Híd, 1953 (17. évfolyam, 3-12. szám)
1953-08-01 / 8. szám - Őrtűz fényénél - Majtényi Mihály: Petőfi délszláv földön
ŐRTŰZ FÉNYÉNÉL PETŐFI DÉLSZLÁV FÖLDÖN Gullner báró nevét viselte a császárkirályi 28-ik gyalogezred, amely 1840 januárjában parancsot kapott Sopronban a továbbmenetelésre. Úgy hírlett, hogy Stájerországon keresztül Tirolba vonulnak, s onnan talán az olasz tartományokba tovább — senki sem tudta pontosan. Zöld hajtókát viselt az ezred, sárga pitykével. A bakavállakon iszonyú nagy borjú görnyesztette a meneteleiket, meg hosszúcsövű, nehéz elöltöltő fegyver. Lassan mozgott előre a bakasereg. Eltartott három hónapig, amíg elértek rendeltetési helyükre. De nem Tirolba, vagy az olasz tartományokba, hanem Grácon és Zágrábon keresztül — Károlyvárosba, Karlsbadba, ahogy a k. k. térképek a régi katonavárost feltüntették, Karlovácra, Horvátországba. Hogy miért követjük égő kíváncsisággal a huszonnyolcasok útját, több mint száz éven túl, még ma is? Miért szeretnénk minél többet kibányászni azokból az esztendőkből, a régmúltból? Mert nevezetes közbakája volt a Gullner ezrednek. Egy sápadt beteg, alig tizennyolcesztendős legény. Petrovics Sándornak hívták a profuntlajstrom meg a zsoldlista szerint, de mi jobban ismerjük Petőfi Sándor néven. Petőfi önkéntes elhatározással öltötte magára a mundért, 1839-ben. A gazdag és bőbeszédű Petőfi-irodalom sokféle magyarázatot ad az alig legény, ifjú ember elhatározásáról, ami akkortájt hatéves szolgálati kötelezettséget jelentett. Kemény dolog volt a bakasors, gyengébb fizikumú emberkének, mint amilyen Petifi, majdnem kibírhatatlan. Zilahy Károly híres Petőfi életrajza, amely a hatvanas évek közepén jelent meg és a szemtanúk, meg Petőfi kortársak egész légiójára hivatkozhatik, leírja Petőfi ellentéteit apjával. Hogyan hagyta ott a selmeci líceumot, hogyan jött Pestre, ott a Nemzeti Színházhoz állt be statisztának és szerephordónak; apja aztán valóságos kényszerrel hazavitte. Édesanyja közbenjárására később Giófiasszonyfára engedték egyik rokonukhoz, innen 1839 őszén Sopronba távozott azzal, hogy tovább tanul. Magát a beszegődést Zilahy így írja le: »Alig múlt azonban pár hónapja Asszonyfán tartózkodásának, hogy közte és bátyja között félreértés támadt s Petőfi ennek atyafiságos indulatában kételkedni kezdett. Éppen következett az iskolaév kezdete. Szülői megegyezéssel elhatározta tanulását a soproni luthe-