Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

3. szám - Vita - Kérini Borsodi Andrea: Kékalgák vagy cianobaktériumok, ill. algológia vagy bakteriológia? - Fejér László: Hozzászólás Domokos Miklós: „Pietro Palecapa és a magyarországi Tisza-szabályozás” című cikkéhez

180 Vita HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM Kékalgák vagy cianobaktériumok ill. algológia vagy bakteriológia? Elmélkedés egy lényegesen több mint „nomenklatura­-vita" kapcsán Kériné Borsodi Andrea ELTE, Mikrobiológiai Tanszék Budapest, VIII. Múzeum krt. 4/a Gorzó Györgynek a Hidrológiai Közlöny 67. kötetében közzétett (1987) és a balatoni algák (közelebbről kékalgák, kék-zöld algák, blue-green algae) ökológiájával foglalkozó algológiai tanul­mánya már két, több tekintetben is ellentétes álláspontot képviselő szakember kritikai észrevéte­lét váltotta ki. A vita csomópontjában ez a kérdés áll: miért jelöli Gorzó következetesen a kékalgákat cianobaktériumoknak? Felföldy szerint (1987) ezzel hibát követett el, e szervezetek valójában tipikus algák (moszatok) és nem baktériumok. Borbély (1988) úgy véli, hogy nomenklatúrás vitáról van csupán szó: szinonim fogalmak között kell válasz­tanunk. Vagyis valójában mindig a szerző állás­foglalásától függ, hogy ezeket szervezeteket milyen összefoglaló névvel illeti. Úgy tűnik Bor­bélynak valóban igaza van, mert a kékalgák egyúttal vitathatatlanul baktériumok is. Ez külön­ben sem új, de már általánosan elfogadott megálla­pítás és a mögötte rejlő bizonyítékok régen egye­temi tananyagot képviselnek (lásd Szabó, 1988). A kékalgák algák, minthogy fotolitotróf autotróf mikroorganizmusok, melyeknek két fotorendszerük van és a víz fotolízisére ill. molekuláris oxigén termelésére képesek. Ugyanakkor amint azt a 70-es és a 80-as években nyugatnémet szerzők sora is igazolta baktériumok is, minthogy sejtor­ganizációjuk minden vonatkozásában prokarióta típusú (így pl. sejtjeikben a maganyagot belső membrán nem veszi körül). Ezzel a vita, felületes megközelítéssel élve, lezárhatónak lenne tekinthető Erről azonban szó sincs. Korántsem egyszerű nomenklatúras kérdés ez, hanem igenis mély, súlyos tartalmi vonatkozásai vannak. Nem Fel­földy az első aki felfigyelt a cianobaktérium gyűjtő­név használatára akkor, amikor konvencionális alga-ökológiai vizsgálati technikákra támaszkodó tanulmányról van szó. Ezt csaknem minden algológus megteszi. Furcsa módon azonban az ilyen közlések, a bakteriológusokat is meggondolá­sokra késztetik. Miről van szó? Az algológus zavart keltőnek tekinti azt, ha valaki az algakuta­tás szemlélete, módszerei és fény­mikroszkópos morfológiai fajkritériumai alapján dolgozva bakté­riumnak nevezi azokat a szervezeteket, melyeket az algológusok egyezményes nevezéktana algának jelöl. A bakteriológus viszont idegenül tekint az oly módon identifikált baktériumfajok vizsgálati adataira, melyek meghatározásánál sem biokémiai, sejtkémiai sem szerológiai vagy fágérzékenységi kritériumok tanulmányozására nem került sor, tiszta tenyészeteket nem állítottak elő és reaktivi­tásuk ellenőrzéséhez kémiailag vagy legalább biológiailag definiált környezetet nem biztosítot­tak. A bakteriológus pl., e szakterület jóval szigo­rúbb módszertani követelményeinek megfelelően, a spórák csírázásának, túlélésének, ellenállóképes­ségének fizikokémiai feltételeit autentikus törzsek­kel, faji szinten identifikált törzsek tiszta tenyé­szeteiből nyert, ellenőrzötten azonos eredetű spóra­populációk standard reprodukálható körülmények között végrehajtott kezelésével a csíratömlőt képező spórák számarányának közvetlen mérésé­vel és statisztikai értékelésével stb. tanulmányozza. Alapvető szemléleti, módszertani és kutatás­technikai kritériumok alapján dönthető csak el, hogy valaki bakteriológiai vagy algológiai munkát végez-e? Mindkettő egyaránt értékes. Az alga­kutatás pl. nagyobb volumenű felmérésekre, na­gyobb területek ökológiai állapotának gyorsabb regisztrálására alkalmas, mint pl. a bakteriológia. A nemzetközi gyakorlatban logikai következetes­séggel az algológusok kékalgáknak (blue-green algae, kék-zöld algák) a bakteriológusok ciano­baktériumoknak (és nem kék baktériumoknak amint az nálunk néha zavart keltően felbukkan) jelölik ezeket a különleges és a Föld története során olyan kiemelkedő szerepet játszott szerveze­teket. A nomen est omen ez esetben nem érvénye­sül: egy algológiai tanulmányt a cianobaktérium megjelölés használata még nem tesz bakterioló­giaivá és fordítva. És itt némileg korrigálnom kell Borbély megjegyzését: a­­Bernez­'s-kézikönyv a baktériumok rendszerébe formailag beépíti ugyan, de sem faji, sem generikus szinten egyáltalán nem

Next