövid történetét sajátkezüleg beírta”. E benyomásai után érkezett később Egerbe, és írt hosszabb költeményt „Salgó” váráról. Miközben Pápán Új Hevesi Napló 69