Híd, 1951 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1951-05-01 / 5-6. szám - Juhász Géza: Tolnai Lajos, a magyar irodalom mostohagyermeke
birtokok«-at kell elolvasnunk, hogy ez egyáltalán ne legyen érthetetlen. Regényeiben általában korának — hogy úgy mondjuk — egy-egy részletkérdését elemzi, pl. a szellemi életet a »Polgármester úr«-ban, a nemesség pusztulását az »Eladó birtokokéban, a közoktatás kérdéseit az »Oszlopbáró«-ban stb. A »Báróné ténsasszony«-iban azonban majdnem egész korának átfogó képét adja. Az eseményeket 1852-től tárgyalja a kiegyezés utáni időkiig. A mű 1882- ben jelent meg s Császár Elemér — joggal — politikai regénynek nevezi. Minden tekintetben a legnagyobb műve, amelyben talán legerőteljesebben fejezi ki a Bach-korszak szörnyű elnyomását és félreérthetetlenül, világosan mutat rá arra, hogy a kiegyezés az osztrák elnyomás folytatását jelenti, ha többé nem is a nyílt erőszak alakjában, hanem gazdasági és politikai elnyomás eszközeivel. A mű középpontjában Schwindler Gusztáv áll, a külföldi betolakodó típusa. Foglalkozása szerint orvos, mivel pedig az osztrák elnyomás politikájának megszemélyesítője, főorvos lesz a megyében. Ebben a minőségben a megye mindenható ura és fellépésével egy csapásra szétrobbantja az addigi patriarchális életmódot és viszonyokat. Ellentípusa Márton Sándor, a Bécsben tanuló magyar fiú, aki kitűnő eredménnyel el is végzi az egyetemet. Mátkája — László Vilma — epedve várja, hogy házasságot köthessen vele, hiszen igaz szívből, az első szerelem erejével haláláig szereti. Atyja, László Károly belföldi renegát, akit meggazdagodott a nemzeti függetlenség kiárusításán. Látva a betolakodó kiváló képességeit a felemelkedésre és magas összeköttetéseit, szeretne vele rokonságba kerülni, így reméli, hogy vagyonát tovább növelheti, melyet eddig isa forradalom híveinek elkobzott vagyonából duzzasztott fel és hiszi, hogy a hivatali ranglétrán is feljebb juthat egy fokkal. (Most »altjárásfőnök«, de Schwindler segítségével járási főnök, kerületfőnök, sőt alispán is lehet!). Akárcsak Schwindlernek, László Károlynak is van ellentípusa: az idősebb Márton, az orvos atyja, aki viszont egész vagyonát, sőt két fiát is elvesztette a forradalomban való részvétele miatt. Az események középpontjában László Vilma és Márton Sándor szerelme áll, de házasságukat László Károly anyagi és politikai célokból lehetetlenné teszi. László Károly már polgárparaszt, akinek egyetlen vágya, hogy az »urak«, vagyis a nemesség közé emelkedhessen. A magyarországi polgárosodás porosz útjának termékei, a feudális csökevények közepette fejlődő magyar polgárság igazi típusa. Mivel a politikai életben a hatalom legfőbb tényezője továbbra is a nemesség marad, a föltörekvő polgárság nemcsak meggazdagodni szeretne, hanem gazdasági erejéhez mérten politikai hatalomra is vágyik. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha armálist, nemesi levelet szerez. László Károly is erre törekszik s ha már ő végleg paraszt marad is, bár gyermeke jusson a felsőbb régiókba, mert így — ha gyermeke szerencsétlensége árán is — ő is bejuthat a nagyságos és méltóságos urak közé.Az összes típusok közül valóban Schwindlernek, a legnegatívabb figurának a rajza a legalaposabb s ő áll a regény középpontjában. Állítólag egy »közbecsülésben álló előkelő marosvásárhelyi urat« ábrázol benne Tolnai. Az lehet, hogy becsülésben állt, de ,hogy kiknek a becsülésében, azt Császár elfelejtette megmondani, mert nyilván a Bach-rendszer egy jelentős politikai exponenséről van szó, aki később — a kiegyezés után — nagy magyar hazafi lesz. Mi sejtjük, hogy kik becsülhették ezt az »urat« s mennyire becsülhették a Márton Sándorhoz hasonló 48-as hazafiak, akik minden vagyonukat, családjukat s nem kevés esetben fejüket vesztették az ilyen »közbecsülésben álló urak« jóvoltából. Maga Tolnai is tudja, hogy típusaival oda ütött, ahova akart is; tudja, hogy típusai nem naturalisztikus részletképek a valóságból, hanem olyan tipikus alakok, akik a valóság egészét tükrözik, jelenítik meg, akikről mondhatják Magyarországon több városban is: „Hisz itt éppen a mi Schwindlerünkről és László Károlyunkról van szó, stb. Valóban olyan típusai ezek az országnak 1849 és 1900 között, akikből minden városban, minden vármegyében kell, hogy legyen, mert különben a rebellis magyarok nem tűrnék talán a jármot és fellázadnának a császári rendelkezések ellen. Schwhindler ugyan kezdettől fogva erőszakkal kezében tartja a várost, amelybe került, de ő polgárikig fejlettebb országból kerül Magyarországra s tudja, hogy a hatalom úgy igazi, ha anyagi alapja is van. Ezért az első perctől kezdve arra törekszik, hogy László Vilma kezét és vagyonát megszerezze.