Hévíz, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-3. szám - 25 éves a Krúdy Gyula Irodalmi Társaság - Kapronczay Károly: A Lengyel Tudományos Akadémia magyar Mecénása (tanulmány)
akárki. Nagy fantáziát látott Szczawnicában, kivételes földrajzi fekvésében, gyógyvizében és a környék lenyűgöző szépségében. Saját maga készítette el a falu várossá való fejlesztésének építészeti, parkalakítási terveit. Szczawnica két évtizeden belül a Monarchia legismertebb fürdőinek sorába emelkedett, palackozott ásványvizei és egyre keresettebbé váltak. Szczawnica a maga korában valóban csodának számított. Szalay József nem csupán várossá fejlesztette a települést, hanem a mai értelembe vett gyógyturizmust szervezett birtokán, gondoskodott ennek reklámozásáról, hírlapi ismertetéséről, a víz gyógyászati alkalmazásáról készített szakvélemények gyors terjesztéséről. Kórházat, orvosi rendelőket hozott létre, neves orvosok meghívásáról és foglalkoztatásáról gondoskodott. Természetesen az igazi bevételt - és ez volt gyógyító terápiák financiális alapja - az idegenforgalom biztosította: szállodák, panziók, vendégházak sora épült fel, szabadságukat töltő hivatalnokok, írók, művészek kedvelt nyaralóhelyévé vált. Csak néhányat emelnénk ki a leghíresebb vendégek közül: Henryk Sienkiewicz, Jan Matejko, Boleslaw Prus valamennyien hosszabb időt töltöttek évente Szczawnicában, Írások, festmények ihletői voltak a hangulatos üdülők, ivócsarnokok, a szakadó esőben is élvezetes sétákra lehetőséget adó fedett sétányok. A fáraó világhíres írója gyakran panaszkodott arról, hogy a vendéglőkben a zenekarok reggeltől estig csak magyar csárdást játszanak. A különböző vendégházak tulajdonosai zömmel magyarok lettek, az alkalmazottak többségét is Magyarországról csábították ide. Szalay Józsefet nemcsak vállalkozói tehetségéért, a legyen irodalomban sokszor megrajzolt rokonszenves alakjáért tisztelik Lengyelországban. 1872-ben Krakkóban megalakult a Lengyel Tudományos Akadémia, amely a három részre szakított lengyel állam lengyelsége szempontjából akkora jelentőségű volt, mint 1825-ben hazánkban a Magyar Tudományos Akadémia. A magyar tudományos testület Széchenyi István anyagi felajánlásából működött, a lengyel akadémiát nem támogatta ilyen mecénás. Már-már a „tisztes halál” várt a Lengyel Tudományos Akadémiára, amikor az 1876-ban elhunyt Szalay József végrendeletében vagyonának egy részét - a Szczawnicából befolyt jövedelem teljes összegét - az intézményre hagyta. Ez a tett olyan jelentőségű volt, mint Széchenyi István felajánlása 1825-ben. Ez volt az az alap, amelyre a múlt század végén a lengyel tudományos élet számíthatott, erre támaszkodhatott az az intézményi rendszer, amely Krakkó szellemi életének hírnevét öregbítette. Nem sokkal halála után a Lengyel Tudományos Akadémia megfestette Szalay díszmagyaros portréját és az alapító tudósok társaságában helyezte el az Akadémia díszcsarnokában.