Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
7-8. szám - Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai
288 Hidrológiai Közlöny, 34. évf. 1954. 7—8. sz. Schréter Z.: A Bükk földtani viszonyai 2. Felső kréta korú gosau fáciesű tengerparti képződmények. A szigethegység DK-i oldalán, a meggyűrt karbon rétegcsoportra diszkordánsan ú. n. gosau fáciesű konglomerátum, homokkő és agyagpala rétegcsoport települt, amelynek rétegei közé helyenkint kövületes mészkőlencsék is ékelődnek. A rétegcsoportból egyebek mellett előkerültek: Actaeonella gigantea S .w., Glauconia kefersteini Munst. s a mészkőlencsékből: Hippurices cornu vaccinum Bronn, H. sulcatus D efr. A kövületek a rétegcsoport senon korát igazolják. B) BÜKK HEGYSÉG. A tulajdonképpeni Bükk hegységet a felső karbonnak, a permnek, továbbá az alsó és középső triásznak változatos képződményei építik fel. I. Karbon. 1. Felső karbon: agyagpala, homokkő és mészkő rétegcsoport. A Bükk hegység ÉNY-i részében szürke agyagpala rétegcsoportot találunk, amelybe helyenkint, alárendeltebben, sötétszürke, sőt fekete mészkőrétegek, vagy lencsék telepszenek. Ezenkívül néhol sötétszürke, vagy barna homokkőrétegek is váltakoznak az agyagpalákkal. A rétegcsoport kövületmentes alsó része a Tövisfő—Szánafő—Málbérc—Verebcevár táján húzódik DNyról ÉK felé, valószínűleg felboltozódás formájában. Ez a rétegcsoport valószínűleg a felső karbon alsó részébe, a namuri és vesztfáliai emeletbe sorolható. A rétegcsoport felső része néhol kövületeket tartalmaz. Az agyagpalából, homokkőből és mészkőből álló csoport kövületei alapján a felső karbon felső részébe, a stephani (vagy uráli) emeletbe tartozik. Ez a csoport Nagyvisnyó, Dédes és Mályinka vidékén fordul elő. A legjobb kövületlelőhely a nagyvisnyói első számú vasúti bemetszés, ahonnét Rakusz Gy. egyebek mellett a következő kövületeket sorolja fel: Fenestella mimica U. r., Rhombocladia delicata Ro g. bryozoákat, Productus gruenewaldti Kr o t., P. uralicus Tschern., P. lineatus Waag. (Rece P. cora d'Orb.), Pustula juresanensis Tschern., var. bükkiana Rak., P. punctata Mart., brachiopodákat, Schizodus wheleri Swall, Pecten (Pseudamussium) pusillus Schroth., Lima krotowi Stuck., kagylófajokat. Újabban előkerültek belőle a Phillipsia eichwaldi Fisch. trilobita pygidiumai is. A kövesült állatvilág arra utal, hogy a bezáró agyagpala az akkori tenger neritikus övének sekélyebb részében rakódott le. Az első vasúti bevágással szemben, a Bán völgy jobboldalán lévő kis kibukkanásban ugyanezeket a kövületeket találtuk. A mészkőrétegekben helyenkint mészalga átmetszeteket és Pateriocrinus nyélátmetszeteket látunk. A dédesi szőlőkben feltárt homokkövekből és agyagpalákbból Spirifer kőbelek és lenyomatok kerültek elő. II. Perm. Míg a Bakonyban és a Mecsekben, valamint a Kárpátokban csak szárazföldi eredetű permkori képződményeket ismerünk, addig a Bükk hegység területén uralkodólag tengeri kifejlődésű perm lerakódások vannak jelen, bár alárendelten itt is vannak szárazföldi eredetre valló rétegcsoportok. A perm tengernek valószínűleg nyugati Jugoszlávia felől, esetleg a Kami Alpok felől nyúlt ide egy ága, ma még ismeretlen fekvésű csatornán keresztül. A felső karbonba sorolható agyagpala rétegcsoport fölött azonos településsel következnek a perm képződményei. Ezt a települési viszonyt legjobban a Nagyvisnyótól DK-re eső Ablakoskő völgyben és főleg a közelében lévő Nagyberenás lápában látjuk, ahol a Productus cora-t és Spirifereket tartalmazó agyagpala és homokkő fölött először korallokat és Spirifereket tartalmazó sötétszürke mészkő telepszik kb. 50—70 m vastagságban (tképen mészkőlencse), efölött K felé szárazföldi jellegű fehéresszürke homokkő és vörhenyes homokkő és homokos agyagpala, végül