Hévíz, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Csokonai Asztaltársaság 1985-1989

A Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaságnak nincs születésnapja, hacsak nem a nyárvégi Lajos-nap. Előzménye egy asztaltársaság volt, amelynek résztvevői a mind gyakrabban hazalátogató emigráns költő, Major- Zala Lajos házában adtak egymásnak találkozót a házigazda névnapján. Bor és beszélgetés, és mindinkább: az irodalom és a művészet dolgai. És a rendszerváltozás, amelynek igénye és programja jórészt ilyesféle baráti körökben fogalmazódott meg. Ez a baráti kör 1985-ben folyamodott névért a polgári értékek és életforma megélésére oly igen s oly reménytelenül vágyakozó nagy vándorköltőnkhöz, Csokonai Vitéz­­Mihályhoz. Szerencsére a Csokonai Társaság miközben intézménnyé vált, nem lett hivatal: a szabad és derűs együttlét fóruma maradt. A nyár végi-ősz eleji háromnapos együttlétek a megmutatkozás alkalmas. A tagok egymásnak és a társaság a városnak kíván be- és megmutatkozni. Az utóbbi években egy-egy téma köré rendezve azt az időt, amit a fürdőzés, a séták, a borozás, és a Csokonai-díj átadásának keszthelyi ünnepe meghagyott. És meghagy a jövőben is, buzgólkodni se rest reményeink szerint. Volt már téma „A szexulitás nyelve a magyar irodalomban”, és volt maga Csokonai „mint kortársunk”, volt „a divat” és „a mosoly”. A Csokonai Társaság találkozói a mindennapok ünnepei. A polgári mindennapoké, amelyhez alkalmasabb kulisszát elgondolni sem lehet, mint azt, amit Magyarország legszebb fürdőhelye nyújtani tud és akar. Az alábbi válogatás jelzés óhajt lenni: a Csokonai Társaság léte a művészi minőség és a szabad gondolkodás fóruma, egy olyan hévízi társulás, amelynek szélső pontjai Washington és Kárpátalja, Pozsony és Párizs, Keszthely és Kolozsvár. (A. K) 18 Hévíz 4 2002/2

Next