Hévíz, 2004 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 2. szám - Kardos Gy. József: Irodalmi évfordulók 2004. Faludi Ferenc,Virág Benedek, Szabó Dezső, Kányádi Sándor

ötletek fölvillant­ás­ára, hangfestésre, mozgások, mozdulatok érzékeltetésé­re nyílik alkalom, sosem mulasztja el” (Fordításaiban is kifogyhatatlan leleményességről tesz tanúbizonyságot.) „Mind verseiben, mind prózai műveiben érzi és élvezi a magyar nyelvet, annak szemléletességét, játékosságát, ritmusát, hangzásának szép­ségét, lüktetését, táncát, dallamát, egyszóval valóban élő életet élvező öröm jellemzi.” Így lehetett csak Faludi Ferenc életműve korszakhatár irodal­munkban: ő volt a régi magyar irodalom utolsó és a modern magyar irodalom első alkotója. A barokk kései stílusváltozatának, a rokokónak legkiválóbb (legtisztább és legkifinomultabb) képviselője Csokonai Vi­téz Mihály előtt. Méltán írhatta róla Weöres Sándor: „Vele végződik a nehézkes, régi magyar költészet, és vele kezdődik a hajlékony, civilizált, új hangzás. Minden későbbi magyar verselés az ő közvetett, öntudatlan neveltje, napjainkig. (...) Ő az ódon és az újpoézis határőrei és lábbal még az ódonságban.” Kortársai pedig prózája alapján „magyar Cicerónak”, versei után pedig „a magyar poéták csudájának, új Gyöngyösinek” nevezték. (Gyön­gyösi István tizennyolcadik századi barokk irodalmunk népszerű és jelentős költője­ volt.) A népiesség és a klasszicizmus, illetve az eredeti magyar regény­műfaj előfutáraként is számon tartják. Realista költésze­tére nagy műgond és formabravúr jellemző. Megújította a dalformát, és magyaros, népies elemekkel, fordulatokkal frissítette fel azt. Mind az érzelmek, mind a humor, mind a szenvedélyes bölcsességek könnyed kecsességgel jelennek meg nála. A pipáról című költeménye a magyar irodalom első szonettformában írt verse. Versformakészlete is igen gaz­dag. Tudatosan kereste az összhangot a magyar népies és a nyugat-eu­rópai ritmika között. Igyekezett magyaros-hangsúlyossá változtatni az időmértékes formákat, és ezzel önkéntelen előfutára lett a legújabb vers­tani törekvéseknek is. Újszerű versrendszert teremtett: ez a négy hetes sorból páros rímmel és a nyolcas és hetes kétszeri váltakozásából ke­resztrímmel képzett versszerkezet. Faludit ugyanakkor nyelvújítóként is számon tartják. (Ő alkotta például a zsebóra, napirend és a nyelvbotlás szavakat.) Ő volt az első, aki a Halotti Beszédet elemezte és értelmezte. A rendkívül széles látókörű, iskolázott, sokat olvasott, több nyelvet beszélő, enciklopédikus érdeklődésű és tudású igényes ember, jezsuita szerzetes, hitszónok, egyetemi professzor, nyomda-, könyvtár- és szemináriumi igazgató, sokoldalú költő és író példaértékű életművet hagyott maga után. 2004/2 Hévíz* 37

Next