Híd, 2019 (83. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 12. szám - Lengyel Zoltán: Argo Navis (regényrészlet)

A gróf, hördült föl a császár. Thierry rögvest érezte, hogy számítása bevált. A döblingi megtűrt, kérdezte a császár, vagy inkább kiáltotta. Igen, felségem, sopánkodott Thierry. Lehetetlen, mondta a császár tajtékozva. Saját szememmel láttam a holttestét. Láttam a fegyvert. Éreztem a puskapor szagát. Megnyugtató volt, Adolph, szólította váratlanul keresztnevén a rendőrminisztert a császár. Az nem ő volt. Bizonyítékaink és vallomásunk is van erről. Thierry rendkívül magabiztos lett a császár zavarától. Erre az elementáris ha­tásra azért még ő sem számított. Ez nem lehet! A császár őrjöngött. Schwarzenberg megígérte! Meg­ígérte, hogy nem kell többet félnem a magyaroktól! Hogy ő ezt a grófot meg Kossuthot meg az összes többi rebbelis magyar vakarékot kicsinálja! Bíz­tam benne! Én hülye! Haynau elintézi őket végleg, ezt mondta Schwar­zenberg, az a hitszegő senkiházi, az az iszákos kurvapecér, hogy a föld forgassa meg. Schwarzenberg, hol vagy ? Te selejt, te vámpír, te kéjelgő! Nem is csak a magyaroktól kell tartania, fölséges uram, tett rá egy la­páttal Thierry, bár érezte, hogy már nyert. Vannak más információink is. A szervezkedés tovább terjedt. Ez már nem csak magyar ügy. Az összes provinciát behálózták, mindenhol vannak embereik: olaszok, horvátok, szerbek, románok, lengyelek, csehek, nem sorolom tovább. Még a törökökkel is szövetkeztek ezek a gecik, úgy látszik. Neveket, neveket, kiáltozott toporzékolva a császár. Neveket akarok! Fölséges uram, annyi már a név, hogy légió a nevük, próbálkozott Thierry a legszelídebb hangszínén. Adja meg nekem a teljes kilövési parancsot, és ellátom a bajukat ezeknek az anarchistáknak. Nem marad írmagjuk sem, nevük emlékét is eltöröljük, és Ausztria mindenek fölött uralkodik majd a Duna folyásán és azon túl. Dalmáciától Galíciáig, Vorarlbergtől Bukovináig. Ahogy tette eddig is. Nem, Thierry, nem, csóválta a fejét a gondterhelt császár. Ezt nem tehetem. Szövetségeseink felé fönn kell tartanunk a humanitás látszatát. Végső soron mégsem vagyunk vérszomjas vadállatok. Mégsem vagyunk tatárok, nem igaz, Thierry. Bár, ha magát hallgatom... Várjon, Thierry, gondolkodnom kell. Megfontolni és meggondolni. Ez legyen jelszavunk jelen kényes helyzetünkben: megfontolni és meggondolni. Nem ért egyet, Thierry? Mit tehetett most rendőrminiszterünk:85

Next