Hévíz, 2005 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1-2. szám - Kardos Gy. József: Csokonai Vitéz Mihály és a komikum (tanulmány)
Kardos Gy. József Csokonai Vitéz Mihály és a komikum „Ő volt honjában legbujdosóbb magyar, De fényküllőzött fél magyar eget, S elhagyhatták remények, Lillák, E bús legény tréfált és szeretett, S dalolt, mikor már sípolt a melle.” Így emlékezett a nagy elődre, Csokonai Vitéz Mihályra Ady Endre Vitéz Mihály ébresztése című költeményében - utalva arra is, hogy ettől a mostoha sorsú költőegyéniségtől nem állt távol a nevetséges hatásra épülő, műfajteremtő esztétikai minőség, a komikum sem. (Tehát a komikus ábrázolás - a komikus jelenségekkel kapcsolatos állásfoglalás legfontosabb értékmérője: a nevettető, mulattató, vidám hatáselemek érvényesülése minőségének foka.) Csokonai sokrétű és sokszínű munkássága folyamán előbb ösztönösen, majd egyre tudatosabban törekedett arra, hogy megteremtse a magyar komikus irodalmat (felhasználva a legjobb hagyományokat is). Gyakorlati eredményeit 1803-ban elméletileg is összefoglalta két tanulmányában. (A furcsa epopeiáról - azaz a komikus eposzról - szólóban, illetve az 1798-99-ben keletkezett Dorottya című vígeposzhoz utólag írt előszavában.) Ezzel az akkor legkorszerűbb és legárnyaltabb, a XX. század elméleteit előlegező komikum - elméletet alkotta meg. Szerinte a komikum a „furcsát” jelenti „mellyel mindenkor vígat, tréfást és nevetséges embert vagy dolgot szoktunk kifejezni”. (Azt vallotta: a komikum, a nevetés felszabadít, könnyebbé teszi az életet.) A furcsán belül három fő típust különböztet meg: „a személy nevetséges, a dolgok pedig hamisak”; „a személy káros, a viselt dolgok pedig nevetségesek”; „a személy is káros, a viselt dolgok is károsak”. Csokonainál a komikum szinten minden válfaja megjelenik, így a humor, a társadalmilag kevésbé veszélyes torzulás megbocsátó fölénynyel, jóakaratú elnézéssel történő ábrázolása könnyed, kedélyes, derűs, mosolygós, mulatságos, vidám, jókedvű, szellemes, tréfás köntösben. Szerinte az élesen bíráló szatíra (komikus ábrázoló módszer) kiváltja a keserű, csípős, heves nevetés egy fajtáját. A fölényes elutasítás az irónika enyhébben gúnyos „burkában” és a haragos, ostorozó szarkazmus maróan gúnyos formájában jelentkezik. A groteszk a nevetségest az ijesztővel párosítja. (Az abszurd pedig még szélsőségesebben fejezi ki a torzulást.) 18 Hévíz * 2005/1