Híd, 1953 (17. évfolyam, 3-12. szám)

1953-08-01 / 8. szám - Őrtűz fényénél - Majtényi Mihály: Petőfi délszláv földön

ŐRTŰZ FÉNYÉNÉL PETŐFI DÉLSZLÁV FÖLDÖN Gullner báró nevét viselte a császárkirályi 28-ik gyalogezred, amely 1840 januárjában parancsot kapott Sopronban a továbbmene­­telésre. Úgy hírlett, hogy Stájerországon keresztül Tirolba vonulnak, s onnan talán az olasz tartományokba tovább — senki sem tudta pontosan. Zöld hajtókát viselt az ezred, sárga pitykével. A bakavállakon iszonyú nagy borjú görnyesztette a meneteleiket, meg hosszúcsövű, nehéz elöltöltő fegyver. Lassan mozgott előre a bakasereg. Eltartott három hónapig, amíg elértek rendeltetési helyükre. De nem Tirolba, vagy az olasz tartományokba, hanem Grácon és Zágrábon keresztül — Károlyvárosba, Karlsbadba, ahogy a k. k. térképek a régi katona­várost feltüntették, Karlovácra, Horvátországba. Hogy miért követjük égő kíváncsisággal a huszonnyolcasok útját, több mint száz éven túl, még ma is? Miért szeretnénk minél többet kibányászni azokból az esztendőkből, a régmúltból? Mert nevezetes közbakája volt a Gullner ezrednek. Egy sápadt beteg, alig tizennyolcesztendős legény. Petrovics Sándornak hívták a profunt­­lajstrom meg a zsoldlista szerint, de mi jobban ismerjük Petőfi Sán­dor néven. Petőfi önkéntes elhatározással öltötte magára a mundért, 1839-ben. A gazdag és bőbeszédű Petőfi-irodalom sokféle magyará­zatot ad az alig legény, ifjú ember elhatározásáról, ami akkortájt hatéves szolgálati kötelezettséget jelentett. Kemény dolog volt a bakasors, gyengébb fizikumú emberkének, mint amilyen Pet­ifi, majdnem kibírhatatlan. Zilahy Károly híres Petőfi életrajza, amely a hatvanas évek közepén jelent meg és a szemtanúk, meg Petőfi kor­­társak egész légiójára hivatkozhatik, leírja Petőfi ellentéteit apjával. Hogyan hagyta ott a selmeci líceumot, hogyan jött Pestre, ott a Nem­zeti Színházhoz állt be statisztának és szerephordónak; apja aztán valóságos kényszerrel hazavitte. Édesanyja közbenjárására később Giófiasszonyfára engedték egyik rokonukhoz, innen 1839 őszén Sop­ronba távozott azzal, hogy tovább tanul. Magát a beszegődést Zilahy így írja le: »Alig múlt azonban pár hónapja Asszonyfán tartózkodásának, hogy közte és bátyja között félreértés támadt s Petőfi ennek atya­­fiságos indulatában kételkedni kezdett. Éppen következett az iskolaév kezdete. Szülői megegyezéssel elhatározta tanulását a soproni luthe-

Next