Hévíz, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Kardos Gy. József: Petőfi szól az '56-osokhoz (vers)
A múltban már kaput nyitottál a mának, Hogy kijelöljed a jövőt, néped sorsát. Ezért méltán nevez a haza fiának, Mert általad élt, és rajtad állt az ország. Veled a remény bukott egykor a sírba, Mégis mindig van számunkra mondandója, Betöltve a törvényt, történelmet írva: Ki az örökös kezdetek folytatója, Ki lelke nagy hitével szolgálja bátran Igaz harcát, az népe gondolatában Örök, emlékét nem öli meg a halál Sem, mert híre és neve szájról szájra száll! Petőfi szól az 556-osokhoz Életem fáklyáján túl gyorsan kirobbant, S halálom órája így maradt titokban. Síromra senki sem tehetett virágot. Pedig úgy szerettem az egész világot. Az Alföld végtelenre küldött költőnek, Üzenetet hozni sok emberöltőnek. Kiskőrös, vagy Kiskunfélegyháza talán? Már szülőhelyem is rendkívüli talány. Megfejthetetlen titkok sora vesz körül. De szívem és lelkem mégis annak örül: Mélység és magasság vágyait egyaránt Magamban hordoztam. S ellenség és barát Mindahány, vallhatja: Roppant buzdulások Láncai kötnek hazámhoz, a varázsok, A társak, emlékek, repeső alázat, Szép hitek, hogy növeljék bennem a lázat. Olyan lázat éreztem ereimben én, Mely mindig igen nagy erőt öntött belém. Örökös, szépséges együvé tartozás A néppel, nemzettel, és semmi tartozás 2006/2-3 Hévíz.