Híd, 1976 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1976-03-01 / 3. szám - Film - Hajnal Jeő: 141 perc A befejezetlen mondatból

390 HÍD FILM 141 PERC A BEFEJEZETLEN MONDATBÓL Lassú sodrású és mégis drámai, ösz­­szetett szövetű film. 141 percben, egy cseppben az egész tenger. Fábrinak ez­úttal is sikerült bebizonyítania, hogy a film s az irodalom egymást támogató művészetek. Legújabb filmjének alap­jául Déry Tibor A befejezetlen mondat című regénye szolgált, amely nagy­szabású dokumentuma a harmincas évek magyar társadalmának, és amely­nek jelentőségét Lukács György a kö­vetkezőkben fogalmazta meg: „A be­fejezetlen mondattal, a Parcen-Nagy család sokoldalú, mély, átfogóan kri­tikus ábrázolásával vonult be a világ­­irodalomba az­­imperialista korszak magyar kapitalista társadalmának képe egész szörnyűségében és emberi ellent­mondásaival.” A filmnek sikerült meg­őriznie a regény hangulatát és elemző módszerét, anélkül, hogy annak szám­talan, egymás mellett futó, egymást ke­resztező cselekményszálának, asszociá­ciójának, érzelmének és gondolatának visszaadására törekedett volna. Ez a rendezőnek Parcen-Nagy Lőrinccel va­ló azonosulásából következik. Tehát a film — a regény objektív ábrázolásá­tól eltérően — szubjektív intenzív áb­rázolást választotta. Lőrinc belső vilá­gába hatolva, annak gondolataival és érzelmeivel járja végig a meg nem ér­tések és elutasítások útját. Ezáltal a rendező mindent kizár a filmből, ami kívül esik Parcen-Nagy Lőrinc élmé­nyein és tapasztalatain, mégis hű ma­rad Déry gondolatvilágához. Macskaköves, ázott út, barátságtalan 141 perc A befejezetlen mondatból. Rendez­te: Fábri Zoltán, operatőr Illés György, szí­nészek: Bálint András, Csomós Mari, Dayka Margit, Latinovits Zoltán, Apor Noémi, Kern András, Sáfár Anikó, utca képével, az otthontalanságot jel­képezve indul és zárul a film, keretet adva Lőrinc elégikus visszatekintésének. A film vázát két erőszakos halál al­kotja, amelyekre koncentrál és épül a cselekmény. Vidovics Miklós lelövi Markot Bélát, a Csáky utcai kocsmá­ban beszélgető munkástársaság egyik tagját, és Parcen-Nagy Károly öngyil­kosságot követ el. A két ember halála összekapcsolódik és egymásnak vála­szol: az egyik a munkásokra nehezedő terrort, a másik a polgárság hanyat­lását, bomlását jelképezi. Lőrinc életé­ben a két egymással érintkező esemény sorsmeghatározó lesz, különböző pszi­chikai folyamatok elindítója. A fiatal munkás meggyilkolásával kapcsolatban — a Fábri-filmek más hőseihez hason­lóan — Lőrinc sem tudott határozott igent vagy nemet mondani. Gyenge volt a döntő helyzetben, a hajdani ba­ráti viszony kötelékét nem tudta el­tépni, szégyell­te tudomásul venni, hogy Vidovics olyan, amilyen. Ezért hangtalanul tűri, hogy ugyanazon az utcasarkon, ahol a munkást lelőve ta­lálta, Kesztyűs a film végén véresre verte. Apja halálával megpróbálja meg­szakítani kapcsolatait osztályával, és a munkások életéhez, a mozgalomhoz próbál menekülni, de a Rózsánéval, Péterrel és Évivel kialakított viszonya beteljesületlen. A filmbeli Rózsáné még határozottabban foglal állást Lőrinccel szemben, mint a regénybeli; a film a kapcsolatteremtés minden lehetséges száját elvágja. A regénytől eltérően a filmben a regénybeli Éva két szerelme eggyé forr össze, és így Lőrinccel való kapcsolata mindkettőjük számára átélt és beteljesült. Évának azonban utaz­nia kell, és ő képes lemondani a bol­dogságról a mozgalom ügyéért. A be­teljesüléshez közeledő harmóniát a szo­morú búcsúzás zárja le örökre. Éva pedig, a szimbólummá vált „illegális táská”-val, a helytállás tiszta, költői

Next