Hévíz, 1999 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1999 / 1. szám - Szántó Endre: Csokonai Hévízen (tanulmány)

be a frissen (1790 és 1792 között) épített kavicsos úton, melynek alapját rőzsefonatokkal erő­sítették meg, hogy bele ne süllyedjen az utazó a mocsárba. Ennek az útnak a megépítésével lett igazából jól megközelíthető a Hévízi-tó. A vendég a tó mai lefolyójához érkezhetett, a mocsárból kiszakított és feltöltött telepre. A tó lefolyóját pár évvel azelőtt ásták ki egyene­sen, déli irányba, mert előtte a tó vize a mocsárba szétterülve kanyarokkal teli úton folyt a Zala folyó felé. Balra - a lefolyó partján - szerény épületek álltak; a két évvel azelőtt (1796- ban) épült favázas, téglafalakkal kitöltött vendégfogadó, vele együtt épült, a vendégek lovai­nak elhelyezésére szolgáló istálló. Az istálló majdnem olyan fontos volt, mint a vendégfoga­dó, men jó lovak nélkül nem lehetett a nagy távolságokat legyőzni. Az istálló mellett a sze­kerek, kocsik számára fedett szín állt. Csokonai látogatása idején mirr épült a szekérszín alatt a vendégfogadó pincéje, hogy hidegen tartsa az italokat, melyből - ha jól ismerjük Csoko­nai Vitéz Mihályt - ő is kortyolt egy iécével vagy egy pinttel is talán. A dobogói malom kút­­jából lajtoskocsin odaszállított vizet lehet, hogy meg sem kóstolta. Csokonai látogatása előtt pár hónappal készült el a „közönséges emberek számára a lacikonyha, hogy a vendéglőben tisztességes embereknek ne alkalmatlankodjanak”. Érkezése során ha a költő jobbra nézett a tavat látta. A tó fölött cölöpökön álló tölgyfá­ból készült vékony palló vezetett az ugyancsak fából készült, tutajon álló, 1795-ben, alig 3 éve ácsolt feredőházak felé. Két fürdőház állt a tutajon. Mindegyikben három-három külön­böző nagyságú vetkőzőhelyiség, melyekből lépcsőkön lehetett a vízbe merített fürdőkosa­rakba leszállni. Ezekben álltak, vagy üldögéltek a betegek. A kifolyó víz a kosár rácsain át áramlott, és így mindig tiszta maradt a kosárba, melynek tisztán tartására nagy gondot fordí­tottak és arra is, hogy a sűrűn font kosárba semmi insectumok (rovarok) be ne csúszhassa­nak. A fürdőben találkozhatott Csokonai Vojtek Chyrurgus doktorral, aki naplójában lelke­sen írta a Hévízen meggyógyult betegek neveit, hogy Hévíz hírét mind szélesebb körben ter­jeszthesse és azt doktor Johann Peter Franz, az európai hírű bécsi belgyógyász professzor elé bemutathassa. Vojtek sebész-chyrurgus úrnak másik fontos feladata a köpölyözés volt, vagyis a „rossz vér” kiszívása egy vágott seben keresztül a gyulladt bőrön át. Ez a „gyógy­mód” annyira elterjedt, hogy a paraszti betegek a hévízi kúra egyik fontos gyógymódjának tartották. Külön köpölyözőház is épült, amely már állt Csokonai látogatása idején. A költő kezébe vehette hévízi látogatás során Babotsay József három évvel azelőtt meg­jelent 20 lapos kis füzetét melyet a fürdőről írt „Boldog Zala vármegye Keszthelyi Hév­vi­zedről méltán neveztetel így attúl ki ezen rendeket írta dicséretedre"­­ címmel. A téli nagy hidegbe amikor a költő meglátogatta a melegvizű tavat sokat nem láthatott a telep mögött meghúzódó „angliai sétáló kertből", amely Festetics gróf ízlésére vallott, de olvashatta az 1796 óta kifüggesztett írást „A Feredő-házaknál való Rendtartásodról: „1. A mostani Ferdőházak közül az I-ső és II-ik egyedül az Úri renden lévőknek és ér­demesebb személyeknek számokra rendeltettek. 6. A III-dik Ferdő a középnek hagyatik, úgy, hogy abban mindenkor a bányán megfér­nek akadály nélkül feredhessenek, de a trágárság, kurjongatás, veszekedés és egyéb alkal­matlanságok kifogás nélkül tilalmaztatnak. 5. Az I. és II. Ferdőházak Taxája egy órára minden személytől 1 krajcár. A közönséges Ferdőtől pedig semmi sem fizettetik.

Next