Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

4-5. szám - Beszámoló az 1971. évi Budapesti Szennyvíztisztítási Konferenciáról

beállításával, BV1 tartalmú fehérjedús állati takar­mány előállításával, továbbá a szakaszos és foly­tonos anaerob-lebontásnál a tervezési alapadatok­hoz szükséges kinetikai konstansok meghatáro­zásával házi, konzerv- és textilipari szennyvízisza­poknál, mint modellanyagnál. Az aerob iszapstabilizáció problémái közül uta­lás történt a tartózkodási idő, a stabilizációs fok, az iszap vízteleníthetősége, ezzel kapcsolatosan az egyre növekvő jelentőségű szűrési segédanyagok, flokkulálószerek alkalmazási lehetőségeire, a tech­nológiai módszerek közül pedig az oxidációs árok főbb paramétereire. A szennyvíziszapok kezelési eljárásainál kitért a beszámoló az iszaptérfogat csökkentésére, köze­lebbről a sűrítés, a flotáció, a fizikai és fizikokémiai módszerekre, az iszap­víztelenítés területén a sta­tikus, a dinamikus és az igen széles variációban alkalmazott kombinált eljárások ismertetésére. Az iszapszárítási eljárásoknál összehasonlítást tett a szikkasztó ágyak és a mesterséges szárítóberende­zések költségtényezőit illetően. Az égetési techno­lógiák jelentőségét a növekvő iszapelhelyezési problémák, az állandóan javuló fajlagos költségek és az egyre szellemesebb, gazdaságosabb égető be­rendezések fokozottan kiemelik. Ezzel kapcsolato­san a beszámoló említést tett a Tatabányán kifej­lesztett porlasztva égetésről, valamint a fűzfői katalitikus elégetésről. A szennyvíziszap kezelési kutatások és technoló­giai módszerek ismertetése után a fejlődés további irányainál az előadás kihangsúlyozta a szerteágazó részletkérdések és részeredmények komplex néző­pontját, a gyakorlati megvalósítás reális szemléle­tét, a rokon műveleti tudományok megállapításai­nak, tapasztalatainak átvételét, a biológiai, fiziko­kémiai, termikus módszerek helyes arányú alkal­mazását, optimalizálását. A „Szennyvíziszap-kezelés" c. tárgykörben az alábbi dolgozatokat nyújtották be: 1. Dr. Kapolyi László: Iszapégetés. 2. Dr. Edward S. Kempa (Lengyelország): Lenszövő üze­mek szennyvizének tisztítása és a szennyvíziszap­ elhe­lyezése. 3. Kolonics Zoltán: Vegyipari szennyvíztisztítás iszap­jainak megsemmisítése. 4. Prof. Dr. Klaus Mudraek (NSZK): Tapasztalatok az aerob iszapstabilizációval. 5. Németh Árpád, Oláh József: Kísérleti módszerek és eredmények a szennyvíziszap anaerob fermentációjá­nál. (1. Dr. Ollós Géza: A szennyvíziszap kezelése és elhelye­zése. 7. Szilágyi Mihály, Béress Béla, Szemler László: Magas B-12 tartalmú takarmányfehérje előállítása a szenny­víziszap rothasztása során. A rapporteuri összefoglaló után elhangzott hozzászó­lások közül az alábbiakat emeljük ki: Dr. Edward S. Kempa (Lengyelország) az iszapstabili­zációs érték meghatározására kidolgozott módszerükről számolt be, ami a stabilizált iszap szárazanyag és KOI-értékén alapszik. Prof. Dr. Klaus Mudrack (NSZK) ismertette a cellulóz tartalmú aerob iszapstabilizációknál jelentkező igen lassú folyamatokat, amit a cellulóz­t képző baktériumok hiányával magyarázott. Körösmezey László oki. mérnök gépi iszapvíztelení­tésre vonatkozó tapasztalatokról számolt be a tata­bányai tárcsás szűrő és a Láng gépgyári kísérleti vá­kuumdobszűrő alkalmazásával. Kozicz László oki. mérnök ugyanezen témához adat­szolgáltatással járult hozzá, miszerint különböző isza­poknál szárazanyagban 10—25 kg/m2/óra szűrési sebes­séget, 20% szárazanyagtartalom körüli lepényt, és 200 mg/l lebegőanyagot kaptak. Gálhidy László oki. mérnök az anaerob iszaprothasz­tás és a metán-hasznosítás jelentőségét hangsúlyozta különösen nagyobb telepek esetében. A rapporteur válaszában újból kihangsúlyozta a­ fer­mentatív nagyipar tapasztalatainak átvételét, az iszap­víztelenítésnél pedig az előkezelés, a fizikokémiai tulaj­donságok mesterséges — kemikáliák adagolása mel­letti — befolyásolását. A metán-problémánál kiemelte az anaerob lebontás sebességének hőmérsékletfüggését és nagy hőfokon való termoszt­álás igen tetemes kalo­rikus költségeit. III. FIZIKAI ÉS KÉMIAI SZENNYVÍZKEZELÉS 1. Ipari vízgazdálkodási és szennyvíztisztítási problémák KÖSZLEKKI101. Az ipar ugrásszerű fejlődése vízigényének jelentős növekedését eredményezte. A növekedés abszolút és relatív értelemben egyaránt fennáll: az ipar vízigénye Magyarországon 1960-hoz viszonyítva mintegy ötszörösre, a teljes vízfogyasztásban rész­aránya 28%-ról 40%-ra fog emelkedni. A vízfelhasználás növekedése a szennyvízterhelés mennyiségi és minőségi emelkedését eredményezi. Az ipari vízfelhasználás arányának növekedése miatt változik a szennyvizek minősége, összetétele. A biológiailag bontható szerves anyagok részaránya csökken a nehezen, vagy egyáltalán nem bontható anyagok (olaj, detergens, stb.) és mérgek javára. A vízkészletgazdálkodás keretében felmérik egy adott vízgyűjtő terület hasznosítható vízkészleté­nek mennyiségét és minőségét, meghatározzák a vízelosztás optimális módszerét és rendszerét. A szennyvízterhelés mennyiségi és „minőségi" növekedése a felszíni- és felszín alatti vizek foko­zatos elszennyezését eredményezheti. A vizek minő­ségi védelmét csak hatékony vízminőség- szabályo­zás biztosíthatja, mellyel meghatározhatók az adott vízfolyás, vagy vízrendszer minőségi korlátai (a vízfolyások terhelhetősége), azaz a befogadóba bocsátható szennyvíz mennyiségi és minőségi para­méterei. A szennyvíztisztítás hatásfokával szemben foko­zódó igény a renováció, azaz jó minőségű felszíni víz előállítása. Az ipari szennyvizek széles skálája, a különböző fajtájú (szennyezettségű) szennyvizek egyidejű jelenléte és a szennyezőanyagok speciális jellege — a biológiai tisztítás mellett — új szenny­víztisztítási módszerek és rendszerek alkalmazását teszi szükségessé. Az ipari vízgazdálkodás célja a frissvíz-igény minimalizálása, a felhasznált vízből a káros szeny­nyezőanyagok kivonása és a víz természetes álla­potát megközelítő minőségben történő befogadóba vezetése. A feladat komplex, mivel a rendelkezésre álló vízbázis és a befogadó minőségi igényei a külső vízforgalmat korlátok közé szorítják, a belső víz­forgalmat a vízellátás, víztisztítás, gyártástechno­lógia és szenny­víztiszt­ítás egymással kölcsönhatás­ban levő módszereivel és rendszereivel ezen keretek között kell megoldani.

Next