Híd, 2005 (69. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Debreczeni Attila: "Egy nádad házba szorult cosmopolita" (Csokonai halálának 200. évfordulójára) (tanulmány)

ü I ebreczeni J ttila „Egy nádas házba szorult cosmopolita” Csokonai halálának 200. évfordulójára Csokonai Vitéz Mihály halála előtt három hónappal kimérten udvari­as levelet kapott Rhédey Lajos gróftól. A „nagyobb világ polgárja” tör itt pálcát „az úri­emberektől irtódzó s elbáni szerető Diogenes” fölött: „az egész okos közönség sajnálja, hogy az Úr magát a társaságos élet fenntar­tására szükséges és szokásba lévő rendhez szabni nem kívánja Gyakran megcsaljuk magunkat azzal, hogy természeti tulajdonságnak tartjuk azt, ami csak szokásból ragadt reánk, de ha józan elménket használni kíván­juk, és a dolgokat úgy vesszük, amint vannak, nem pedig amint a mi hi­bás képzelődésünk szerint lenni kellene, szinte megszégyenülve rázzuk le hibás szokásainkat nyakunkról, amelyek úgy is inkább magunknak, mint másoknak voltak terhére”. (Rhédey Lajos levele Csokonainak, Nagyvárad, 1804. október 27.) Ennek a kioktatásnak története van. A grófnak tavasz­­szal meghalt a felesége, és a temetési szertartás egyik búcsúztatójának Csokonait kérte fel. A költő előtt megcsillant egy biztos publikáció lehető­sége, s ezt az alkalmat ki is akarta használni. Régóta érlelődő filozófiai ih­letét írta ki magából, pontosabban: részben már készen lévő szövegei alap­ján létrehozta hatalmas filozofikus meditációját a lélek halhatatlanságá­ról. A Halotti versek címen ismert költemény sajátos elegye az alkalmi költeménynek és a legemelkedettebb filozófiai poémának, mintegy ösz­­szegzője világképének és szemléletmódjának. Csakhogy valami közben el­romlott. A temetésen, április 15-én nem jól mérte fel a körülményeket. Fellépé­se, több kortársi emlékezés szerint is, inkább illett volna színházi előadás- 54 hoz, mintsem a temetés gyászához. Kardcsörtetve ment fel a templomi

Next