Hévíz, 2003 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 4. szám - Balog Petres Judith: A zseni és a borbély
Monoszlóy Dezső 1963-ban, negyven évesen így vall magáról a Tiszatáj c. irodalmi folyóiratban: „1923-ban születtem Budapesten, középiskolai tanulmányaim elvégzése után beiratkoztam a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára, amelyet 1946-ban végeztem el. Az irodalommal már kora ifjúságomban összeütközésbe kerültem. Második gimnazista koromban Csokonai Vitéz Mihály Dorottyájának mintájára vígeposzt írtam a tanári karról és osztálytársaimról, amely mindjárt jelentős feltűnést keltett. E sikeren felbuzdulva elhatároztam, hogy hátralevő éveimet kizárólag az irodalomnak szentelem, és hogy én leszek az első magyar író, aki irodalmi Nobel díjat nyer. Ez a kizárólagossági elv később nem valósult meg. A huszadik századi embersors gondoskodott róla, hogy életpályám ne legyen ilyen egyhangú. Ennek az üdvös gondoskodásnak eredményeképpen voltam tengerész, vizsgálati fogoly, kiadóvállalati igazgató, rádió-szerkesztő, bányász, a külügyi osztály előadója, normafelelős, kőműves, vállalati jogász, a bér- és munkaosztály vezetője, számtantanár és profi sakkozó. Mindehhez talán még azt tehetném hozzá, hogy szimultán módon az irodalommal is foglalkoztam, lefordítottam vagy harminc kötetnyi verset, a cseh és szlovák lírából, Hviezdoslavtól Nezvalig, Wolkertől Novomeskyig, fárasztó lenne részletes felsorolásuk. Na meg verset, prózát is írtam, legföljebb azzal a különbséggel, hogy annak idején az asztalfióknak, most pedig az olvasónak. Ez így röviden „optimista tragédiának” is beillik. ” Most, újabb negyven év elmúltával köszöntjük a költőt, Monoszlóy Dezsőt, aki 2003. december 28-án volt 80 éves. Hévíz 4