Hévíz, 2004 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Cséby Géza: "Balaton környékének Szép Természetjátéki!" Adalékok a Balaton és Keszthely tájleíró költészetéhez (tanulmány)

nedek úrhoz). A Balaton, minden balatoni témájú verse ellenére, nem ejti rabul. Szilágyi Ferenc azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a Du­nántúlról hazatérve Csokonai szinte mitizálva a tájat maga leplezi le, ho­gyan szólt bele a táj költészetébe. Itt elsősorban Gróf Erdődyné Ő Nagy­ságához című versről van szó, ahol oly szemléletesen írja le a tájat, hogy felvetődhet a kérdés:­­ Ha nem utazik a Balaton északi partján, vajon bekerül-e mindez költészetébe? Pusztult a várak omlása, A vad erdők éjjele, A mély völgyek horpadása rajjaimmal megtele. Másutt a versben „Vázsony szent omladéka’-ról, a szedett „violákéról, azaz ibolyákról,, Atád berke’-ről „barlangok seték gyomra’-ról ír. Lilla elvesztésének fájdalmát pedig a Balaton visszhangozta: Mint a kő, meredtten állok Egy ledűltt boltozaton, És mikor sorsom elválék -­­ Rámjajdúlt a Balaton. A Balaton jelenik meg a Dorottyában is, szinte útleírás jelleggel kísérhetjük nyomon az „örvendő fársángot”, midőn átkeltek a befagyott tavon. Zalának keskeny, de kies csúcsánál Által jött a jégen Tihany hegyfokánál S kiszállván Balaton szántódi révére Az áldott országba, Somogyba béére. A leírás, a pontos helynevek, a helyi legendák ismerete azt fel­tételezi, hogy Csokonai behatóan és érzékenyen reagált a körülötte lévő dolgokra, történésekre. Elsősorban a nép ajkán élő tihanyi visszhang tör­ténetével is tisztában volt. (Lásd: A tihanyi ekhóhoz, A hadi oskoláról). Kazinczy Ferenc, 1819. január 3-án született Gróf Festetics Györgynek című episztolájában, nem a tájat, hanem a mezőgazdasági munkákat említi: szántást, vetést, kazalrakást, ugar feltörését, mocsár „szárításáét, gyümölcsnemesítést és így tovább. Elsősorban Festetics érdemeit sorolja, nem a Festeticshez kapcsolható tájról ír. Hévízi 37 2004/4

Next