kvarckonglomerátum következik kb. 200 m szélességben, végül a sötétszürke-fekete mészkő szélesebb sávját találjuk Mizzia-kkal, kb. 250 m szélességben, illetve vastagságban, mert az Ablakoskővölgyben jól látjuk, hogy a rétegek majdnem merőlegesen állanak. Fedőjében az alsó triász seisi rétegek következnek. Ezzel szemben a Nagyvisnyó-vidéki felsőkarbon és permi képződmények egymáshoz való viszonyát nem láthatjuk jól, mert többnyire elmozdulási sík mentén érintkeznek azok egymással. A szakirodalomból tudjuk, hogy a felső karbon és perm képződmények sok helyütt alig választhatók szét, egyfelől azért, mert a lerakódások egyező jellegűek, másfelől mert igen sok kövület változás nélkül átmegy a felső karbonból a permbe. Ugyanezt látjuk a Bükk hegységben is s ezért célszerűnek látszanék az itteni felsőkarbon és permi képződményeket összefoglalólag permokarbon elnevezéssel illetni, ha ez az elnevezés ismeretes okokból kifolyólag félreértésre nem adna okot. Mivel azonban a permre különlegesen jellemző kövületek is előfordulnak a szóbanforgó rétegcsoportban, a perm szisztéma rétegcsoportját a lehetőséghez képest mégis különválasztom. A fentiekből azt látjuk, hogy az első sekélytengeri korállos zátonyképződés után szárazföldi kifejlődésű képződmények következnek (amelyeket azelőtt a hozzájuk hasonló seisi rétegcsoporthoz soroltam), majd újból a tengeri eredetű, de most már nagyobb vastagságú mészkő következik. Tehát a szárazföldi kifejlődés csekély mértékben a Bükk hegység területén is jelen van. A perm képződményei Nagyvisnyó vidékén főleg fekete mészkövek, amiket főleg a vasúti vonal tár fel. Igen alárendelten világosszürke mészkő és dolomit is szerepel. Vannak továbbá szárazföldi eredetű vörhenyes homokkövek, szürke, főleg tarka agyagpalák. A lénárd-daróci Határhegyen és Dédes vidékén fekete mészkövet találunk. Mályinka vidékén fekete, részben szaruköves mészkő szerepel, míg a dédesi Nagyvárhegy környékén a mészkövek világosabb szinűekké válnak. Elkülönült sávokban látjuk a szárazföldi eredetű fehér és vörhenyes homokköveket és vörös agyagpalákat. Kelet felé a Kerekhegyen, a Cakókőben és a Nagy Kathsányon bukkan ki újból a fekete mészkő. A legjelentősebb mészkővonulat keleten a Kovácskőben kezdődik, amely NY felé a Hetemérben kiszélesedik, innét áthúzódik a Nyárju hegyre, az Ördögoldalba, a Bálvány ÉNY-i oldalára, az Ablakoskő völgybe, végül a Lieányvölgybe, ahol végződik. DNY felé kisebb mészkő kibukkanásokat látunk még a Rónabükk táján és az Éleskőváron, végül a Piszkó- hegyen. Az ördögoldaltól és a Bálványtól ÉNY-ra találjuk az egyik s a Szalajka völgytől DNY-ra a másik, szárazföldi eredetű, fehér és vörhenyes homokkőből álló vonulatot. A Bükk hegység perm kori lerakodásai valószínűleg az egész permet magukban foglalják, mert mind a felsőkarbon fekvőjük, mind az alsó triász fedőjük ismeretes s a kettő között a permi képződmények azonos dőléssel telepszenek. A permi képződmények a Bükk hegység déli részében ismeretlenek. Jellemzőbb kövületei a következők: a fekete mészkövekben meglehetősen elterjedt a Mizzia velebitana S c h u b. mészalga, amely helyenkint kisebb-nagyobb mészkőzátonyokat épít fel, így a nagyvisnyói vasúti állomástól ÉK-re, a lénárddaróci Határhegyen, az ördögoldalban s a Piszkóhegyen. Ehhez még a Gymnocodium mészkiválasztó alga is társul. A foraminiferák közül néhol elég gyakori a Glomospira nem, (2. vas. átvágás), ritkább az Endothyra nem. Fusulinák elég ritkán akadnak, csak néhol gyakoribbak (Felső Szőlőköve, Éleskővár, Nagyberenás lápa). A korallok nem ritkák. Ezek közül gyakoribbak és elterjedtebbek a Wangenophyllum indicum és varietásai, továbbá a Siphonophyllia sophiae. Encrinus, főleg vastag Pateriocrinus nyelek egyes világosszürke mészkövekben nem ritkák .