Hévíz, 1999 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1999 / 1. szám - Szántó Endre: Csokonai Hévízen (tanulmány)

11. A szegény sorsú embereknek meg­engedtetik, hogy a padláson háljanak de a ronda­­ság, pipázás és alkalmatlan dörömbölésért onnan lezargattatnak. A szabályzatot olvasva vajon mely’ néposztályhoz tartozónak gondolta magát Festetics gróf vendége, a koldus szegény Csokonai Vitéz Mihály? Csokonai látta a melegen gőzölgő forrástavat, látta a Festetics György által létrehozott fürdőtelepet a belőle kifolyó melegvizű patakot. A hévízi látogatás évében, 1798-ban „A ma­gánossághoz" írt versének részlete mintha erről szólna: „Itt a magános völgybe és cserében Megfrisselő árnyék fedez, A csonka gyerty­ányok mohos tövében A tiszta forrás csergedez. Két hegy között a tónak és pataknak Nimfái kákasátorokba laknak; S csak akkor úsznak ők elő, Ha erre bölcs s poéta jő. A magányos tölgy, a tó mellett régen látható magas fák, a tiszta forrás, a tóparti káka mind a Hévízi-tó jellemzője volt abban az időben. Csokonai 1799. májusában nyomorúságos helyettes tanári állást vállal Csurgón, de élet­­szeretete győzedelmeskedik. Csurgón írja legjobb színpadi műveit. Iskolai előadáson vitte színre két darabját, a­ C­ult­urát és a Kamyónét. A Culturában feltehetően Horváth Ádám ha­tására is elénekeltette a Rákóczi-nótát. Megrovást kapott érte patrónusától, Festetics György­től, aki attól tartott, hogy e miatt „széthányják az iskolát". A költő és a gróf barátsága azon­ban továbbra is megmaradt. Közel egyéves csurgói tartózkodása alatt szinte házi költője lett a Festetics családnak. A csurgói helyettes tanári állás azonban 1800. februárban véget ért, így hagyja el a Pannon tájat, Csurgót, Keszthelyt és környékét. 1800. télutóján hazagyalogol Debrecenbe özvegy édesanyja házába. Műveiből húsz kötetes gyűjtemény kiadását, nagy nemzeti eposz írását tervezi. A mecénások adományai azonban gyéren szivárogtak, még leginkább Széchenyi Ferenctől és Festetics Györgytől. 1802. júliusában hatalmas tűzvész pusztított Debrecenben. Csokonaiék háza is leégett. Ezzel a költő az anyagi romlás szélére került. Nosztalgiával emlékezik „Mélt. Gróf Festetics György ő nagyságára.” Versében sok ér­deme mellett azért Festetics Györgyöt, mert a háborús világban is „eszesíteni, és okosan él­ni” tanítja a jövendő nemzedéket. Egy évvel később, 1803-ban született verse , ,A feredés” írása során az utolsó versszak­ban emlékképként talán a gőzölgő keszthelyi Hév-víz, s a fürdőtelep mellett lefolyó patak kellemes meleg vízére is gondol nem kevés nosztalgiával.(Az idézet - úgy érzem - méltó a Csokonai Társaság elmúlt éveinek és alapító elnökének, Major Zala Lajosnak szelleméhez) „De látjátok, már a patakba, Melly kettőssé teszi ezt a gyönyörű képet, A hízelkedő habok hozzá, mint tódulnak, S farkok­ csóválva lábához simulnak. Vetélkednek, az első mellyik légyen,

Next