Híd, 2006 (70. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - Jung Károly: Harangoznak délre, avagy: harangozunk, harangozgatunk II. (tanulmány)

dául a déli harangszó eszement nyúzása és értelmezése) a régi, megszokott mederben fog folytatódni. Ma már, ennek a jubileumi esztendőnek végén úgy látjuk, hogy a remény vékonyka sugara mégis megcsillant. E dolgozatka mostani részének elején említettük, hogy a nándorfehérvári diadal központi (kalemegdáni) évfordulós ünnepségének koreográfiája mintha megbicsaklott volna. Szabadjon itt elmondanunk, hogy mire gondolunk. Még az ünnepség előtt, 2006. július 15-én adta tudtunkra a tömbmagyarság kebelére szerelme­sen odasimult napilapunk egyik cikke az alábbiakat: a VMMSZ főtitkára, aki egyébként díszmagyarban szokta végigciterázni a Szomorúan szól a ma­gyar nóta című nemzetmentő koncertjeit, nyilatkozta a Magyar Szobon. „A déli harangszó a keresztes hadjárathoz való csatlakozásra szólított fel, és nem a nándorfehérvári győzelemhez kapcsolódik, a véletlen egybeesés folytán a nép mégis az utóbbihoz kötötte. Ezen hiedelem tiszteletben tartásaként a koszorúzáskor hat Kárpát-medencei harang hangjából készített zenei össze­állítás csendül fel. A harangszó az egész Kárpát-medencei magyarság jelen­létét szimbolizálja - ismertette a programot dr. Szöllősy Vágó László. - Nem nosztalgiázni akarunk, hanem kegyeletadásra készülünk.” Nem óhajtjuk megmagyarázni Főtitkár Úrnak, hogy nem a déli harang­szó és nem a keresztes hadjárathoz való csatlakozásra szólított fel. A többi stimmel. Nem voltunk ott az ünnepségen, de reméljük, hogy a mondottak szellemében zajlott le. Hogy a Kárpát-medence harangjai tisztelegtek a di­adal emléke előtt, az jó. A harang szava ugyanis Isten szava, s ha hat szól együtt, az igazán jó. Nem vagyunk azonban biztosak benne, hogy ez volt az eredeti elképzelés is. Mintha valaki­­ közben - megmagyarázta volna, hogy mi köze is van (vagy nincs) Hunyadihoz, Nándorfehérvárhoz a déli harangszónak. El tudjuk képzelni, miféle nemzetmentő szövegek dühöng­hettek volna, ha Főtitkár Úr­­és Elnök Úr, aki ugyan be volt harangozva a programba, de mégsem volt ott) nem olvas hozzá valamit az utolsó pillanat­ban, s esetleg nem szólnak oda nekik valakik, hogy hátrább az agarakkal, a dolog ennél kissé összetettebb, még kampanológiai tekintetben is. Mindegy. A remény sugara fölcsillant, s ezt még egy adat megerősíti. Ugyanaz a Hét Nap, mely az idén tavasszal, de még nyáron is, miközben folytak az előkészületek a belgrádi központi ünnepségre, nem egy cikkében, közleményében, sőt költeményében­ taglalta a déli harangszó és a nándorfe­hérvári diadal összefüggéseinek ügyét (ezeket idéztük is a két kommentár­ban!), az ünnepség kapcsán valóban hátrább parancsolta az agarakat. Tud­ható ugyanis, hogy a VMMSZ parancsnoki kara a Hét Nap holdudvarába tartozik, s - mint említve lett­­ Elnök Úr, aki - mit ád Isten! - éppen a hetilap főszerkesztője is, nem jelent meg az ünnepségen. Mindez véletlen lenne? Megjelent továbbá a Hét Nap és a Vajdasági Keresztény Ifjúság közös ünnepi kiadványa a jubileumra, a Magyar Szó és a Forum Nyomda támoga- ta­tásával. Címe: Nándorfehérvár 1456. Szerzője: Cseh Valentin, aki nem itteni

Next