Hévíz, 2003 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Ferenczy Miklós: Csokonai Vitéz Mihály múzsája, Lilla
február közepére, Julianna-napra ígérte; e távoli időpont azt sejteti, hogy mindenképpen eredménnyel akart megtérni. Csokonai biztos volt a sikerben. Festetics gróf nagy tisztelője volt a költőnek, mégsem méltányolta kérését, nem kapott állást. Az elutasítás miatt már január közepén ismét Komáromban volt. Szerelmük látszólag zavartalan, a család is elfogadta, különben a költő nem mondhatna nyilvános köszöntőben ilyet: „Add nekem te két orcádnak Kellemes virágait, Én ajánlom bíbor szádnak Szám hevülőcsókjait. Óh, engedd meg, hogy meghintsem Vélek orcád kétfélét, Hogy velek köszöntsem, kincsem! Szép nevednek reggelét. ” Néhány hét múlva minden rosszra fordult, mégpedig elég rejtélyesen. Pontos adatok nincsenek, mi történt, de valószínű Lillát sürgették a szülei, határozza végre el magát, mert ők már Lévainak ígérték a kezét. Egy márciusi napon, amikor találkoztak, Lilla közölte a költővel, hogy a szülei hozzá fogják adni Lévai István dunaalmási fakereskedőhöz, aki jómódú ember. A lány végtelen hidegen viselkedett a költővel szemben, azzal fogadta: „Nem is bánóul Nem is tehetek róla!” Ez már Juliannánál kóros lehangoltságot, depressziót jelentett. A költő lesújtva hallgatta Lilla szavait, úgy érezte, minden elveszett. A valóság igazolása céljából két hiteles levélre támaszkodhatunk, amely ebből az időszakból való. Az egyik egy búcsúlevél 1798. március 12-ei dátummal, a másik pedig egy március 18-ai bizakodó levél. A búcsúlevelében azt írja, hogy másnap reggel még elköszön szüleitől, utána elhagyja Komáromot. Ezen látogatás alkalmával könyöröghették ki azt az ígéretet az apjától, hogyha állást kap, jöhet a lányért. Ez magyarázhatja a később íródott bizakodó levelet. Csokonai ezután Keszthelyre indult álláskeresés céljából. A költő távolléte és utazgatása Lévai Istvánnak kedvezett. Távolléte alatt Vajdáék Lillát mind jobban el akarták idegeníteni Csokonaitól. Vajda Pál a költő Keszthelyről és Csurgóról írogatott leveleit és verseit egyszerűen elfogdosta, és nem adta oda leányának, nehogy elrontsák az ő tervét (Lévai és Julianna házasságát). Sőt, befeketítette Csokonait, mint aki most már, úgy látszik, elfelejtette az ő Lilláját, mert különben írogatna neki. A költő levelei nem értek célhoz, sőt az atyai csel Csokonai ellen „dolgozott”. Juliannát sürgették a szülei az elhatározásra, 2003/3 Hévízi 23