Híd, 2017 (81. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 8. szám - FIATAL ALKOTÓK SZÁMA (2.) - „Aztán anyukám szól, hogy szedjem már össze magam, mert süt rólam a flegmaság”: a Lőrinc Timi-féle őszinteség Lőrinc Tímea színművésszel Vígi Sára beszélget
ja, hogy nem lehet mindig minden jó. De például a Május van, Tisztelt úr! után repesve vártam, hogy beszélhessek, mert akkora volt a befektetett munka, hogy volt is miről. Persze minden pici szerepnél nagy a munka, de azért, ha reálisan nézzük a dolgokat, a Májusba, és a Hullámtörésbe teljesen bele kellett adnom magam, egész nap dolgoztam, hazavittem a munkát, nem csak a 8-10 órában dolgoztam, mint a kisebb szerepeknél. Ez az a munkafolyamat, amivel nem tudsz nem foglalkozni, és amiről beszélni is rengeteget lehet. V. S.: De fontos neked, hogy beszélj a nézőkhöz a médián keresztül? L. T.: Persze, de a rövid interjúknál a válasz kicsit automatikus már, annyira nem fajsúlyos. De minden megjelenés fontos reklám. Ezzel egy kis képet kap az érdeklődő, hogy miről szól a darab, kedvet, hogy eljöjjön megnézni. Ez is a munkám része, tanultuk is az Akadémián. Bár sokan nem szeretik ezt csinálni. V. S.: A színész nem szeret szerepelni? Ez érdekes. Persze tudom, hogy más a színpad, és más a nyilvánosság. L. T.: Itt a saját véleményedet nyilvánítod ki, ami teljesen más, és amit sokan nem szeretnek csinálni. V S.: Nem érzed meztelenül magad, amikor interjút adsz? Le kell vetned a maszkod, a szereped... Nincs mi mögé bújni,meglátnak az emberek, a név és a szerep mögé látnak. L. X: Sokat gondolkodtam már azon, hogy mennyit kell tudni az embereknek arról, hogy a Lőrinc Tímea milyen, és hogy hogyan éli az életét. Most azért végigfutott rajtam, hogy kell-e nekem például az, hogy a szerelemről beszéljek... De tulajdonképpen úgy vagyok vele, hogy hadd tudják! Én azért szoktam olyan kijelentéseket tenni, hogy nem vagyok nagy verselő, mert azt komolyan is gondolom. Vagy néha, amikor azt mondom, hogy nem akarok színész lenni, akkor azon az egy napon, vagy egy órában azt is gondolom. Persze másnap ez már változik, de akkor úgy van, és azt ki is mondom. V. S.: Azt mindig jó érzés kimondani, hogy jól vagy. Miért ne beszélnél erről? L. X: Büszke vagyok magamra és a helyzetre, ezért mondom. De mondom én azt is, amikor rossz passzban vagyok. Adtam már interjút akkor is, amikor nem voltam a topon. Béres Mártival beszélgettünk erről többet, és arra jutottunk, hogy mindig úgy kell beszélni és arról, ahogy érezzük magunkat. Nagyrészt így nyilatkozók. Aztán anyukám szól ilyenkor, hogy szedjem már össze magam, mert süt rólam a flegmaság.47