Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest Székesfőváros hidrogeológiai viszonyai

Horusitzky Henrik csatas részeit láthatjuk. A Római fürdő alatt a Hajógyári Dunaág következik, melynek kisebb ágát képezi a Hajógyári Kikötő Dunaága. A nagy Duna baloldalán, a Palota sziget alatt, az Újpesti Kikötő szigetet az úgy nevezett Kikötő Öböl veszi körül, amely sziget alatt a Duna ismét több ágra oszlik és kisebb-nagyobb szigeteket alkotott. Ezen Dunaágak jelenleg többnyire már fel vannak töltve vagy legalább is feltöltés alatt vannak. Egyik ilyen nagyobb sziget volt egykor a mostani Vizafogó városrész is. A Hajógyári sziget déli csücskétől kelet felé, a Duna köze­pén, szintén emelkedett ki egy kis sziget, amelyen langyos források törtek fel a mélyből. Ezen szigetet ma már a Duna elmosta s a meleg forrás csak a Duna vízszintje alatt tör fel. Ettől délre következik a Margit-sziget, az egykori „Insula Leporum" nevezetű sziget, amelynek déli csücskén a Kis Budai sziget, nem rég mint önálló sziget szerepelt. Ma már ezen kis sziget a nagy szigettel összeolvadt. A Margitsziget déli részétől ágazott el az a Pesti Dunaág, amely Pesten keresztül a pleisztocén part alatt, a mai Erzsébet körút táján kanyargott és a Fe­renc körútnál egyesült ismét az öreg Dunával. Erről a mellékelt ábra is tanúskodik, amelyet mint a legrégibb egyik térképet a Fővárosi Mú­zeumban sikerült kinyomoznom. (1. a 4. ábrát.) Ebben az időben a Duna baloldalán az erődítvényeken kívül épü­letek nem igen voltak. A nagy Duna ezen szakaszában, a Margitszigettől a Gellérthegy lábáig, jelenlegi szélességénél jóval tekintélyesebb meder­ben mozgott. A Gellérthegy alatt a Duna ismét szét kezd terpeszkedni, s részint még szélesebb mederben folytatja útját, részint ismét egy mel­lékágat alkot, amely Kelenföld felé kanyarodik és Albertfalva alatt, Budafoknál, önti a főmederbe az út közben összegyűjtött víztömeget. Másik jellegzetes ága a Dunának a Soroksári ág, amely terüle­tünket elhagyva, a nagy Csepeli szigetet alkotja. Mindezekből a Dunaágakból, amint látjuk, jelenleg már csak egyes részletek vannak meg, miért is nem hiábavaló ezeket térképen megrög­zíteni. A Duna régibb kialakulását, a kavicsterraszok lerakódását itt nem tárgyalom. Erről néh­ai dr. Schafarzik Ferenc „A Budapesti Duna palaeo­hidrográfiája" című dolgozatában részletesen értekezett. Lássuk ezek után, hogy az egykor nagyon kanyargó, most már erős gátak közé szorított Duna területünkön milyen patakokat fogadott és fogad ma is magába. A Duna jobboldalán az Üröm-hegy oldaláról eredő Péterhegyi kis patak a békásmegyeri Dunaágba folyt, de csak igen jelentéktelen mennyi­ségű vizet adott. Tőle délre szeli területünket a Solymári patak, amely még ma is nagyobb mennyiségű vizet hord és különösen magas Duna

Next