Híd, 1955 (19. évfolyam, Műkedvelő Színpad, a Híd melléklete 1. szám)
Műkedvelő Színpad, 1955-01-01 / 1. szám
BILEVICS (az asztalon ül, fejét tenyerébe hajtja. — Gondolkodik. Kis szünet után feláll, a telefonhoz megy, felveszi a kagylót): Halló!... Halló! (idegesen rázza a telefont): Kérem a 27-29-et. Igen ... Halló!... Ki van ott? Beregov mérnök személyesen? ... Jó estét, kedves barátom ... Nagyon kérem, ne haragudjék, hogy éjszaka idején háborgatom, de a legborzasztóbb lelkiállapotban vagyok. Mindent meg fogok magyarázni ... Igen, igen ... Nagyon kérem, az istenre kérem, azonnal jöjjön ide ... Igen, igen, azonnal Az életemről van szó ... Az ... Most akart lefeküdni? ... Könyörgöm, ne is öltözködjék fel, kapjon fel egy kabátot. Egészen egyedül vagyok . .. Jön? . .. Ezerszer köszönöm, nagyon köszönöm. Viszontlátásra! (leteszi a kagylót és egy darabig lehajtott fővel ül, majd ismét a kagyló után nyúl): Halló, kérem a 17-10-et. 17-es. Igen . . (szünet). Az lehetetlen! Csak tessék erősen csengetni, hiszen egy perccel előbb beszéltem velük (szünet). Na, végre! Halló! Lívia Mihajlovna lakása? Kérem Líviát a telefonhoz ... Tessék? Elment? Kivel? ... Tamarinnal? ... Hallgasson csak ide, Pasa!... Tamarin már akkor is ott volt, mikor az előbb Lívia telefonált? ... Hogyan? Ő fogta a másik kagylót? ... (leejti a kagylót): Aljasság! (veszi a kagylót) Hallgasson csak ide, Pasa... Halló! Halló!... Pasa!... Hm, úgy látszik elment... Ehmit, úgyis mindegy ... LIZA (kisírt szemekkel belép): Nem akar vacsorázni, Bilevics úr? BILEVICS (dühöse): Hagyj békén! LIZA (megint sírva fakad): És olyan kitűnő szeletet vettem ... BILEVICS (m. f.): Eredj már a pokolba, ha mondom! LIZA: Ha nem akar szeletet, csinálhatok rántottét is. BILEVICS: Hallod, most már aztán tűnj el. Hányszor mondjam? (Csengetnek): Nyiss ajtót. Beregov lesz. Csak vezesd be, én felkapom a házikabátom (balra el.) LIZA (gyorsan kimegy középen, majd rögtön vissza a még álmos Beregovval. Sírva): Beszéljen vele, drága mérnök úr. Meg akar halni. Főbe akarta lőni magát. BEREGOV: Na ne sírj, majd meglátom, hogy mit lehet csinálni. Eredj, és hívd Bilevicset. Mondd, hogy itt vagyok. LIZA (bálnál el). BILEVICS (belép): Óh, kedves Beregov barátom! Nagyon szép öntől, hogy eljött. Ha megmondom, hogy miért kérettem ide, biztosan megbocsátja nekem, hogy megzavartam esti nyugalmát... De parancsoljon helyet foglalni. .Parancsol cigarettát? (az arany cigarettatárcát az asztalra teszi): Akar valamit inni? Tessék, itt a bor. (Üveg bort, poharat vesz elő). BEREGOV (minden mozdulata vontatott és nyugodt, leül és kiszolgálja magát): Köszönöm. Nos, miről van szó? BILEVICS (kis szünet után): Beregov! Tudja-e, hogy miért fordultam éppen önhöz? BEREGOV: Nem. BILEVICS (keményen): Azért, mert mint tartom legjobb barátomnak és önnek nincsenek előítéletei. BEREGOV: Hát ebben igaza van. BILEVICS: Egész biztos vagyok benne, hogy engem nyugodtan meg fog hallgatni és meg fog érteni. BEREGOV: Ez valószínű BILEVICS: Nos tehát, Beregov barátom, (ünnepélyesen) elhatároztam, hogy végzek magammal! . .. Én megölöm magam! BEREGOV: Psz, ne mondja! BILEVICS (csodálkozva): Ön azt mondja, hogy ne mondjam? Ez tiltakozás akar lenni? BEREGOV: Á, szó sincs róla. Csak elgondolkoztam. BILEVICS: Elgondolkozott? És szabadna tudnom, hogy min gondolkozott el? BEREGOV: Hogyne! Azon gondolkoztam, hogy itt ül egy ember, aki erősen elhatározta, hogy véget vet az életének, tehát nagyon kevés értelme lenne, ha valaki megkísérelné őt erről a szándékáról lebeszélni. BILEVICS (meghatottan): Köszönöm, maga megért engem. Maga rögtön érezte, hogy semmi értelme nem volna kapacitálni engem, hogy életben maradjak. Beregov: én szilárd jellem vagyok és amit én egyszer felteszek magamban, azt végre is hajtom. BEREGOV: Csak rá kell önre nézni és ez rögtön látszik. Tehát mivel szolgálhatok? BILEVICS: Ön biztosan emlékszik arra, hogy egyszer beszélgetés közben említette, hogy egy gyorsan és biztosan ölő méreg van az Ön tulajdonában ... BEREGOV: Valóban! Ez most is megvan. BILEVICS: És átengedne ebből valamennyit? BEREGOV: Ezer örömmel Miért ne? BILEVICS: Köszönöm!ön egy igazi barát. BEREGOV: Parancsol még valamit? BILEVICS (habozva): Óh nem... Elküldhetné holnap reggel azt a mérget? BEREGOV: Természetesen. Egész nyugodt lehet, holnap reggel itt lesz a méreg. (Ásít): Akkor talán mehetek is haza. Meg kell ugyanis említenem, hogy éppen lefekvés előtt telefonált