Hevesvármegye, 1940 (2. évfolyam, 1-79. szám)

1940-01-03 / 1. szám

Gyöngyös, 1940. január 3. Egyes szám­ára 12 fillér. < II. évfolyam 1. sz. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egy évre 16 P. Negyedévre 4 P­Hirdetések díjszabás szerint. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Hirdetések ggy^isztök délig küldendők. Politikai, társadalmi és közgazdasági lap. SZERKESZTŐ-BIZOTTSÁG: Dr. Katrics Kálmán Dr. Szabó Szilárd vitéz Dr. Sziráky Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyöngyös, Kossuth­ utca 48 sz. (Hevesmegyei Gazdasági Egyesület.) Telefon: 8. Postafiók: 101. Csekkszámla: 50,186. Megjelenik szerdán és szombaton. Egernek nagy szerepe lehet a magyar-szerb barátság ki­mélyítésében A magyar külpolitika egészséges fejlő­dése egyre szebben érleli a baráti viszonyt déli szomszédunkkal, Jugoszláviával. Vala­mennyien, akik az 1914—1918-as világ­háborút végigharcolták magyarok, nem gyűlölettel, hanem a hős ellenségnek ki­járó őszinte tisztelettel emlékezünk a szerb katonára. A magyar még az ellenségben is meg tudja becsülni és értékelni a bátor férfit, az igazi hős katonát. Az ellenségből idővel jóbarát lehet és különösen jóbarát lehet abból, akit már mint ellenséget is becsülni tudtunk. Jugoszlávia népe, mint a magyar is, katona nép volt mindig a történelem folyamán és ezért is sok tekin­tetben rokon velünk. Mindig éreztük, hogy a bennünket­­ körülzáró kisantant gyűrű legelsőnek a­­ déli szomszédunknál, a legerősebb szom­szédunknál fog enyhülni, sőt szorítás he­lyett kézszorítássá átváltozni.­­ Az egész magyar nemzet együtt érzett Horthy Miklós kormányzó történelmi szavaival, amelyeket öt évvel ezelőtt a mohácsi csata történelmi mezejéről a déli szomszéd felé intézett és ezekben a szavakban a magyar-jugoszláv megbékélésnek, sőt barátságnak reményét ültette el mindkét nemzet szívében. Azóta nagyokat fordult a történelem kereke, a kisantant gyűrűje szétpattant, mert a velünk északról szomszédos, s Trianonban mesterségesen és hazugságok fundamentumára épített cseh-szlovák állam megszűnt létezni és a többi igazságtalan­ságok kapuit is döngeti a történelem pörölye. Olasz barátunk mellett délről egyre jobban erősödnek a baráti kapcsolataink Jugosz­láviával és nyilván nem csalódunk, ami­kor úgy érezzük, hogy rövid időn belül ez az érlődő barátság kézzel fogható ered­ményeket is fog termelni mindkét nemzet számára. A magyar-jugoszláv kapcsolatok nem újak. A történelem kovácsolta egy ezred­éven át egybe a két nemzet sorsát. A ma­gyar és szerb rokonok lettek a közös sors által, a vállvetve vívott százados küzdel­mekben, amelyeket a szabadságért, a nem­zeti függetlenségért és a keresztény kultú­ráért vívtak a délről és keletről áradó és támadó veszedelmek ellen. A magyar és a szerb mindenkor közel érezte magához egymást. Nem érezte magát idegennek az egyik a másik hazájában, így volt ez a világháború előtti évtizedekben is és különösen kulturális téren egészen szívélyesek voltak a magyar-szerb kapcso­latok. Egerben például, ebben a nagy tör­ténelmi dicsőséget és ősi hagyományokat őrző ezeréves kultúrvárosban olyan magyar­szerb barátság virágzott a világháború előtt, hogy az erre való emlékezés itthon is, Ju­goszláviában is nagy szerepet játszhatna a két nemzet barátságának új kiépítésében. Az egri érseki jogakadémián számos szerb jogász tanult a világháború előtti év­tizedekben. Évente sokszor legalább 15—20 szerb hallgatója volt az európai tekintélyű egri jogi­ főiskolának. Ezek a szerb jogászok nemcsak a hazai szerb nemzetiség gyerme­keiből kerültek ki, h­anem a Duna és a Száva mögötti ó-Szerbiából is feljöttek sokan Egerbe, hogy az akkori nagy egri professzorok előadásait hallgassák. A szerb fiúk