Híd, 2005 (69. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Debreczeni Attila: "Egy nádad házba szorult cosmopolita" (Csokonai halálának 200. évfordulójára) (tanulmány)
ü I ebreczeni J ttila „Egy nádas házba szorult cosmopolita” Csokonai halálának 200. évfordulójára Csokonai Vitéz Mihály halála előtt három hónappal kimérten udvarias levelet kapott Rhédey Lajos gróftól. A „nagyobb világ polgárja” tör itt pálcát „az úriemberektől irtódzó s elbáni szerető Diogenes” fölött: „az egész okos közönség sajnálja, hogy az Úr magát a társaságos élet fenntartására szükséges és szokásba lévő rendhez szabni nem kívánja Gyakran megcsaljuk magunkat azzal, hogy természeti tulajdonságnak tartjuk azt, ami csak szokásból ragadt reánk, de ha józan elménket használni kívánjuk, és a dolgokat úgy vesszük, amint vannak, nem pedig amint a mi hibás képzelődésünk szerint lenni kellene, szinte megszégyenülve rázzuk le hibás szokásainkat nyakunkról, amelyek úgy is inkább magunknak, mint másoknak voltak terhére”. (Rhédey Lajos levele Csokonainak, Nagyvárad, 1804. október 27.) Ennek a kioktatásnak története van. A grófnak tavaszszal meghalt a felesége, és a temetési szertartás egyik búcsúztatójának Csokonait kérte fel. A költő előtt megcsillant egy biztos publikáció lehetősége, s ezt az alkalmat ki is akarta használni. Régóta érlelődő filozófiai ihletét írta ki magából, pontosabban: részben már készen lévő szövegei alapján létrehozta hatalmas filozofikus meditációját a lélek halhatatlanságáról. A Halotti versek címen ismert költemény sajátos elegye az alkalmi költeménynek és a legemelkedettebb filozófiai poémának, mintegy öszszegzője világképének és szemléletmódjának. Csakhogy valami közben elromlott. A temetésen, április 15-én nem jól mérte fel a körülményeket. Fellépése, több kortársi emlékezés szerint is, inkább illett volna színházi előadás- 54 hoz, mintsem a temetés gyászához. Kardcsörtetve ment fel a templomi