Híd, 1939 (6. évfolyam, 1-2. szám)
1939-01-01 / 1-2. szám - Iványi János: Beszámoló
tiségek és egyes népek szabad fejlődését és megakadályozzák bármelyiknek előretörését a másik rovására. Keressük és szorgalmazzuk a dunamedencei népi eszmetartalmat, minden hódító törekvéssel szemben. Hogy mindezt elérjük, harcolnunk kell. A kishitűség és megalkuvás, az irigykedés és rosszakarat, az alattomos gáncsok és nyílt tervezések ellen, az öndicsérő, húsz évig alvó és most egyszerre hangosan csaholó klikkek koholt, gyáva, rosszakaratú vádjai ellen. A pásztorkodó és kanászkodó iskolakötelesek iskolát és tanítót kell hogy kapjanak, hogy az anyanyelven való írástudás, az anyanyelv mécsese kigyúljon minden kis viskóban. Harcolnunk kell a minden művelődés, minden továbbjutás előfeltételéért, a több szabad időért, nagyobb jövedelemért és a kultúra és anyagi javak növelését istápoló szervezetekért — a szervezkedés szabadságáért. De hogy a sikert elérjük, ismernünk kell magunkat és környezetünket. Ismernünk kell a velünk együttélő népeket. A velük való évszázados együttélésünk törvényeit, idejutásunk és letelepedésünknek történetét, egymásra utaltságunknak, elhanyagoltságunknak közös meghatározóit kell fölkutatnunk és orvoslásának útját megszabnunk. Minden lehető módon közelebb kell hoznunk egymáshoz a különböző nevű, egy földből fakadó kultúrkifejezéseket. Fordításokkal, ismertetésekkel, szószólója kell, hogy legyünk vojvodinai, sokszínű kultúránk összetételének. Meg kell ismernünk Vojvodina sajátos hagyományait. Tanyáinak, falvainak és városainak életét. Egyes vidékek több-kevesebb nemzetiségű összetételét. Az ittlakó népek társadalmi, politikai tagozódottságát a múltban és jelentben. Számon kell tartanunk minden hasonló törekvést. Kapcsolatot kell találnunk ezekhez és velük együtt keresni múltját, történelmi alapjait, jelenjét, jövőjét a különleges vojvodinai kultúrának. Ezenkívül pedig arra törekszünk, hogy olvasóink számát növelve, őket magukat is megszólaltassuk. Hogy az olvasót íróvá neveljük. Mert hisszük, hogy vannak nálunk is Veres Péterek, Mitár Poparák és Pável Miskinák. Itt élnek, talán közvetlen közelünkben, csak elfödi őket előlünk az önbizalom, vagy a megfelelő útmutatás hiánya. És tudjuk, hogy céljainkat teljesen csak akkor érhetjük el, ha ezek az igazán népi írások napvilágot látnak és közönséget nyernek. 2. ESZKÖZEINK szerények. A szellem fegyvereivel küzdünk. Szó, írás, meggyőzés. — Ezek ma szinte nevetségeseknek tűnnek fel. De minket fűt a hit és tudjuk, hogy az eszme erőt kap, ha ezrek, tízezrek, százezrek — a tömegek — teszik magukévá. És ezért bízunk a sikerben és tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Velünk van földrajzi határokon innen és túl — bármilyen színű, fajtájú és nemzetiségű — minden becsületesen érző és gon d . —