Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
10. szám - Dr. Scheuer Gyula–Tóthné Németh Ildikó: Adatok Budapest dunajobbparti részének (Buda) építéshidrológiai viszonyaihoz
Dr. Scheuer Gy.—Tóthné Németh I.: Adatok Budapest — Budaörsi medence: (Kőér-patak) jele: B 10 — Budafoki parti sáv: jele: B11 — Nagytétényi öblözet: jele: B12 2.2.1 A Budakalászi—Óbudai öblözet (B5) helyenként 4 km, szélességet elérő alluviális öblözet, a Pilis—Budai hegységek K-i lábánál. Ezek adják Ny-i természetes határát. É felé nyitott, mert az öblözet felnyúlik egészen Pomáz—Szentendre vonaláig, így a város közigazgatási határán túl tovább folytatódik. K-ről pedig a Duna zárja le. A talajvíz fő víztartója a kb. 10—15 m vastagságú dunai üledékösszlet, amely túlnyomórészben szemcsés üledékekből áll (homok, homokos kavics) (4. ábra). Miután a tájegység teljes hosszában a Dunával érintkezik, közvetlenül érvényesül a parti sáv 600—800 méterén a talajvíz szintjében és mozgásában a folyó vízszínemelő és megcsapoló hatása. A talajvíz általában 2—5 m mélyen helyezkedik el, de több helyen — a mélyfekvésű részeken megközelíti a felszínt vagy állandó mocsaras-belvizes területek alakultak ki (Mocsáros, Filatori dűlő). Ezek a magas talajvízállású területek a beépítést gátolják. Miután a talajvíz jó vízáteresztő képességű homokos kavicsos rétegben tározódik, a vízszínsüllyesztéssel kapcsolatos víztelenítési munkálatok — a várhatóan nagymennyiségű víz kiemelése miatt — jelentősen emelik a beruházási költségeket. A tájegység építéshidrológiai viszonyait színesíti még, hogy négy termális karsztforrás fakad ezen a területen. Ezek a dunai üledékeken keresztültörve lépnek a felszínre. Mivel a hévizek piezometrikus nyomásviszonyai meghaladják a kavicsos rétegekben tározott talajvizet, a hévíz mennyiségének egy része eláramlik oldalirányba, így a karsztforrások környezetében 2—5 m-t elérő ún. talajvíz dómok jöttek létre (5. ábra). Pl. a Római fürdő forrásainak környezetében, kiterjedése eléri az 500 m-t. A források fenti adottságai miatt meghatározott távolságon túl lehet csak talajvízszín süllyesztést végezni, mert ezek közelében a talajvízkitermelés depressziós hatása növeli a hévizek beáramlását a kavicsos rétegekbe, ezzel pedig csökken a források hozama. 2.2.2 A Solymári völgy (BG) elválasztja a Budai hegységet a Pilistől. A főváros határáig kb. 200—300 m szélességű, de az Óbudai öblözet előtt tölcsérszerűen kiszélesedik. A völgyben folyó Aranyhegyi patak 6—8 m vastagságú üledékösszletet rakott le, mely a völgy legjelentősebb víztartója, talajvizet tároz. E rétegek vezetik a völgyirányba áramló vizeket, mint helyi erózióbázis felveszi a hegységi területekről — a mellékvölgyekből és lejtők felől — érkező infiltrálódó vizeket is. A talajvíz főleg a felszín közelében helyezkedik el (1—2 m), de több helyen, a patak jobb oldalán belvizes, mocsaras területek is létrejönnek. 2.2.3 A Középbudai parti sáv (B7) Buda középső részén helyezkedik el, ahol a hegységi részeket egyes helyeken annyira megközelíti a Duna, hogy a folyó közvetlenül pusztította és erodálta a hegyek lábát (Gellérthegy, Várhegy). A mai állapot már a folyószabályozás és városrendezés eredményeként jött létre. Az építéshidrológiai tájegység lényegében egy keskeny sáv (50—300 m), ahol dunai üledékek ismeretesek. Ezek mellettjelentős vastagságban — az emberi beavatkozás hatására — találunk feltöltést is, amely némely helyen a 7 m-t is meghaladja. Miután teljes hosszában a Dunával érintkezik, a felszínközeli rétegekben levő talajvíz (partiszűrésű víz) a folyó vízállásának hatása alatt áll. A folyó magas vízállásai megemelik a talajvíz szintjét. Ezt a hatást a kiépült partfalak csökkentik. A hegységi részek és a Duna közötti területen települő víztartó rétegeknek átadódik még a Nyfelől érkező talajvíz is. Mennyisége nem számol- 4. ábra. Jellemző építéshidrológiai szelvény Bő (Óbudai öblözet) tájegység területéről 1 középső oligocén agyag, 2. negyedkori dunai szemcsés üledékek, 3. az Aranyhegyi patak holocén törmelékkúpja, 4. holocén ártéri mocsári üledékek, 5. feltöltés, 6. átlagos talajvízszint Abb 4. Gharakteristischess bauhydrologisches Profil über das Gebiet der Landschaftseinheit (Óbudaer Altofner) Polder gebiet 1 Mittlerer Oiigozpn-Lehm, 2. körnige Donausedimente aus den Éuartpr, 3. holozpner Schuttkegel des Baches Aranyhegyi, 4. Überschwemmungsgebiets-Sumpfsedimente aus den Holozpn, 5. Aufschüttung, 6. durchschnittlicher Grundwasserspiegel