Hévíz, 2005 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1-2. szám - Kardos Gy. József: Csokonai Vitéz Mihály és a komikum (tanulmány)
Csokonai kontrasztelmélete szerint (kontraszt, ellentét a látszat és a lényeg között): magatartásbeli ellentmondás van a hős lelkialkata és cselekedetei, ellentmondás a mű formája, hangvétele és a mű tárgya között. „Nálam a comicumnak kútfeje az, hogy a történetet melly (sic!) magában nevetséges, úgy adom elő, mint nagy és fontos dogot, hogy a fontosság és az olvasónak intereszszáltatásra (jelenléte, részvétele) még nagyobb legyen, munkálkodó személyimnek sok gáncsot és akadályt szerzek céljaiknak elérésében, de akadályokat utoljára egy váratlan eszköz által, sőt isteni közbenjárással hárítom el, hogy az addig várakozó s kételkedésben létetett olvasót a csomónak feloldása egyszerre lepje, és nyugtassa meg.” Csokonai elődeitől átveszi a kontraszt motívumát, de újat is mond a feszültség fogalmának, a feszültség növelésének és a késleltetésnek a bevonásával, s a váratlanságot össze is kapcsolja a hirtelenséggel. Bevezeti, és főhelyre emeli a föloldás (a szereplők és az akadályok harcának földoldása), a megszabadítás, a megnyugtatás fogalmát, így a téma az alkotó és a befogadó személy egymáshoz való és döntő hatású viszonyában, összefüggéseiben egymásra hatásában és folyamatában kíséri végig a komikum létrejöttét. Komikus hiba akkor keletkezik, ha a valóság és a látszat (értékes és értéktelen, gondolatok és cselekvések, szó és tett, helyzet és jellem stb.) ellentétbe kerül. Tehát például a komikus figura többnek akar látszani ami, rendszerint valódi jelleménél, lényegénél tisztább, nemesebb szerepben próbál tetszelegni. S amikor az ellentét a mű komikuma által (váratlan csattanóval) lelepleződik a nevetés az igazságosság nevében „megtorolja” az erkölcsi értékeken esett sérelmet. Például a komikus eposzokban (eposzparódiákban) és a vígjátékokban (komédiákban) így lesz a megoldás szerencsés kimenetelű, mert kisszerű emberek, kicsinyes emberi tulajdonságok, formált jelenségek ütköztek össze egymással, vagy a körülményekkel. Csokonai a rendkívüli fantáziájával kialakított eszményi („tökéletes”) világot „ütközteti” a mindennapok, torz, hamis, nevetséges világával. Komikumérzékét gazdagították: az életöröm, a humor iránti fogékonyság, a játékosság, a stíluseszközök biztos használata, a túlzásra való hajlam, az éles megfigyelőképesség, az igazság iránt érzett szenvedély, a rossz gyűlölete és a komikus hagyományok. (Utóbbiak: a nyers népi ízektől és a rokokó pajzánságától, frivolitásától is „megtermékenyített” diákhumor, amelyben egyaránt megfért a játékos jókedv, az ötletes szellemeskedés, a nyelvi kevertség, a parlagiasság, a vaskos, de nem durva hangvételig elmerészkedő erotika és a klasszikusoknak szánt jókedvű fricskaként a parodizálásban kedvét lelő csúfolkodás.) Mindezekhez pedig társulnak - az említett hamis” világ bírálatához - a szellemes, ötle 2005/1 Hévíz A 19