Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)
7-8. szám - Megyeri János: Plankton vizsgálatok a Tisza szegedi szakaszán
Megyeri J.: Planktonvizsgálatok a Tisza szegedi szakaszain Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. 281 lehetséges-e egyáltalán potamoplankton, különbözik-e annak az összetétele az állóvíz planktonjától és melyek azok a szervezetek, amelyek a potamoplankton alkotásában részt vesznek. Zacharias után számos külföldi vizsgálat nyomán napvilágot látott munka foglalkozik a folyóplanktonnal, az azt jellemző növényi és állati szervezetekkel. A legtöbb szerző igyekszik fényt deríteni a potamoplankton eredetére. A kifejezést éppenúgy, mint a folyók planktonszervezeteinek az eredetét, a különböző szerzők különbözőképpen ítélik meg. Potamoplankton néven foglalják össze a nagy folyók, pl. Volga (Behning, 1928), a Rajna (Kolkwitz, 1912 ; Lauterborn, 1916), a Warthe (Bennin, 1926) biosestonját éppen úgy, mint a kis hegyi patakokét (van Oye 1922, 1924; Pardo 1924). F. Schütt (1893) szerint a nagy folyóknak nincs endogén planktonja. Schütt megítélése szerint a nagy folyókban található planktonszervezetek eredete a folyamot kísérő vizekben van. Innen sodródnak a folyamba. Hasonló értelemben ír W. Brehm (1911) is. Ezzel szemben E. Behning (1928) a potamoplankton létezése mellett foglal állást. Arra mutat azonban rá, hogy ez a kifejezés csak ott használható, ahol olyan folyamról, vagy folyóról van szó, amelynek elég lassú folyása van ahhoz, hogy benne egy egészen speciális plankton képződhet, amelynek a tagjai ugyanabban a vízben találják meg a táplálékukat, ott szaporodnak, és mutatják a sajátos alkalmazkodás jeleit (nappali és éjszakai vándorlás, rajképződés). Behring szerint ahhoz, hogy ilyen életközösség a folyóban kialakulhasson, alapvető feltétel az, hogy a folyó sebessége 0,50—0,80 m/sec legyen. Emellett a potamoplankton kialakulásának a biológiai feltétele a szóbajöhető fajok gyors szaporodóképessége. Ebben a tekintetben elsősorban az egysejtű állatok és növények jönnek számításba, amelyekről tudjuk, hogy igen rövid idő alatt a generációk egész sorát képesek létrehozni. Sachse (1912) a kerekesférgek szaporodására vonatkozó vizsgálatai arra mutatnak, hogy a kerekesférgek igen gyorsan szaporodó szervezetek (pl. Brachionus pala 24 nap alatt kilenc generációt hoz létre.) Sachse adatai alapján tehát a kerekesférgekről is feltételezhetjük, hogy megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket az endogen potamoplankton képződése megkíván. Az alsórendű rákokkal végzett tenyésztési kísérleteim során a Cyclops vernalis és C. strenuus, valamint a Bosmina longirostris fejlődési idejét is olyannak találtam, amelynek az alapján jogosan feltehetjük, hogy alacsony vízállás idején elegendő idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy a folyóban generációkat hozhatnak létre. A potamoplankton mennyiségi és minőségi összetételét a legtöbb szerző szerint befolyásolja az áradás, az árhullám ideje, a víz hőmérséklete, a szervetlen hordalék mennyisége, végül a jégtakaró és a jégtájlás. Vizsgálataim szempontjai a fentiek alapján a következők voltak : 1. Melyek azok a fajok, amelyek a különböző évszakokban benépesítik a Tiszát. 2. Az élő Tiszában talált fajok honnan származnak, kialakul-e a Tiszában Rotatoriákból és Entomostraca-rákokból álló potamoplankton ? 3. Milyen a Tisza mesozooplanktonjának az időszakos összetétele és mennyisége. 4. Végül, hogyan függ össze a Rotatoria- és a Crustacea-plankton mennyiségi és minőségi alakulása a víz sebességével, hőmérsékletével, a vízállással, a jégtakaróval és a jégzajlással. A vizsgálat ideje és módja Vizsgálataimat 1951. december 20-án kezdtem el és 1954. január 24-én fejeztem be. A két teljes évre terjedő gyűjtések megoszlása a következő volt. 1952. évi vizsgálatok elsősorban a minőségi viszonyok felderítésére irányultak. Azt igyekeztem megállapítani, hogy milyen fajok élnek a Tiszában, a fontosabb mellékfolyóiban (Zagyva, Körös, Maros), továbbá a Tiszával közvetlenül (téli kikötő) vagy közvetve, időszakosan összefüggő vizekben (holtágak, kubikgödrök, ártéri vizek). Havonként ismétlődő gyűjtésekkel a Tiszának a Maros fölötti, valamint a Maros beömlése utáni szakaszát vizsgáltam. A rendszeres mintavétel helyeit az 1. ábra mutatja. E mintavételekkel párhuzamosan, lehetőleg egy időben a Zagyvából négy alkalommal, a Tiszából Szolnoknál ugyancsak négy alkalommal, a Hármas-Körösből egy alkalommal (Békésszentandrásnál), továbbá a Tisza és Maros árterén, valamint az ártéren visszamaradt kis vizekből, a mártélyi és a nagyfai holtágból, végezetül a mártélyi kubikgödrökből is vettem mintákat (2. ábra). Ezek a gyűjtések tehát nagyobbrészt felölelik azokat a vizeket, amelyek a Tisza potamoplanktonjának eredetére nézve a helyes megítéléshez alapul szolgálhatnak. Az 1953. évi gyűjtések és vizsgálatok csak a Tisza szegedi szakaszára vonatkoznak, a gyűjtés helye , a klinikák előtt, a szennyvízcsatorna beömlése fölött volt. (1. ábra, 5. sz. gyűjtőhely). Ezen a helyen hetenkint, lehetőleg ugyanabban az időben (déli 12—1 óra között) vettem mennyi-