Híd, 1982 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám - Képzőművészet - Baráth Ferenc plakátművésze
554 HZD kor aláhúztam, hogy alkalmazott grafikai lapjainak egyéni emblémajellegét az alapmotívumként szereplő fényképkompozíciók határozzák meg. A fénykép puszta jelenléte azonban nem jelent okvetlenül előre szavatolt korszerűséget. Így Baráth alkotásainak minőségi jegyeit sem technikai különbségekben, hanem a fénykép és a grafika műfaji ötvöződésének szerencsés egyensúlyában, sajátságos erőfelállításában kell keresni. Baráth — úgy tűnik — megtalálta azt a szerencsés aranyközépet, amely egy specifikus szintézis, képi összevonás keretében a fénykép és a grafika egyidejű kiegészítéséhez és ellenpontozásához vezet. Plakátjai ilyenformán nem váltak közönséges színi- vagy egyéb felvételek egyszerű grafikai átfordításává, de a grafikai elemek sem rendelődtek kifejezetten a képi elemek alá. Sőt az Újvidéki Színház és néhány kiállítóterem megrendelésére készült, most már több éves kompakt sorozatban egy olyan darab is áruval, amely nélkülözi a Barát-műhely cégéréül felismerhető fényképszerűséget. Az 1981-ben Forma című kiállítás plakátjáról van szó, amely kimondottan betűelemekből és azoknak mértaniasításából épül fel. Az „O” és az „A” betűt ugyanis Baráth gömb, illetve háromszög formájában láttatja, ami a cím tükörfordításaként is felfogható, de — úgy vélem — jórészt a szerzőnek a hetvenes években végzett formatanulmányaira vezethető vissza. Baráth plakátjainak egyik legnagyobb érdeme, hogy sikerült lefojtania a képi stilizációt és metaforát. Az újvidéki Szerb Nemzeti Színház szám