Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
7-8. szám - Dévényi István: Folyamszabályozási problémák a Tisza folyó szegedi szakaszán
Dévényi I.: Folyamszabályozási kérdések Szegednél Hidrológiai Közlöny, 33. évf. 1953. 7—8. sz. 267 Történeti visszapillantás A rendelkezésemre álló legrégibb szegedi helyszínrajzok és vázlatrajzok szerint is a Tisza folyó Szegednél mindenkor a jelenlegi éles fordulóban változtatott irányt dél felé. Vonalozásban az évtizedek, sőt évszázadok előtti helyzethez képest a folyó nem mutat fel alapvető változást, mégis a jelenlegi adottságok kialakulását lényegesen befolyásolta a folyónak a múlt század harmincas éveitől kezdődő szabályozása, az átmetszések kifejlődése, hatalmas kiterjedésű területek ármentesítése és az árvízszinteknek ezekkel együtt járó magasbodása. Szegednél a szabályozások megindulása óta eltelt kerek száz esztendő alatt az árvízszintek tekintélyes mértékű emelkedésére jellemzőek az alábbi kimutatás számadatai: Nem vitás, hogy az árvízszintnek erős emelkedését részben az a körülmény is okozta, hogy 1895 óta lényeges gátszakadás nélkül kerültek lefolyásra az árvizek, azonban az árvízszintek tulajdonképpeni emelkedését az a körülmény idézte elő, hogy a szabályozások folytán az árhullámok lényegesen rövidebb idő alatt futottak le a Tisza folyó szegedi szakaszára, a mellékfolyókon eszközölt átvágások pedig gyorsították e folyók árhullámainak leérkezését is. Ezek közvetlenül a tiszai árhullámok előtt érkezvén be a befogadóba, annak medrét megtöltik, úgy, hogy a Tisza árhulláma a mellékfolyók által okozott árhullámokra felfut és természetesen lényegesen megnöveli az árvizek szintjét. Megváltoztak a folyó kisvízszintjei is. Az összefogottabban lefolyó közép- és nagyvizek jobban kimélyítették az anyamedret és ezzel a folyó beágyazottsága növekedvén, a kisvizek szintje is természetesen lényegesen alább szállott. Növelte a kisvízi meder beágyazottságát az a körülmény is, hogy a kisvizek esése és ezzel együtt a sebessége is lényegesen megnövekedett és ugyanígy a folyó eróziós hatása is. Az alábbi kimutatás szemléltetően tárja elénk ezt a fejlődést: A maximális árvízszinteknek említett nagyarányú megemelkedése, a folyónak 2 m-nél nagyobb beágyazódása, az a körülmény, hogy közvetlenül Szeged felett torkollik be a rendkívül hordalékos — a Tiszához képest, igen nagy esésű — Maros, a folyónak a város belsősége melletti évszázadok óta igen éles jobbparti ívben délnek kanyarodó vonatozása, továbbá ennek következtében az anyamedernek nagymérvű leszűkülése már évtizedek óta komoly szabályozási problémákat vetett fel. Ezek megoldásában a folyamszabályozással foglalkozó, kiváló hazai és külföldi szakemberek vettek részt és fejtették ki ezzel kapcsolatban véleményüket. Amikor a Felső- és Közép-Tisza szabályozása és a Tisza völgyének részleges ármentesítése a szegedi szorulatban az 1840-es és 50-es években már igen kedvezőtlenül kezdte éreztetni hatását, a város közvéleményében egyre határozottabban kezdett nyilvánvalóvá lenni, hogy Szeged a szabályozások folytán rendkívül súlyos helyzetbe került és csak a legcélravezetőbb, de egyúttal hatalmas áldozatokat követelő megoldások menthetik meg az Alföldnek már akkor is mindjobban kialakuló metropolisát. A megoldások módja felől a vélemények megoszlottak. Elsősorban a Maros folyó betorkolásának kérdése váltott ki évtizedes vitát a kormányhatóságok és a város vezető emberei között. A Tisza, szabályozásának vezető egyénisége, Vásárhelyi Pál a mellékfolyó torkolatát a város alá, kb. a Boszorkánysziget tájára akarta levinni (lásd 1. ábra), hogy ezzel a főfolyónak Szeged város belsősége menti szakaszát a Maros folyó árvíztömegétől és hordalékától mentesítse. Ezzel szemben Vedres István a szabadságharc előtti Szegednek kiváló mérnöke, a Marostorkolatnak a város feletti kialakítása mellett tört lándzsát. Azt hangoztatta, hogy a torkolatnak a város alá való helyezése a Szeged mellett kialakuló árvízszintekre lényeges hatással nem lesz, viszont a város elveszítené azt az előnyt, amelyet a közeli Marostorkolat és a Marosban egész Aradig kialakuló hajóforgalom a város gazdasági életének fejlődésére kifejtenek. Ugyanakkor a város érdekében feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy a Maros folyóban átvágásokat ne építsenek, — illetve a tervezettnél csak jóval kisebb számban — a kedvezőtlen kialakulású torkolatot pedig egy átvágással és a betorkolás helyének mintegy 500 m-rel feljebb való helyezésével javítsák meg. Hangsúlyozta, hogy a Tisza folyó felső szakaszán végrehajtott, vagy végrehajtás alatt álló szabályozások kedvezőtlen, sőt egy jövő tragédia csíráit, magában hordó hatását más, hatásosabb úton kell csökkenteni. Sürgős követelménynek állította fel, az ú. n. gyálaréti átmetszésnek megépítését, a Szeged melletti árvizek kedvező szétterülése és a további emelkedések megakadályozása céljából É v Árvízszint a szegedi vízmércén (A 0 víz felett) 1765 + 5,98 m 1830 + 6,10 m 1855 + 6,90 m 1876 + 7,55 m 1879 + 8,06 m 1881 + 8,35 m 1888 + 8,47 m 1919 + 9,16 m 1932 + 9.23 m É v A kisvizek szintje Szegednél (Ai víz alatt) 1763 — 34 cm 1862 — 158 cm 1904 — 201 cm 1921 — 222 cm 1946 — 245 cm