Hevesvármegye, 1941 (3. évfolyam, 1-95. szám)

1941-01-01 / 1. szám

Gyöngyös, 1941. január 1. Egyes szám­ára 12 fillér. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Negyedévre 4 P. Hirdetések díjszabás szerint Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések ^írtök d*líg küld le,,diik-Vármegyei, politikai, társadalmi és közgazdasági lap. Megjelenik szerdán és szombaton. 1941. III. évfolyam 1. sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyöngyös, Kossuth­ utca 48 sz. Telefon: 8. Postafiók: 101. Csekkszámla: 50,186. Új évszám írására kell szoktatnunk kezünket egyik napról a másikra. Mind­össze ez a kis zökkenő figyelmeztet arra, hogy öregebbek lettünk egy esztendővel, hogy lezártunk egy tartamilag meghatározott időszakot, amely nagy eredményeket, fényes sikereket hozott Magyarországnak, a mi Magyarországunknak s amely a megpróbál­tatások özönével gyötörte meg mégis az országot. Visszahozta ez az elmúlt év s Keletmagyarországot és Erdély egy részét, feledtette vele kegyetlen játékait: borzalmas, végeszakadni nem akaró zord a telet, tavaszi pusztító, életet veszélyeztető, otthonok ezreit romboló árvizét, termés­tizedelő nyarát és munkagátló, esők özönébe fűlő őszét. Nagy ajándéka: magyar véreink haza­térése az örök magyar hazába a tegnap letűnt esztendő évszámát beírja a magyar történelem aranylapjaira. — Elmosódnak aránylag gyorsan azoknak a gondoknak, nélkülözéseknek nyomai, amelyek az ország­gyarapítás esztendejében majdnem az egész hazát sújtották. Mi itt e szerény sorokban mégis emléket akarunk a jövendő küszöbén állítani mindannak, ami érdem a nélkülö­zések és szürke mindennapi munka mezején; mindannak, ami áldozatkészség és felebaráti szeretet jegyében vállalt kötelességteljesítés. Emléket akarunk állítani azoknak, akik a soha nem látott zord tél nehézségei közepette egy ország minden életmeg­nyilvánulása elé tornyosuló akadályok el­­­­hárításán fáradoztak, emléket azoknak, akik a névtelen hősök ezreinek kitartásá­val védelmezték a romboló vizek árja ellen a magyar otthonokat s emléket azok­nak, akik a szerető szív melegével fogad­ták be az otthontalanná vált szerencsétlen családok ezreit. Fel akarjuk jegyezni, hogy a nemzeti szerencsétlenségnek beillő árvizek kártéte­leinek, rombolásainak eltüntetésére áldo­zatos lélekkel olyan mérvű adakozás indult meg, amilyet soha még ez az ország fel nem mutatott, hogy a nemzet adományát a pusztult otthonok újraépítésénél olyan sáfárkodással használták fel, amilyen még eddig ismeretlen volt és az új kis házak ezreibe beköltöző magyar véreink jövőjé­nek biztosítására több történt, mint valaha is elképzelhető lett volna. És annak is itt a helye, hogy a nép­gondozás, népegészségügy, a szociális segí­tés terén társadalomtudósok nem is oly­as merész elképzelésű terveinek megvaló­­stására is sor került egy olyan esztendő­r­, amely pedig minden más oldalról is csak áldozatot és lemondást igényelt egy­felől, fokozott munkát és kötelességteljesí­tést másfelől. És bemutatkozott egy olyan honvéd­hadsereg az ámuló világ előtt, amelyben tiszt és legénység, ember és anyag, szellem és harckészség a legdaliásabb magyar idők­kel hasonlítható csak össze. Egy olyan hadsereg, amely egy bonyolult gépezet tökéletességével és robusztusságával fejezi ki az újjászületett Magyarország ezeréves államiságának s ehhez való jogának meg­­dönthetetlenségét. És ugyanakkor kétszeres felelősségérzettel munkálkodott e hadsereg szerves tartozéka, a gazdasági élet millió munkálójának polgári életben visszamaradt része. Harcolt az elemek csapásaival, a természetszerűleg bekövetkező hiányokkal, épített, termelt, betakarított, ápolta, gon­dozta az otthont és nevelte a jövendő ma­gyar nemzedéket. Nyilván súlyos fellegekkel takart az új esztendő, az 1941. év láthatára. Hábo­rúban álló és háborúra készülő országok sorsa a magyar sorsot sem hagyja érintet­lenül. Mindaz, ami természeti csapás az imént lezárt esztendőben reánk zúdult, most érvényesíti hatását. Szűkében vagyunk