Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

5. szám - Déri József: A magyarországi Duna- és Tisza-szakaszok nagyvizeinek változási tendenciái

A magyarországi Duna- és Tisza-szakaszok nagyvizeinek változási tendenciái Déri József Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont 1095 Budapest, Kvassay J. út 1. Kivonat: Az elmúlt száz év alatt megvalósult folyószabályozási, vízgazdál­kod­ási és környezet­fejlesztési hatások módosították folyóink egyes vízjárási jellemzőit. A vízjárás változási tendenciája mértékének a meghatározására alkalmas módszerek segítségével feltárták a Duna, a Tisza és néhány mellékvízfolyás nagyvízi tartományában bekövetkezett változások jellegét és mértékét. A 100 éves vízállásidősorok felhasználásával összeha­sonlító vizsgálatokat végeztek a mellékvízfolyásokkal befolyásolt és befolyásolatlan folyószakaszok nagyvízi vízjárásváltozási tendenciáinak alakulásáról. Kulcsszavak: Duna, Tisza, nagyvizek, árhullámok időtartama, árhullámok levonulási sebessége, folyószabályozások hatásvizsgálata, nagyvízi jellemzők változási tendenciái, sebesség­változási mátrix­ ­. Bevezetés Vedres István 160 évvel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy a Tisza felsőbb szakaszainak szabályozása növelheti az alsóbb szakaszok árvízi veszélyeztetettsé­gét. Erre a tényre később a Tisza-szabályozás tervezője, Vásárhelyi Pál is rámutatott. Az árvízszintek emelkedé­sét és a Csongrád alatti Tisza-szakaszon kialakuló ár­vizek időtartamának a növekedését már 1830 utáni szabályozási munkálatok hatásaként észlelték (Botár és Károlyi, 1971). Különös kockázatnövelő hatásokat eredményezett a hullámtér helyenkénti leszűkítése és általános csökkenése. Később, 1876-ban Katona Antal — a szegedi árvízkatasztrófa előtt három évvel — az átvágások hatására bekövetkező mederesés-növekedések árvízveszély-növelő hatásaira hívta fel a figyelmet. Rámutatott arra, hogy a Felső-Tiszán bekövetkezett nagyobb mértékű esésnövekedés következtében gyor­sabban lefutó árhullámok az Alsó-Tisza vidékének árvi­zeiben rejlő veszélyeket fokozza az árhullámok feltorló­­dása miatt. A magyarországi folyók lefolyási és a vízjárási viszonyait javító hatások a fejlesztés extenzív szakaszában többnyire hosszú élettartamú, de térben korlátozott mértékű változásokat eredmé­nyeztek. A magyarországi folyószakaszokon az árvízvé­delmi rendszer az 1850-es évek elejétől lényegében az 1930-as évek végéig épült ki (Zorkóczy, 1987). Ezt az extenzív szakaszt az 1930-as évek után napjainkig tartó, és a jövőben folytatódó intenzív fejlesztési szakasz egészíti ki, ami az árvédelmi biztonság fokozását eredményezi. A Magyarország feletti külföldi folyószakaszo­kon a folyószabályozási és vízgazdálkodási fej­lesztések extenzív szakasza lényegében még napja­inkban sem zárult le, bár a Duna esetében az extenzív szakasz vége felé közeledik, ami azt je­lenti, hogy a korábban korlátozott folyószakaszok­ra kiterjedő szabályozások és fejlesztések hidrológi­ai hatásai tartósan összekapcsolódnak és egységes rendszerré válnak. Ez a szabályozott egységes rendszer a lokális vízjárás-módosító hatásokat a korábbiaktól eltérő módon halmozza egymásra. Ezek a hatások a magyarországi folyószakaszokon is átvonulnak. Többféle érdek fűződik e válto­zások tendenciájának és mértékének a fel­méréséhez. Magyarországon az árvizek szintje alatt lévő területeken jelenleg 1000­­milliárd forintra becsül­hető nemzeti vagyon van, amely tovább gyarapodik. A nemzeti vagyont veszélyeztető árvízi kockázatok a vízjárás külföldi eredetű módosítása következtében növekedtek és növekedhetnek. Erre mutatott rá több tanulmány (VITUKI, 1976; Zorkóczy, 1987). Fel­hívták a figyelmet arra, hogy a vízgyűjtő terüle­teken végrehajtott fejlesztések megváltoztatták a természetes lefolyási viszonyokat. A vízjárás-módosí­tó emberi tevékenységek közül ki kell emelni a művelési ág változását, az erdőterületek csökkené­sét, az árterületek bevédését, a belvízlevezetés fo­kozását, a kisvízfolyások szabályozását. Mindezek összességében az árvizek magasságában és időtarta­mában növekvő tendenciát eredményeztek (Zorkóczy, 1987). Ennek megfelelően az Országos Vízügyi Hivatal a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató­központ (VITUKI) vizsgálatai alapján új mérték­adó előírásokat vezetett be folyóink árvizei elleni beavatkozások biztonságának növelése érdekében (VITUKI, 1976). Később rámutattak arra is, hogy árvízvédelmi rendszerünk védőképessége he­lyenként erősen korlátozott. Az indokolt és előirány­zott árvédelmi biztonság elérését szolgáló fejlesz­tések —­ a jelenlegi ütemezés esetében — 30—40 év időt igényelnek. Mindezek összességükben az ár­vízi kockázatok kritikus tényezőinek a további feltárását és elemzését igénylik. A következőkben a vízjárásváltozás bemutatására kerül sor. Ez döntő módon a folyószabáyozáshoz és a terület­hasznosítás módjában és mértékében bekövetke­zett változásokhoz kapcsolható. A folyók vízjárásában bekövetkezett változások nem csupán a folyószabályozási tevékenységek hatásaira vezethetők vissza. Bencsik (1979, 1984) mutatott rá arra, hogy a korszerű mezőgazdasági termelés által támasztott követelmények érvényesítése eredményeként hatéko­nyabbá tett vízlevezetési rendszerekben a vizek össze­gyülekezési ideje rövidül, a fajlagos lefolyási hányad 255

Next