Laták István költeményei (Subotica, 1939). Hasonmás kiadás - Híd Könyvtár 6-7. (Újvidék, 1984)
Kócos, fűszeres hajából vad szaga szálldos Hódítón a tejszű lánynak, Gyermekszerelem gyullad az esthez, a lánghoz, Szaga szálldos a terhes nyárnak. De már álom kerülget minket. Szemünk röpdes, Aludttej otthon az asztalon — Nagy fa borul az asztal fölé, barkás, epres Lámpát lobbant a fuvalom. Álmos ösztön odavisz az asztalhoz, ágyhoz. Szalmazsákban kukoricahaj Csörren. Illatot számtalan esti virág hoz S a végtelen keblébe takar. Elemi iskolások Dérverte november kövezetére Mezítláb tipornak rongyos csemeték, Lilás kezükben táblát szorongatnak, Szemük eleven, testük kicsiny, sovány Mint kis szörnyek rohannak az ucca során. Most nyelik az ábécé ihletét, Rúg-kapál értelmük a betűk nyomán. Még nevetnek is. Honnan e csikókedvi Mikor mind vézna, dermedt, halovány. Lesápad arcukról a szomorú ima: Otthon kevés a napfény, kevés a tej, kevés a kenyér, kevés a tűzifa.