sok mindennek, aminek mindig bőségében voltunk. Sok mindenből kevesebb van, kevesebb a magunk szükségleténél, holott eddig minden évben nagy fölöslegünk volt és ezért a feleslegért tudtunk olyasmit be­szerezni a világ minden égtájáról, amire mindennapi életünknek szüksége volt. A takarékoskodás jegy­ében indul az­­ 1941. év, kímélnünk kell készleteinket és helyes beosztással elérni azt, hogy elegen­dők legyenek s e kevésből is úgy gazdál­kodnunk, hogy a nélkülözhetetlen szükség­leteket külföldről is beszerezhessük. Szeret­nénk azt hinni, hogy a takarékoskodás az igazságos elosztás szellemében magától értetődő és könnyen viselt nélkülözése lesz a háborúk véres áldozataitól megkímélt országnak, nem pedig a batyuzásos haszon­lesés, lánckereskedéses vagyonszerzés an­­­nyira megutált és közundort keltő lehető­sége. A bizakodás jegyében kell indulnia az új esztendőnek minden átmeneti nehéz­ségek ellenére. Egy ország, amelynek an­­­nyi nemesveretű, értéket jelentő feljegyzése lehet egyetlen esztendőről, mint amit mi felsoroltunk az 1940. évről, sokkal többre, sokkal értékesebb jövőre számíthat, mint­sem hogy egy átmeneti időszak gondjai csüggedtté, lemondóvá és napi gondjainál tovább nem látóvá tehetnék. Ez az európai időszak a mi idő­szakunk. Az országgyarapítás időszaka, az igazságtalanságok jóvátételének, magyar véreink húszéves szenvedései alól való fel­oldásának, a nemzet újra naggyá válásának időszaka. A múlt év nemzeti magatartásá­nak szellemében a reánk háruló személyes kötelességek maradéktalan teljesítésével és képességeink határáig elmenő munkaválla­lással lépjük át az új esztendő küszöbét. Ezt kell tennünk és akkor megvalósul húszéves nemzeti szállóigénk, fohászunk , Igazságot Magyarországnak ! A Baross Szövetség új esztendeje írta: Szabó Gyula a gyöngyösi Baross Szövetség elnöke. Ezelőtt két esztendővel született meg a gondolat, hogy Gyöngyösön is életre kell hozni a Baross Szövetséget. Az a néhány lelkes ember, aki olyan sokat fáradozott azon, hogy a gondolat minél előbb megvalósuljon jórészt már nincsen Gy­öngyösön. Az eszme azonban ittmaradt és a Baross Szövetség gondolata immár valósággá vált. Százakat és ezreket hódított meg és a régen óhajtott keresztény össze­fogás keresztényi öntudattá lett, hogy cél­tudatos vezetés ebben a városban mellett elfoglalja helyét is éppen úgy, mint ahogy elfoglalta az egész országban több mint 70 fiókszervezetén keresztül. Ha az elmúlt két esztendő munkáját vizsgáljuk, talán nem mutathatunk fel külsőleg is észrevehető nagy eredményeket, de annyi kétségtelenül megállapítható, hogy a Baross Szövetség egészen új utakat nyitott meg és olyan lehetőségeket terem­tett a gazdasági és kereskedelmi élet front­ján, ami a legszebb reményekre jogosít. Sokan vannak akik ennél jóval többet várnak. Azt remélték, hogy itt néhány hónap, vagy év után új csodák születnek meg és olyan változások lesznek, amelyek máról holnapra átállítják gazdasági és kereskedelmi életünk egész szerkezetét. Ezek tévedhettek és ezután is csalódni fognak, mert egyik napról a másikra csodákat művelni nem lehet és különösen nem lehet gazdasági és kereskedelmi téren, mert itt nem babra megy a játék, hanem komoly értékek megsemmisítéséről és nem­zeti vagyonunk kockáztatásáról van szó. Gazdasági és kereskedelmi életünk széles területén fokozott mértékben kell vigyáz­nunk, mert itt minden talpalatnyi terü­letért meg kell harcolni. Bár kínálkozhat­nak reális számítás nélkül pólya egzisz­tenciák, de azokat az első vihar úgy el­viszi, mint pelyhet a forgószél. Ilyen és hasonló egzisztenciák létesítésében nem lehetünk apostolok, mert a kereskedelmi élet területén csak a reális számítás és teremteni tudó helyes­­ kalkuláció lehet irányadó. Azok a potyautasok, akik min­den tudás és rátermettség nélkül törnek utat maguknak, a gazdasági életnek szá­nalmas és harmadrangú figuráivá válnak abban a pillanatban, mihelyt üres ideál­jukat maguknak kell megvalósítani. A keresztény gazdasági átállítás nem

Next