Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
1-2. szám - Csallány Sándor: A Lágymányosi tó hidrogeológiája
Kivonatok Hidrológiai Közlöny, 34. évf. 1954. 1—2. sz. 9. A cikk fővárosunk egyik érdekességének, a Lágymányosi-tónak keletkezésével és jelenlegi állapotával ismerteti meg az olvasót. A Lágymányosi tó hidrogeológiája* CSANÁSY SÁNDOR Mult év tavaszán a Műszaki Egyetem Ásvány és Földtani Tanszéke tanulmányi kirándulást vezetett a Lágymányosi tóhoz. Érdekességként megemlítették, hogy jóllehet a tó a város forgalmas részén van, adatairól az illetékes szervek keveset tudnak. A tó tisztázatlan volta felkeltette érdeklődésemet. Nem sokkal a kirándulás után több hallgató segítségével felvettük geodéziai és hidrológai adatait. Alábbiakban ismertetem a tó eredetét, fekvését és a többszöri felvétel öszszegezéseként nyert mérési eredményeket. A Lágymányosi tó eredetileg téglagyári agyaggödör volt, melyet az 1870-es években a víz rövid idő alatt öntött el. A gyors vízbetörés a kiscelli agyag fekűjében helyet foglaló rétegvíz elérése miatt történt. Az elöntött bánya területe a mai tó területénél sokkal nagyobb volt, mert azóta egy részét feltöltötték. Egyesek „feneketlen tó"-nak nevezték. A dunaparti Lágymányosi tavak feltöltése óta ezt nevezik Lágymányosi tónak. A tó a Bartók Béla-út—Fadrusz-utca—Villányi-útáltal bezárt területen helyezkedik el. Geológiai szelvényt készítettünk a Gellért-hegyi 220-as magassági pont—Kelenhegyiút—Somlói-út—Miénesi-úton keresztül a tóig (lásd 1. ábra). Mint a metszet mutatja a tó a kiscelli agyagban foglal helyet, nyugaton a Sashegy triász alaphegységéhez simul. A dolomit és a kiscelli agyag határán a kisgellért-hegyi feltárások alapján budai márga is csatlakozik, illetve közbeékelődik. Feljebb lösz borítja a dolomitot. A 220-as magassági pont környékén 120°-ra 5°-os dőlésű szép forrásvízi mészkőtömbök találhatók, felületükön borsókővel és szenesiszap nyomokkal. A Gellért-hegyen és a Sashegyen a pleisztocén hévforrás tevékenység nyomait mutatja tehát a forrásvízi mészkő és a kovásodott, ércesedett budai márga. Ugyancsak hévforrás nyomait jelzik a Budaörsi-út felső szakaszán felszínre bukkanó porló éssejtes dolomit rétegek is. A tó vize a kiscelli agyag fekűjében jelentkező rétegvíz és kis mértékben a talajvíz is. Ehhez járul még a csapadék és a környező területek hozzáfolyásai. A vízszint ennek megfelelően változó, a .104,5 m. A. f. magasság körül ingadozik. * A szerző munkatársai Delneki Gábor, Fábián László, Fekete Károly, Rudas Károly és Sólyom Gyula voltak. 1 2. ábra