Hévíz, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 4. szám - Ivasivka Mátyás: Kodály Zoltán: Békesség-óhajtás. Pillanatkép a nem távoli múltból (esszé)
A dühösséggel keresett dicsőség Vesszen el, Múzsám szabadon kiáltja: A borostyánág ha vereslik, Undok címer előttem! - Veresük az undok címer..- csupán a bolond nem tudja, hogy mostanság miről van itt szó. És a záró gondolatok: Szállj le, s vigasztald meg az árvaságot, Béke! Mennyeknek koronás leánya, Hajh! sok országok szava kér: Jelenj meg már valahára! Mesélik, hogy a nyomdai lektornak szemet szúrtak ezek a sorok. „Elvtársak, nem lesz ebből baj?” - kérdezte. Visszaküldték az első számú cenzornak, aki Kodállyal azért mégsem kívánt ujjat húzni. Végül is kinyomtatták a kottát, ám Csenki Imrének lelkére kötötték, hogy „jól elkenve” énekeljék az ominózus sorokat a bemutatón. Gondoljátok el, mennyit keresgélt a Mester, amíg ezt a költeményt megtalálta! * * * Visszafelé repülve, a köd miatt, nem tudtunk leszállni Zalaegerszegen, Nagykanizsán landoltunk. Volt még időnk a vonatindulásig, így be tudtunk ugrani az ottani zeneiskolába a jeles hegedűművészhez, Ivánkovits Ferenc igazgatóhoz. Miközben lelkesen meséltük neki az Kodály mű történetét, Feri bátyánk óvatosan becsukta az iroda ajtaját. Hiába, akkoriban ilyen idők jártak Magyarországon.... A Békesség-óhajtást Kodály születésének 100. évfordulóján, 1982-ben a pécsi Nagy Lajos Gimnázium vegyeskarával többször megszólaltattuk szép sikerrel, jól érthető szöveggel! De akkortájt már kezdtek repedezni a pártdiktatúra falai... 64 Hévíz aL 2007/4