Híd, 1948 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1948-03-01 / 3. szám - Olajos Mihály: Kossuth terve a dunai népek együttműködéséről és a mai helyzet
IV Olajos Mihály: Kossuth terve a штаг népek együttműködéséről imperializmus egész rendszerére mért hatalmas csapás részben valósult meg. A népeket felszabadító Szovjet hadsereg győzelmei, Jugoszlávia, népeinek hősi harca a fasiszta megszállók és segítőik ellen a szabadságért és népi demokráciáért, a többi dunamenti országok népeinek küzdelme a fasizmus és maradványai ellen, az új demokráciáért és végül mind e népek bátor, következetes védekezése a nyugati imperialisták törekvéseivel szemben — ez az az út, amely a dunamenti népeket oly széles szabadságukhoz, oly szilárd szövetségükhöz és őszinte együttműködésükhöz vezette. A dunamenti népek mai, mind bensőségesebbé való összefogása, csakis az alábbi, nélkülözhetetlen feltételek teljesülése útján valósulhatott meg: 1) a dunai népek felszabadultak mindenfajta hódító, imperiálista elnyomatás és befolyás alól; 2) e népek megdöntötték a hódító idegeneket szolgáló hazai kizsákmányoló osztályok hatalmát, szétverték annak soviniszta, gyűlöletet szító elméleteit, leszámoltak a múlttal; 3) győzött a demokratikus népforradalom, felszabadult a munkásság, parasztság és az egész dolgozó nép; megnyílt a szabad út az összefogásra törekvő népakarat előtt; 4) a dunamenti népek az új demokráciáiban, a tervgazdálkodás és munka verseny útján elindultak közös boldog sorsuk, a szocializmus felé; és végül 5) mindeme feltételek csak azért teljesülhettek, mert immár harmincéve fennáll a mind hatalmasabbá váló Szovjet Szövetség, a népek szabadságának és összefogásának legerősebb támogatója, a dunamenti népek együttműködésének és fejlődésének legbiztosabb támasza. I. A dunamenti népeket mindig az idegen hódítók uszították egymás ellen. Politikájuk alapelve: összeveszíts és uralkodj! Ha valamelyik kisnép harcra indult szabadságáért, az idegen elnyomók ráuszították a többi elnyomott kis népeket. Ilyenkor a szabadságharcosok ellenküldött népeknek mindig szabadságot ígértek, de a szabadságban, leverése után egyaránt elnyomtak minden kis népet —a »lázadókat« is, »segítőket« is, így volt ez l^^0-ben épp úgy, mint a nemrég lezajlott világháború folyamán. A magyar forradalom vérbefojtása után Bécs ugyanolyan elbánásban részesítette a szomszéd népeket is mint a magyarokat. Ekkor írta Szvetozár Misletics, a szerb nép szabadságának hűséges harcosa, hogy amit a magyarok büntetés fejében kaptak Bécstől, ugyanazt kapták a velük szomszédos népek jutalmul. Ebből az igazságból indult ki Kossuth is, amikor az 1960-es években lefektette a dunai együttműködés tervezetét és azért harcolt, hogy az itteni kis népek fogjanak össze szabadságuk és függetlenségük közös védelmére, együtt harcoljanak a német hódítók ellen, ne pedig egymás ellen egyik vagy másik hódító szolgálatában. A száműzött Kossuth tárgyalásokat folytatott Obrenovics Mihállyal, Szerbia akkori uralkodójával és Cuza román fejedelemmel, hogy megvalósítsa elgondolását. Tervezete nem jutott tovább a kezdeti tárgyalásoknál. Akkor nem jött létre a dunai népek összefogása, így a Dunámé-