Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)
Horusitzky Henrik: Budapest Székesfőváros hidrogeológiai viszonyai
Horusitzky Henrik csatas részeit láthatjuk. A Római fürdő alatt a Hajógyári Dunaág következik, melynek kisebb ágát képezi a Hajógyári Kikötő Dunaága. A nagy Duna baloldalán, a Palota sziget alatt, az Újpesti Kikötő szigetet az úgy nevezett Kikötő Öböl veszi körül, amely sziget alatt a Duna ismét több ágra oszlik és kisebb-nagyobb szigeteket alkotott. Ezen Dunaágak jelenleg többnyire már fel vannak töltve vagy legalább is feltöltés alatt vannak. Egyik ilyen nagyobb sziget volt egykor a mostani Vizafogó városrész is. A Hajógyári sziget déli csücskétől kelet felé, a Duna közepén, szintén emelkedett ki egy kis sziget, amelyen langyos források törtek fel a mélyből. Ezen szigetet ma már a Duna elmosta s a meleg forrás csak a Duna vízszintje alatt tör fel. Ettől délre következik a Margit-sziget, az egykori „Insula Leporum" nevezetű sziget, amelynek déli csücskén a Kis Budai sziget, nem rég mint önálló sziget szerepelt. Ma már ezen kis sziget a nagy szigettel összeolvadt. A Margitsziget déli részétől ágazott el az a Pesti Dunaág, amely Pesten keresztül a pleisztocén part alatt, a mai Erzsébet körút táján kanyargott és a Ferenc körútnál egyesült ismét az öreg Dunával. Erről a mellékelt ábra is tanúskodik, amelyet mint a legrégibb egyik térképet a Fővárosi Múzeumban sikerült kinyomoznom. (1. a 4. ábrát.) Ebben az időben a Duna baloldalán az erődítvényeken kívül épületek nem igen voltak. A nagy Duna ezen szakaszában, a Margitszigettől a Gellérthegy lábáig, jelenlegi szélességénél jóval tekintélyesebb mederben mozgott. A Gellérthegy alatt a Duna ismét szét kezd terpeszkedni, s részint még szélesebb mederben folytatja útját, részint ismét egy mellékágat alkot, amely Kelenföld felé kanyarodik és Albertfalva alatt, Budafoknál, önti a főmederbe az út közben összegyűjtött víztömeget. Másik jellegzetes ága a Dunának a Soroksári ág, amely területünket elhagyva, a nagy Csepeli szigetet alkotja. Mindezekből a Dunaágakból, amint látjuk, jelenleg már csak egyes részletek vannak meg, miért is nem hiábavaló ezeket térképen megrögzíteni. A Duna régibb kialakulását, a kavicsterraszok lerakódását itt nem tárgyalom. Erről néhai dr. Schafarzik Ferenc „A Budapesti Duna palaeohidrográfiája" című dolgozatában részletesen értekezett. Lássuk ezek után, hogy az egykor nagyon kanyargó, most már erős gátak közé szorított Duna területünkön milyen patakokat fogadott és fogad ma is magába. A Duna jobboldalán az Üröm-hegy oldaláról eredő Péterhegyi kis patak a békásmegyeri Dunaágba folyt, de csak igen jelentéktelen mennyiségű vizet adott. Tőle délre szeli területünket a Solymári patak, amely még ma is nagyobb mennyiségű vizet hord és különösen magas Duna