Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
5. szám - Dr. Vágás István: Az árhullámok levonulásának különleges törvényei a Tiszán
200 Hidrológiai Közlöny 1983. 4. sz. Hozzászólás Az árhullámok levonulásának különleges törvényei a Tiszán DK. V A lí A S IST V Á N' a műszaki tudományok doktora Amióta a Tisza az általános szabályozás következtében töltések között folyik és hidrológiai arculatát töltésezett állapota határozza meg, árhullámainak leírására, várható árvízi tetőzéseinek előrejelzésére több fontos kísérletet is tettek. Az elméleti megközelítések — a mércekapcsolatokon alapuló módszerek, a korrelációszámítást hasznosító összefüggések — általában eredménytelenek voltak, nem annyira korlátozott pontosságuk miatt, hanem érvényességi határaik kiszámíthatatlansága miatt. A gyakorlati , rendszerint grafikus formában adott megoldások már használhatóbbaknak bizonyultak, hiszen rugalmasabban figyelembe vehettek egyes kivételesebb helyzeteket is. Érezhető volt azonban a hidraulikai magyarázó elv hiánya, amelynek segítségével az elvégzendő számításokat, valamint azok érvényességének mindenkori határait is meg lehetett ,volna szabni. Tanulmányunkban az 1981. évi tavaszi tiszavölgyi árhullám esettanulmányának bemutatásával igyekszünk feleletet adni arra, hogy a tiszai árhullámok kielégítő leírása és jó előrejelzése eddig miért nem sikerülhetett. A sikertelenség okául fejtegetéseink a természetes vízszintduzzasztások és-süllyesztések figyelmen kívül hagyását jelölik meg. A kis esésű folyók hosszú szakaszain a befogadó vagy a mellékfolyók duzzasztásainak vagy süllyesztéseinek tényéről a hidrológiai tudomány tudomást sem vett, így ezek árhullám-meghatározó szerepét fel sem ismerhette. Mindennek következtében a hidrológiai tudomány művelőinek olyan tények megállapítására sem adódhatott módjuk, hogy a vízállás és a vízhozam tiszai alakulása inkongruens is lehet, és éppen ezek az inkongruenciák azok, amelyek megértése nélkül el sem lehet indulni a tiszai árhullámok megmagyarázásában. Az Alsó-Tisza vidék gyakorló vízimérnökei régebben tisztában vannak azzal a tapasztalattal, hogy „Szegeden minden másképp van", mert ismerték a Duna, Maros és Körös különleges hatásait a Tisza árhullámaira. 1981. évi esettanulmányunk nyomán, a vízszintduzzasztások és -süllyesztések [3]-ban adott elméletének felhasználásával javaslatot teszünk a tiszai árhullámok leírásának és magyarázatának új, a duzzasztások és süllyesztések, valamint a vízhozamok és vízállások közötti inkongruenciák hatásának figyelembevételén alapuló módszerére. Az 1981. évi tavaszi tiszai árhullám esettanulmánya 1981. március 12-én hirtelen hóolvadás következményeként egyidejűleg indult árhullám a Felső-Tiszán, Szamoson, Körösön, és Maroson. A Bodrog - Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, mesterséges víztáplálás mellett nagyjából állandó, közepes, majd később fokozatosan emelkedő vízhozamokat szállított. Ugyanebben az időben a Dunán ausztriai eredetű árhullám vonult le, amelyhez a Száva LMV mellett lefolyó vízmennyiségei társultak. A Duna említett árhulláma, a Száva árhulláma és a Tisza árhulláma március 20 és 26 között az Al-Dunán találkozott. Az ott kialakult helyzetet jugoszláv értékelések szerint feltétlenül súlyosbította a Vaskapu vízerőművénél a duzzasztási vízszint ilyen esetekre előírt csökkentésének késedelme is. A Tisza árhulláma 15-én 2 órakor 835 cm-es vízállással tetőzött Vásárosnaményban. A Szamos Csengerben ez előtt néhány órával 702 cm-es, ez után néhány órával pedig 736 cm-es, tehát kettős tetőzést alakított ki. Ugyancsak 15-én, 16 és 18 óra között tetőzött a Körös Gyománál, 835 cm-rel Ezt a magasságot az előzetesen feltöltött mályvádi tározó már befolyásolta. A Maroson induló árhullám Gyulafehérvárott 15-én 2 órakor 585 cm-rel, Soborsinban pedig 16-án 18 órakor 488 cm-rel tetőzött. Édekességként megjegyezhető, hogy az 1981. évi tetőzések márciusi dátumai szinte órára azonosak voltak az 1970 évi nagy árvíz tetőzéseinek májusi dátumaival. Ez a véletlen egyezés azután végigkísérte az egész 1981 évi árvizet, bár közben több rendkívüli esemény adódott. Az 1981 évi árvíz első rendkívüli eseménye március 17-e után adódott. Miután a Tiszán a tetőzések Vásárosnaménytól Tiszabercelig szabályos és egyenletes sebességgel haladtak előre, Tiszabercel és Tokaj között az előrehaladás sebessége érezhetően lefékeződött (1. ábra), az állandó vízállás melletti tetőzés időtartama pedig meghosszabbodott. Az 1981. évi árvíznél már megszerkesztettük, így rendelkezésünkre állt az a görbesereg és a hozzá tartozó számítási program, amelynek segítségével a Tisza különböző szakaszain és az ebből a szempontból számításba jövő mellékfolyók torkolati szakaszán a duzzasztások és süllyesztések mindenkori hatását megállapíthattuk. Ezek a görbeseregek a Q . const. feltétel mellett, tehát állandó vízhozam feltételének előírásával a duzzasztást vagy süllyesztést okozó vízmérce vízállásához valamely vonatkoztatási szelvény vízmércéjének vízállását rendelik (2—8. ábra). Ezekre a görbeseregekre az 1981. évi árvíz idején vízjárástörténeti vonalat vittünk fel, úgy, hogy a tengelyeken ábrázolt vízmércék egyidejű vízállásait a bekövetkezés idpontjának feltüntetésével pontként felraktuk és a felrakott pontokat időrend szerint összekötöttük. Tulajdonképpen a szokásostól eltérően kifejezett árvízi hurokgörbét határoztunk meg itt, hiszen, ha a 2—8. ábrákon látható görbéket a 10. ábra szerinti elrendezésben úgy ábrázoljuk, hogy az egyik tengelyen a vízhozamok