Híd, 2019 (83. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 10. szám - SZENTELEKY – BAZSALIKOM 2019 - Heinermann Péter: Örömre vagyunk teremtve (köszönőbeszéd)

Heinermann Péter Örömre vagyunk teremtve Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Nagy öröm számomra, hogy itt állhatok önök előtt és kissé zavar­tan, de megköszönhetem a Szenteleky-díjat, melyet nagy általános­ságban irodalmároknak szokás kiosztani. Ilyenkor természetesen felvetődik a kérdés: mint könyvtáros mivel is érdemeltem ki e rangos elismerést? Számomra egy logikus válasz kínálkozik: az, hogy a könyvtár szerves része az irodalmi életnek, és én mint a könyvtáros társadalom képviselője talán tettem valamit az irodalom, az irodalmi élet és kultúránk érdekében. Ne ijedjenek meg, nem fogom részletezni több mint negyvenéves pályámat, de egy fon­tos tényt kiemelnék: ezzel a díjazással nemcsak én, hanem az egész szakma, szűkebb pátriánk könyvtáros társadalma kapta meg méltó elismerését. Velük osztozom a Szenteleky-díj elnyerése kapcsán ér­zett örömben és büszkeségben. Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! A régi bölcsek szava sze­rint: örömre vagyunk teremtve. Az öröm egyik forrása lehet a jó könyv is. Nekünk, könyvtárosoknak egyik fő feladatunk éppen a könyv, az olvasás és vele az irodalom megszerettetése. Még akkor is, hogyha manapság sokan temetik is a Gutenberg-galaxist. Gyermek- és ifjúkoromban divatja volt a könyveknek, az olvasás­nak. Mikor is volt ez? Mikor is mentem először könyvtárba? Mit olvastam? Milyen volt az irodalommal való első kapcsolatom? Ismét megnyugtatom önöket, nem fogom túlságosan részletezni. Egy biztos, már gyermekként felfedeztem az olvasás örömét, elláto­­gattam a nagybecskereki Városi Könyvtárba és a Petőfi Művelődési Egyesület könyvtárába is. Édesanyám, aki az Udarnik Harisnyagyár­ban dolgozott, tudta, hogy a fia szeret olvasni, ezért részletre vásárolt 53

Next