Hévíz, 2003 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - Horváth József: Csokonai professzor

legendás emlékű Dr. Ecsy O. István az 1930-as, 40-es években kutatta az életművet. Mivel azonban a Csurgón írt drámákat egyikük sem olvashatta nyomtatásban, jócskán maradt kiegé­szíteni, pontosítani való. 1999. május 28-án a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium 200 évvel azután, hogy a legismertebb tanára megkezdte a tanítást, állandó kiállítással adózott emlékének. Az iskola egykori diákja, az így élt Csokonai Vitéz Mihály című könyv szerzője nyitotta meg a tárlatot. A „Csokonai Csurgón” témakör mára már annyira gazdagodott, hogy áttekintése mindenképpen meghaladná a néhány oldal engedte kereteket. A csurgói tanárságból is csak két pontot választunk: a kezdetet és a véget. A köztudatban a Csurgóra tanárként érkező költő úgy élt, mint aki Komáromból egyenesen Csurgóra akarta volna hozni leendő asszonyát. Ma már tudjuk, erre aligha gondolhatunk. Csurgói hónapjai, hetei azonban jó előre meg voltak számolva. A csurgón őrzött, és az évkönyveken túl még sohasem publikált levelezés bizonyítja, vele csak az új professzor megérkezéséig számoltak. Az iskolaalapító nagy patrónus Festetics György neve, felelősségteli gondoskodása csaknem minden epizódnál felvillan. Az 1939-ben megjelent Közhasznú Esmeretek Tárából úgy értesült az irodalomkedvelő közönség, hogy „1798-ban a nagy Festetics alkotta gimnáziumban oktatói széket tart a Csurgón, s megkérte Lillát, kivel nemrég Komáromban köte esmeretséget. ” Haraszti Gyula (1860): „Dunántúl gazdag mecénásánál, gr. Festetics Györgynél is megpróbálta barátai bíztatására a jó szerencsét, minthogy épp akkor járt híre, hogy a gróf által alapított csurgói református gymnasiumot egy osztállyal meg fogják nagyobbítani. Ez alkalommal tanári állással kecsegtethető költőnket. ” Ferenczi Zoltán (1907): „Amint a költőnk március 12-én Lillához írt gyönyörű búcsúlevele tanúsítja, ő oly ígérettel tért meg Keszthelyről, hogy József napján a gróf maga küldi el hintán Lillához: körülbelül 26-án megtörtént volna az esküvő, s ők egyenesen Csurgóra mentek volna. ” Mészöly Gedeon (1940): „­de jó lett volna már távol a világtól lenni veled. Hipp-hopp. A poéta ott van, ahol akarja. Hiszen azért poéta ő! Már látja Lillát a háza ajtaján karcsún, kedvesen, hátrakötött menyecskés fővel, amint egy szakajtóból eleséget szór az aprómarhának. Lilla azonban nevetve tiltakozik ellene. Hogyisne, micsoda Csurgói Hamupipőkének festi őt Mihály képzelete. ” 2003/3 Hévízi 75

Next