Híd, 1939 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1939-01-01 / 1-2. szám - Iványi János: Beszámoló

tiségek és egyes népek szabad fejlődését és megakadályozzák bár­melyiknek előretörését a másik rovására. Keressük és szorgal­mazzuk a dunamedencei népi eszmetartalmat, minden hódí­tó tö­rekvéssel szemben. Hogy mindezt elérjük, harcolnunk kell. A kishitűség és meg­alkuvás, az irigykedés és rosszakarat, az alattomos gáncsok és nyílt tervezések ellen, az öndicsérő, húsz évig alvó és most egy­szerre hangosan csaholó klikkek koholt, gyáva, rosszakaratú vádjai ellen. A pásztorkodó és kanászkodó iskolakötelesek iskolát és taní­tót kell hogy kapjanak, hogy az anyanyelven való írástudás, az anyanyelv mécsese kigyúljon minden kis viskóban. Harcolnunk kell a minden művelődés, minden továbbjutás előfeltételéért, a több szabad időért, nagyobb jövedelemért és a kultúra és anyagi javak növelését istápoló szervezetekért — a szervezkedés szabadságáért. De hogy a sikert elérjük, ismernünk kell magunkat és kör­nyezetünket. Ismernünk kell a velünk együttélő népeket. A ve­lük való évszázados együttélésünk törvényeit, idejutásunk és le­telepedésünknek történetét, egymásra utaltságunknak, elhanya­goltságunknak közös meghatározóit kell fölkutatnunk és orvos­lásának útját megszabnunk. Minden lehető módon közelebb kell hoznunk egymáshoz a különböző nevű, egy földből fakadó kultúr­­kifejezéseket. Fordításokkal, ismertetésekkel, szószólója kell, hogy legyünk vojvodinai, sokszínű kultúránk összetételének. Meg kell ismernünk Vojvodina sajátos hagyományait. Tanyáinak, falvai­nak és városainak életét. Egyes vidékek több-kevesebb nemzeti­ségű összetételét. Az ittlakó népek társadalmi, politikai tagozó­­dottságát a múltban és jelentben. Számon kell tartanunk minden hasonló törekvést. Kapcsolatot kell találnunk ezekhez és velük együtt keresni múltját, történelmi alapjait, jelenjét, jövőjét a kü­lönleges vojvodinai kultúrának. Ezenkívül pedig arra törekszünk, hogy olvasóink számát nö­velve, őket magukat is megszólaltassuk. Hogy az olvasót íróvá neveljük. Mert hisszük, hogy vannak nálunk is Veres Péterek, Mitár Poparák és Pável Miskinák. Itt élnek, talán közvetlen kö­zelünkben, csak elfödi őket előlünk az önbizalom, vagy a meg­felelő útmutatás hiánya. És tudjuk, hogy céljainkat teljesen csak akkor érhetjük el, ha ezek az igazán népi írások napvilágot lát­nak és közönséget nyernek. 2. ESZKÖZEINK szerények. A szellem fegyvereivel küzdünk. Szó, írás, meggyőzés. — Ezek ma szinte nevetségeseknek tűn­nek fel. De minket fűt a hit és tudjuk, hogy az eszme erőt kap, ha ezrek, tízezrek, százezrek — a tömegek — teszik magukévá. És ezért bízunk a sikerben és tudjuk, hogy nem vagyunk egye­dül. Velünk van földrajzi határokon innen és túl — bármilyen színű, fajtájú és nemzetiségű — minden becsületesen érző és gon­­ d . —

Next