Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
1. szám - Kontur István: A szolnoki Tisza-vízállások idősorvizsgálata
vízállások Kontur I.: A szolnoki Tisza ható emelkedés, a többi hónapokban a nagyvizek magassága csökkent. b) Az emelkedő jelleg a 400—-500 cm-es vízállási hónapokban tapasztalható, ezek a hullámtérre kilépő árhullámok. c) A maximális vízállások éven belüli eloszlásában tapasztalható, hogy az árhullámok zömének levonulása a régebbi március — április — május időszakról a február—március— április időszakra tolódott, tehát korábbra került. Természetesen ez nem zárja ki, hogy kis valószínűséggel május—júniusban jelentkezzen magas vízállás (Pl. 1970). d) Igen jelentős a havi vízállás maximumok csökkenése szeptember—október hónapokban. Ez arra enged következtetni, hogy a Tisza vízjárása szélsőségesebbé vált, őszre a vízkészletek kiapadása fokozódott. e) A havi vízállás minimumok minden esetben csökkenést mutatnak. f) A havi vízállásminimumok maximum helye (április) és minimum helye (augusztus—szeptember—október) nem változott. g) A február—márciusi vízállások csökkenés az éves vízjárási menet megváltozásának következménye. Annak ellenére, hogy a vízállás idősor csak áttételesen jellemzi a hidrológiai rendszert, megállapítható, hogy a vízjárás éves menetében bekövetkező változásokra a tavaszi maximumok növekedése, az őszi minimumok csökkenése jellemző; a vízgyűjtő rendszer „emlékezete", természetes tározási kapacitása csökkenni látszik. 3. Autokorrelációs vizsgálat (rk) Meghatároztuk az éves vízállásmaximumok 95 éves idősorának autokorrelációs függvényét (3. ábra). A megbízhatóság értékelésére számítottuk a 70, 95 és 99 százalékos megbízhatósági sávokat (konfidencia sáv) Anderson szerint [3]. Az autokorrelációs függvény maximuma 7, 12, 18, 25 évnél található. A csúcsok közötti évek hoszsza 5, 6 és 7 év. Az idősor nem homogén jellegéből következik, hogy a periodikus tulajdonságok is változnak, így az 1876—1920-as időszakra a 6—9 éves valamint a 8 + 5 – 13 éves periódus és a 4—5 éves váltakozás jellemző. A hidrológiai rendszer többéves nagyperiódusainak változékonyságának vizsgálatához szükséges lenne a csapadék idősorok vizsgálata is, illetve a Tisza rendszerszemléletű komplex hidrológiai vizsgálata. Az árhullámok kialakulásának fizikai megalapozása és az árhullámok valószínűségi módszerekkel történő értékelése lenne a járható út. Ezzel az időjárási helyzetek anomáliájának és a hidrológiai rendszer öntörvényű működésének hatása külön választható lenne az árhullámok becslésében és előrejelzésében. A havi vízállásmaximumok autokorrelációs függvényét a 4. ábra mutatja. Természetesen a 12 hónapos periodicitás élesen jelentkezik, ezért a megfelelő sokéves havi átlagértéket kivontuk a vízállásmaximumok idősorából. Az így kapott autokorrelációs függvény első szakasza a mintegy 1 éves „emlékezetet" mutatja. 95%-os megbízhatósági Mecnifax 2. ábra. A Tisza havi vízállás minimumainak sokéves trendje az egyes hónapokban Puc. 2. Miwaojiemma rnpena MunuMyMoe Meamtbix 70pu30nm0e p. Tuca e omdeAbmix Fig. 2. Multi-annual trend of monthly highest stages on the Tisza River in individual months rM" 0,30- 3. ábra. Az éves vízállás maximumok autokorrelációs függvénye Puc. 3. AemoKoppeAsiifuoHHan (pyuKqun eodoeux MQKCllMyMOe e0pil30Hm08 Fig. 3. Auto-correlation function of annual peak stages Hidrológiai Közlöny 1973. 1. sz. 43