Hévíz, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Kardos Gy. József: Kossurh Lajos és a szépirodalom (tanulmány)
sátoraljaújhelyi piactéren, amikor a kolerajárvány hírétől felizgatott népet szavainak hatalmával lecsillapította.) Egyértelmű elutasítása Kossuth politikájának és a forradalomnak Kemény Zsigmond két röpirata (1850: Forradalom után, 1851: Még egy szó a forradalom után). A többi szerző zöme rajongó lelkesedéssel beszél Kossuthról. Még felsorolni is sok az írókat (és műveiket): Pap Gábor (A bécsi forradalom), Csernátony Lajos (Toborzó úton Kossuthtal), Gracza György (Kossuth Lajos élete, működése és halála), Pulszky Ferenc (Forradalom előtt. Forradalom, Számkivetés alatt Amerikában és Angolországban), Bérczy Károly (Naplótöredékek), Degré Alajos (Visszaemlékezések), Hentaller Lajos (Vérrózsák), Bosbach Péter (Egy viharos emberöltő), Madarász József (Emlékirataim), Waltherr Imre (Napló), Vachott Sándorné (Rajzok a múltból, Emlékezések), Kassai Vidor (Tüneményes idők. Emlékezések), Gárdonyi Géza (Gyermekkori emlékeim, Apám múltja - az apa Kossuth fegyvergyárosa volt) - Eötvös Károly (Emlékezések, Gróf Károlyi Gábor följegyzései), Rónay Jácint (Hetven év reményei és csalódásai) - László Károly (Naplótöredék), Tanárky Gyula (A Kossuth-emigráció szolgálatában), Perczel Miklós (Naplóm az emigrációból), Figyelmessy Fülöp (Emlékirat), Teleki Sándor (Garibaldi alatt), Halász Imre (Egy letűnt nemzedék), Ágai Adolf (Új hantok). Mikszáth Kálmán is írt az emigráns Kossuthról (Szegedi Napló, 1878. XI. 4.), akárcsak Móricz Zsigmond (Nyugat, 1930.). Lyka Károly 1949-ben emlékezett arra, hogy Kossuth halálakor (diákként) éppen a torinói házban volt. Ady Endre már 1899-ben javasolta, hogy szobrot kell állítani Kossuthnak (Debrecen, 1899. VI. 17. Móra Ferenc pedig 1902-ben emlékfák ültetését szorgalmazta). Juhász Gyulának több aforizmáját Kossuth „ihlette.” Kossuth alakja az („elbeszélő”) epikai műfajokban (zömükben inkább mellékszereplőként, s főleg regényekben találkozunk vele - az említetteken kívül), Móricz Zsigmond (A boldog ember, a két Rózsa Sándor-regény több fejezetében, de a Tavasz c. elbeszélésben is), Eötvös Károly (a Zendülés c. novella), Pálffy Albert (A régi Magyarország utolsó éveiben), Jósika Miklós (Egy magyar család a forradalom alatt), Werner Gyula (Megvirrad még valaha), Ábrás Károly (Magyarország 1848-49-ben), P. Szathmáry Károly (Az ország sebei), Tolnai Lajos (A báróné ténsasszony), Bródy Sándor (Egri diákok - a Kossuth utolsó napjai c. novella), Osvát Zsuzsa (Felelet a császárnak), Kertész Zsuzsa (Kossuth Zsuzsanna), Thury Zsuzsa (Bányai Júlia), Lestyán Sándor (Teleki Blanka), Takács Ferenc (Két flamingó), Takács Tibor (Csalánruha), Tamási Áron (Hazai tükör), Győry Dezső (Sorsvirág), Dékány András (Kossuth Lajos tengerésze), Krúdy Gyula (elbeszélések: A komáromi fiú, A holicsi út, A máriási erdő, Törpe Balog), Illés Béla (Kárpáti rapszódia). Darvas József (Harangos kút) - főszereplőként regényekben, ill. elbeszélésekben: Boros Vilma (Kossuth Lajos), Balassa Imre (Kossuth I-II.), Fekete Sándor (Kossuth Lajos), Vas Zoltán (Kossuth Lajos élete I-II), Cseres Tibor (Én, Kossuth Lajos), ill. Gellért Oszkár (Engesztelődés), Féja Géza (Kossuth és Görgey), Domonkos László (Kossuth menekül), Galambosi László (Piros szárnyú út). Sárosi Gyula Ponyvára került Arany Trombita c. műve a verses epikai művek közé tartozik. (Sárosi költeményt is írt Kossuthról Farsangi dal címmel.) Drámák Kossuthról: Czakó Zsigmond (Kalmár és tengerész - de itt csak beszélnek róla), Hegedűs Lóránt (Kossuth - ő egy összeállítást is megjelentetett Kossuth Lajos legendák hőse címmel), Herczeg Ferenc (A híd - Széchenyi magasztalása, Kossuth-ellenesség). Illyés Gyula: Fáklyaláng: Illyést sokat foglalkoztatta 1848/49, és magának Kossuthnak is az alakja. Nem egy írásban kerülnek elő a nagy napok. Naplójegyzeteiben is sokszor említi Kossuthot. 1949-ben filmnovellát írt Petőfi és Bem címmel, majd ezt kibővíti filmregénnyé, s a Két férfi címet adja neki. Ebből forgatják 1953-ban a Feltámadott a tenger című filmet. Ezekben a művekben Kossuth még csak mellékszereplő, de már feltűnik ellentéte Görgeyvel, amely központi témája lesz a drámának. A Fáklyalángot 1952. december 12-én mutatta be a budapesti Katona József Színház. A dráma többszöri átdolgozás