Híd, 1948 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-01 / 1-2. szám - Hajdu Vilmos: Többpártrendszer – Népfront
2 Hajdú Vilmos: Többpártrendszer — Népfront jnk örökkévalóságát hirdetik és összehasonlítást nem tűrve kijelentik, hogy „ez a rendszer a legjobb.“ Nem is kellene erre a témára időt fecsérelni, ha nem hallanánk itt-ott jóhiszemű dolgozóktól, egyszerű polgároktól is téves felfogást és beállítást a magunk valóságáról. Az elmúlt időszak megtanított mindannyiunkat, hogy mennyire fontos a tisztánlátás még kevésbbé alapvető kérdésekben is, mint a demokrácia kérdése. Különösen lényegbevágó ez ma. Egyre élesebb az összeütközés az egész világ dolgozó népének és egy maroknyi kizsákmányolónak az érdeke között. A cél és a viszonyok helyes mérlegelése acélozza erőnket, fokozza kitartásunkat a harcban, munkában és tömöríti sorainkat. Fippen ezt a folyamatot kívánják megzavarni a barrikád túlsó oldaláról, mert a nép erősödése akár gazdasági, akár politikai, akár világnézeti téren, megrövidíti az ő hatalombitorlásuk idejét. A fizetett tollnokok és a ,,szociális igazság“ megvásárolt lelkiismeretű Blum, Bevin, Atlee, stb. féle bajvívói a dolgozó nép legszebb és legbecsületesebb érzését — a szabadságszeretetet akarják kiaknázni parancsadóik népellenes céljaira. A megtévesztettek öntudatlanul ugyanezt teszik. Annyi vért és életet nem áldoztak egy ellen oltáron sem, mint a szabadság oltárán. Mindig akadtak zászlóvivői a szabadságnak és akik visszaéltek az eszmével. Voltak magyarázói és félremagyarázói. Az úr és szolga megjelenési formájal változik az idők folyamán, de — ameddig el nem tűnik a történelem színpadáról — megőrzi lényegét. Ez a szolgák kizsákmányolása. Hogy ennek maradandó,ságát biztosítsa — a mindenkori úri rend — megalkotja világnézetét a „minden idők legjobb, legigazságosabb, isten rendeléséből született, stb. rendjéről“ és ha mindezek az érvek gyengének bizonyulnának, végső biztosítékul szolgál a szervezett fegyveres erőszak. A PÁRTOK OSZTÁLYJELLEGE Mi a demokrácia? Mit jelent ez a manapság legtöbbet emlegetett szó? Mi ennek a fogalomnak a lényege? Ha a különféle politikai pártok fennállását és azok egymás közti harcát vesszük a demokrácia lényegének, valóban a nyugati nagy imperialista államok a demokrácia fellegvárai. Azonban így gondolkodva és következtetve merőben téves úton járunk. A politikai pártok minden esetben adott társadalmi osztályok — csoportok érdekeinek képviselői. Ezt legtöbbször programjukban is megtalálhatjuk, de sokkal inkább gyakorlati munkájukban. A politikai pártszervezetek — mai formájukban — a polgári társadalom szülöttei és magukon viselik az őket kitermelő és éltető berendezkedés osztályjellegét. A tőkés társadalom fejlődése ellentétes érdekű osztályok fejlődése. A két alapvető osztályra való megoszlást a termelő eszközök iránti viszony határozza meg. Az emberiség többségének nincs termelő eszköze, ill. nincs más emberek kizsákmányolását lehetővé tevő termelőeszköze és megélhetésének alapját munkaerejük árubabocsátása képezi. A termelőeszközök tulajdonosai ragaszkodnak a fennálló rendhez, mert csak az biztosíthatja henye életüket. Akik tudatában vannak a kizsákmányolásnak és a kizsákmányolást szolgáló elnyomásnak, harcolnak ezen rend ellen és vele szembe