Hévíz, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 4. szám - Könyvespolc - Laczkó András: "A számmisztika kísértett" (kritika) Cseh Károly: Hévízi dél című verséről

tegágyból majd „utórezgésként” két rövidebb opusz (Hajnaltájt, Szirom és zúzmara), de a „törzsvers” a már említett Hévízi dél volt, amelyben korábbi, s akkor felfénylő motívumok is ötvöződtek. (Dorottya nap, dél­tájt, párák angyalszárnyai).” A tél, a hideg, a levegő, a nap, az ég szinte állandó motívumok Cseh Károly verseiben. Csak egyetlen példát idézek, a Téli hazatérés-t: Balról a nyugvó nap, jobbról a fenyő irányfényei világítanak remegve, a levegő hideg-kék szárnyain. Landolni tud-e majd velem az idő leszállópályáján, alkonyi lángban állva, a hóborította, téli dombtető? Az említett elemeken túl a Hévízi dél­nek van egy különlegessé­ge. Figyeljük csak: fenyeget fel-felnyüszítve a szél, most ugyan még csak a nyírfák eleven körmeivel kapar Amennyiben újraolvassuk a három sort (a többszöri újraolvasás Ady Endre kedvenc tanácsa volt a verseit nem értőknek), akkor felis­merhető, hogy itt kutyáról ír a költő. Az a versből nehezen deríthető ki, hogy milyen gyerekkori emlékképei lehetnek a kutyáról. Bizonyosan jók. (Már saját emlékeim miatt mondom. Nem voltam nagy állatbarát, de amikor 1955-ben egy kutya került hozzánk, mintha gazdája lettem volna, követett mindenhová.) Cseh Károly lírájában a kutya mint versszervező erő állandósult. Legutóbb Kutyavilág címmel írt hat sort. Játszik a hatalom Bottal a kezében 2007/4 Hévízi 93

Next