Hévíz, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 1. szám - Egerszegi Edit: "Vérbeli pedagógus voltam": Beszélgetés Varga Józseffel (interjú)

EGERSZEGI EDIT „Vérbeli pedagógus voltam” (Beszélgetés Varga Józseffel) Az évente Hévízen rendszeresen találkozó baráti kör 1985 nyarán - Csokonai Vitéz Mihály halálának 180. évfordulóján - megalakította a költőről elnevezett asztaltársaságot. Felolvasó délutánjaikon a jelenlévők titkos szavazatai alapján költők, írók vehették át a Csokonai-díjat. Az egy éve Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság néven egyesületként bejegyzett társaság 1994-es egyik díját Varga József szlovéniai magyar költő kapta. Ez alkalomból kértük, hogy beszéljen munkásságáról, életútjáról. - Milyen családi örökséggel indult, hol töltötte a gyem­ekéi­meit? - Gyermekkoromat meghatározta a családi hátterem. Édesanyám neve Varga Júlia. Szegényparaszti családban születtem, törvényen kívüli gyermekként. Ez abban az időben, figyelembe véve a szokásokat, a vallást és a falu hagyományait kirekesztetté tett. Ez eléggé megviselt. Nehezen fogadtak be. A gyerekek még úgy ahogy, de a falu közössége - kezdve az egyházzal és a gazdagokkal - lenéztek, semmibe vettek. Ez mély nyomott hagyott a lelkületemben. - Lehet úgy mondani, hogy ez más indíttatást adott? - Lelki világom, érzéseim nem sérültek, de bizony úgy éreztem, mintha más lennék. Nem különb, de nem vagyok az, mint a többi gyermektársam. Nem a Mura-vidéken szü­lettem, hanem Horvátországban, Verőcén. Két és fél éves koromban kerültem Göntérhá­­zára, és azóta ott élek. Őszintén mondva nem is tudom elképzelni, hogy nem Mura-vidék az én szülőhazám. Semmi közöm nincs sem Horvátországhoz, sem Viroviticához. Minden emlék, minden bánat, minden keserv, minden öröm, ami egyáltalán csak ért, a jó, a rossz ez engem ideköt. - Az iskoláit is ott i végezte? - Az elemi iskolát itt végeztem Göntérházán, 1937-től 1945-ig. Az első négy évet att teljesen szlovén környezetben - az első Jugoszláviához tartoztunk - szlovénül tanultunk mindent, mert a tanító nem volt hajlandó magyarul beszélni. - Nem akart vagy­ nem volt szabad magyarul tanítania? - Talán nem is tudott nagyon, meg nem is akart. Később jött egy kisegítő tanítónő, aki abszolút nem tudott magyarul, attól kezdve csak szlovénül tanultunk. A felsőtagozatban változott a világ, 1941-ben „felszabadultunk", így magyarul tanultunk tovább. - Hog­yan beszéltek a falu lakói? - Göntérháza százszázalékosan magyar falu volt, ahol így beszélt mindenki. Otthon, az utcán. Két szlovén család volt csak a faluban, de ők nem használták az anyanyelvüket. 1945-ig magyarul is tanultunk az általános iskolában. Utána jött megint a „felszabadulás”. - Kik alól szabadult fel másodszor? - A magyar és a német elnyomók alól a partizánok és a szovjet hadsereg szabadított fel bennünket. Az első évek eléggé kemények voltak, a magyarságnak kuss volt. Vissza­kapták mindazt, amit a magyar rezsim adott az itt élő szlovéneknek, de ez így szokott lenni rendszerváltáskor. A bosszú mindig bosszút szül. - Milyen volt ez a bosszú?

Next