megismerték Egert, Egeren keresztül a keresztény magyar kultúrát, a magyar államot és a magyar társadalmat. Az egri főiskoláról hazakerült szerb jogászok, akik ma még életben vannak, s örvendetesen nagy számban vannak még Jugoszláviában ilyenek, — majdnem vala­mennyien vezető szerepet töltenek be a nagy délszláv államban. Miniszterek, állam­férfiak, nagyobb közigazgatási egységek vezetői, publicisták, magas állású bírák és különféle nagy állami intézmények vezetői váltak belőlük. Mi sem természetesebb, mint hogy ezek a volt egri jogász délszláv vezetők, akik lelkükben a magyar szellem és a magyar műveltség ifjúkori emlékeit­­ és benyomásait őrzik, a többi honfitársaik­­­­nál is közelebb állnak hozzánk magyarok­hoz. A mindkét nemzet részéről megindult s magyar-szerb barátság kiépítését szolgáló lelkes törekvések és áramlatok talán be­kapcsolhatnák munkájukba Egernek ezt a kulturális és történelmi adottságát és szere­pet juttathatnának az érseki városnak és főiskolájának a magyar-szerb barátsági és kulturális kapcsolatok kiépítésében. Az egri jogi főiskola valamelyik alkal­mas ünnepére meg kellene hívni talán sajtó, rádió és névre szóló meghívók útján Eger egykori szerb jogászait és felelevení­teni a régi kapcsolatokat, amikor majdnem minden egri úri családnak megvolt a maga szerb jogásza és sok egri szép kislánynak a maga szerb­ jogász udvarlója. A jogaka­démia régebbi hallgatói, az itthoniak, majd­nem mind emlékeznek még rájuk, majdnem minden háború előtti egri jogásznak meg­volt a maga szerb­ jogász kollégája és barátja. Ezek a kapcsolatok olyan tényezők lehetnének a magyar-jugoszláv kapcsolatok kimélyítésében, hogy mindkét nemzet részé­ről bizonyára hálásan fogadnák és meg­becsülnék eredményeit. Ezúttal csak az eszmét vetettük fel itt, de szándékunk van részletesebben és nevek szerint is meg­emlékezni Eger egykori szerb jogászairól, akik ma oly nagy szerepet játszanak Jugoszlávia közéletében, hogy az ősi jog­akadémia nemcsak magyar fiaira és azok­nak pályafutására lehet büszke, hanem a jó tanítás sikerével és büszkeségével tekint­het messze délre is, ahol egy új, nagy és erős állam életében kiemelkedő szerep jutott az egri jogi­ főiskola egykori szorgal­mas hallgatóinak. • K. A. Dr. Kálnoky István egri polgármester programmja: Keresztény nemzeti szellem, szociális igazság, harmonikus munka, rendíthetetlen hit a magyarság és Eger szebb jövőjében December 30-án délután Okolicsányi Imre alispán elnöklésével tartotta meg polgármesterválasztó közgyűlését Eger me­gyei város képviselőtestülete. Ketten pályáz­tak a polgármesteri állásra: Frank Tiva­dar polgármester-helyettes városi főjegyző és dr. Kálnoky István városi tanácsnok, szintén megválasztott polgármesterhelyettes. A választást nem előzte meg különösebb kortézió, mindkét oldalról betartották a jó ízlés s a férfias magyar gondolkozás köve­telményeit a választás előkészítésében. A városi képviselőtestület tagjai csaknem teljes számban megjelentek a közgyűlésen, amely ünnepélyes komolysággal folyt le. A közgyűlés Radi­ Károlyt és Nagy Kál­mánt választotta. Okolicsányi Imre al­ispán vitéz Subik Károly prelátus-kano­­nokot és vitéz Polánkay Lászlót nevezte ki a kijelölő-bizottság tagjaivá. A kijelölő­bizottság mindkét pályázót jelölte. A sza­­vazatszedő-küldöttség elnökévé dr. Szabó Szilárdot, tagjaivá pedig dr. Petró Kál­mánt és vitéz Kánya Nándort küldték ki a szavazás lefolytatására. Szigorú titkosság betartásával folytak le a szavazatok. A szavazás eredményét feszült érdeklődés mellett hirdette ki dr. Szabó Szilárd. A leadott 79 szavazatból 44 dr. Kálnoky Istvánra, 35 pedig Frank Tivadarra esett. Ennek alapján Okolicsányi Imre alispán dr. Kálnoky Istvánt Eger város megválasz-

Next