Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Dévényi István: Folyamszabályozási problémák a Tisza folyó szegedi szakaszán

Dévényi I.: Folyamszabályozási kérdések Szeged­nél Hidrológiai Közlöny, 33. évf. 1953. 7—8. sz. 267 Történeti visszapillantás A rendelkezésemre álló legrégibb szegedi helyszínrajzok és vázlatrajzok szerint is a Tisza folyó Szegednél mindenkor a jelenlegi éles fordulóban változtatott irányt dél felé. Vona­lozásban az évtizedek, sőt évszázadok előtti helyzethez képest a folyó nem mutat fel alap­vető változást, mégis a jelenlegi adottságok ki­alakulását lényegesen befolyásolta a folyónak a múlt század harmincas éveitől kezdődő szabá­lyozása, az átmetszések kifejlődése, hatalmas kiterjedésű területek ármentesítése és az ár­vízszinteknek ezekkel együtt járó magasbodása. Szegednél a szabályozások megindulása óta eltelt kerek száz esztendő alatt az árvíz­szintek tekintélyes mértékű emelkedésére jel­lemzőek az alábbi kimutatás számadatai: Nem vitás, hogy az árvízszintnek erős emelkedését részben az a körülmény is okozta, hogy 1895 óta lényeges gátszakadás nélkül ke­rültek lefolyásra az árvizek, azonban az ár­vízszintek tulajdonképpeni emelkedését az a körülmény idézte elő, hogy a szabályozások folytán az árhullámok lényegesen rövidebb idő alatt futottak le a Tisza folyó szegedi szaka­szára, a mellékfolyókon eszközölt átvágások pe­dig gyorsították e folyók árhullámainak le­érkezését is. Ezek közvetlenül a tiszai árhul­lámok előtt érkezvén be a befogadóba, annak medrét megtöltik, úgy, hogy a Tisza árhulláma a mellékfolyók által okozott árhullámokra fel­fut és természetesen lényegesen megnöveli az árvizek szintjét. Megváltoztak a folyó kisvíz­szintjei is. Az összefogottabban lefolyó közép- és nagy­vizek jobban kimélyítették az anyamedret és ezzel a folyó beágyazottsága növekedvén, a kisvizek szintje is természetesen lényegesen alább szállott. Növelte a kisvízi meder beágya­zottságát az a körülmény is, hogy a kisvizek esése és ezzel együtt a sebessége is lényegesen megnövekedett és ugyanígy a folyó eróziós ha­tása is. Az alábbi kimutatás szemléltetően tárja elénk ezt a fejlődést: A maximális árvízszinteknek említett nagyarányú megemelkedése, a folyónak 2 m-nél nagyobb beágyazódása, az a körülmény, hogy közvetlenül Szeged felett torkollik be a rend­kívül hordalékos — a Tiszához képest, igen nagy esésű — Maros, a folyónak a város bel­sősége melletti évszázadok óta igen éles jobb­parti ívben délnek kanyarodó vonatozása, to­vábbá ennek következtében az anyamedernek nagymérvű leszűkülése már évtizedek óta ko­moly szabályozási problémákat vetett fel. Ezek megoldásában a folyamszabályozással foglal­kozó, kiváló hazai és külföldi szakemberek vet­tek részt és fejtették ki ezzel kapcsolatban vé­leményüket. Amikor a Felső- és Közép-Tisza szabályo­zása­ és a Tisza völgyének részleges ármente­sítése a szegedi szorulatban az 1840-es és 50-es években már igen kedvezőtlenül kezdte érez­tetni hatását, a város közvéleményében egyre határozottabban kezdett nyilvánvalóvá lenni, hogy Szeged a szabályozások folytán rend­kívül súlyos helyzetbe került és csak a legcélra­vezetőbb, de egyúttal hatalmas áldozatokat kö­vetelő megoldások menthetik meg az Alföld­nek már akkor is mindjobban kialakuló metro­polisát. A megoldások módja felől a vélemények megoszlottak. Elsősorban a Maros folyó be­torkolásának kérdése váltott ki évtizedes vitát a kormányhatóságok és a város vezető emberei között. A Tisza, szabályozásának vezető egyé­nisége, Vásárhelyi Pál a mellékfolyó torkola­tát a város alá, kb. a Boszorkánysziget tájára akarta levinni (lásd 1. ábra), hogy ezzel a fő­folyónak Szeged város belsősége menti szaka­szát a Maros folyó árvíztömegétől és hordalé­kától mentesítse. Ezzel szemben Vedres István a szabadságharc előtti Szegednek kiváló mér­nöke, a Marostorkolatnak a város feletti kiala­kítása mellett tört lándzsát. Azt hangoztatta, hogy a torkolatnak a város alá való helyezése a Szeged mellett kialakuló árvízszintekre lé­nyeges hatással nem lesz, viszont a város el­veszítené azt az előnyt, amelyet a közeli Maros­torkolat és a Marosban egész Aradig kialakuló hajóforgalom a város gazdasági életének fej­lődésére kifejtenek. Ugyanakkor a város ér­dekében feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy a Maros folyóban átvágásokat ne építsenek, — illetve a tervezettnél csak jóval kisebb szá­m­ban — a kedvezőtlen kialakulású torkolatot pe­dig egy átvágással és a betorkolás helyének mintegy 500 m-rel feljebb való helyezésével javítsák meg. Hangsúlyozta, hogy a Tisza folyó felső szakaszán végrehajtott, vagy végre­hajtás alatt álló szabályozások kedvezőtlen, sőt egy jövő tragédia csíráit, magában hordó ha­tását más, hatásosabb úton kell csökkenteni. Sürgős követelménynek állította fel, az ú. n. gyálaréti átmetszésnek megépítését, a Szeged melletti árvizek kedvező szétterülése és a to­vábbi emelkedések megakadályozása céljából É v Árvízszint a szegedi vízmércén (A 0 víz felett) 1765 + 5,98 m 1830 + 6,10 m 1855 + 6,90 m 1876 + 7,55 m 1879 + 8,06 m 1881 + 8,35 m 1888 + 8,47 m 1919 + 9,16 m 1932 + 9.23 m É v A kisvizek szintje Szegednél (A­­i víz alatt) 1763 — 34 cm 1862 — 158 cm 1904 — 201 cm 1921 — 222 cm 1946 — 245 cm

Next