Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
5. szám - Dobos Irma: A magyar Vízügyi Múzeum hálózati kiállításai
316 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM 1989). Széchenyi személyét és alkotásait a legteljesebben a nagycenki kastélymúzeum mutatja be. A mérnöki műszerek fejlődéstörénete a legegyszerűbb eszköztől a legmodernebb műszerig mindazokat bemutatja, amelyek a vízimérnök munkájához szükségesek voltak. A nagyszerű mérnöki munka eredményeiből, a térképekből mintegy 900 darabbal rendelkezik a múzeum. Közülük kiemelkedik Jacob Alt 1824-ben Bécsben kialakított Duna sorozata, Lázár deák 1528-ban készített térképe és az 1826-ban megjelent első tudományos Duna-mappáció, Ferdinánd Marsigli olasz hadmérnök munkája (Kaján. 1982, Vukov K. 1986). Az állandó kiállításon kívül időnként egy-egy ősi mesterség bemutatásásra is vállalkozik a múzeum. A dunai és a drávai aranymosást megidéző „Pannónia aranya" c. jelenlegi kiállítás Mária Terézia latin nyelvű „pátenslevelét", az aranymosó eszközöket, az aranyat tartalmazó dunai homokot és a végterméket, a „sáraranyat" és az abból készült kisebb ékszereket tárja a látogatók elé (Szeder B. 1990). A hajók kiegyensúlyozására használt „ballasztköveket" triász mészkőből formálták meg, s ezeket valamint a bójaköveket, az uszályokon a víz mechanikai szűrésére használt mésztufából kialakított „vízcsepegtetőt" és malomkövet a szabadtéri területen állították ki. A Duna vízgyűjtő területéhez tartozó Rába szabályozása nem tartozott az egyszerű feladatok közé. Egyetlen vízfolyás sem foglalkoztatta annyit a törvényhozást 1622-1904 között, mint a Rába-vízrendszer. A szabályozás utolsó fázisa 1886-ban kezdődött és az 1900. évi nagy árvíz után 1904-ben fejeződött be (Ihrig D. 1975). Ennek a nagy, közel 300 évig tartó küzdelemnek állít emléket a Győrhöz tartozó Lesvári gátőrházban rendezett kiállítás. 3. A Balaton és vízgyűjtőjének rendezése A Balaton környezetében számos műtárgy tanúskodik a rómaiak nagyszerű vízépítő munkájáról, s valószínűleg az egyik legnagyobb vízrendezési munkát Siófoknál végezték. A Balaton vízszintjét szabályozó Siócsatorna egy szakaszát a hozzátartozó zsilippel együtt római korinak tartják (Ihrig D. 1973). A Balaton keleti oldalán a Sárvíz lecsapolásának első munkálatai az 1700-as évek második felében már megkezdődtek, majd Beszédes József (1787-1852) a Nádorcsatorna Társulat igazgató-mérnöke 1826-ra be is fejezte. Tervet készített a Balaton vizének leszállítására, de csak 1855-ben készült el a Sió-csatorna további szakasza a Dunáig. Az ő nevéhez fűződik a Kapos szabályozási terve és a munkálatok irányítása, míg a Zala szabályozását Bajomy István mérnök tervezte. A Kis-Balatont 1922-ben kezdték lecsapolni, majd az 1980-as években a Keszthelyi-öböl további feliszapolódásának megakadályozására eredeti állapotába helyezték vissza (Ihrig D. 1973). A nagy múltú balatoni vízgazdálkodást a legkorábban (1952-ben) létesített siófoki múzeum mutatta be. Két éves működése után megszűnt, majd a kiállítás jelenlegi helyén 1963-ban újra megnyílt és Beszédes József nevét vette fel, emléket állítva a nagy vízépítő mérnöknek. A megnyitás óta a Balatonnal kapcsolatban a Magyar Vízügyi Múzeum anyagából több kiállítást is rendeztek (Fejér L. 1988). A kiállításon bemutatott kőtetek között ott találjuk a Balaton északi oldaláról jól ismert bazaltot, az ősmaradványok között pedig a jellemző pannonkori Congeriát, a „kecskekörmöt". Az államalapítást, az Árpád-házi királyok korát, a török elleni harcokat, Rákóczi szabadságharcát képek, metszetek, fegyverek szemléltetik. A békés építő munkát a XVIII. századi vízimalmok makettjei jelképezik. Ebből az időből származik Bél Mátyás kitűnő munkája a balatoni halászatról és Mikoviny Sámuel balatoni térképe. A Balaton tudományos tanulmányozását id. Lóczy Lajos (1849-1920) a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója kezdeményezte és az eredményeket a szerzők a 7000 oldalt kitevő kötetekben foglalták össze. 1903 és 1904 telén a Balaton jegén Eötvös Lóránd és Cholnoky Jenő az Eötvös-ingával végezték első kísérleti méréseiket. A kiállítás bemutatja még Siófok életét, fejlődését, fürdőjét, a Balaton hajózását és halászatát, sőt a város szülöttét, Kálmán Imrét, a neves zeneszerzőt is. Nagy teret szenteltek a rendezők Beszédes József életének és munkásságának felvázolására. Sikeres mérnöki munkáját a mocsarak kiszárításával, több folyó szabályozásával, malmok tervezésével és kivitelezésével lehet röviden jellemezni. Mindemellett számos elméleti publikációja jelentősen gyarapította a vízépítő műszaki irodalmat (Kaján I. 1985). Amikor a Szekszárd közelében létesült Borrévi gátőrházat üzemen kívül helyezték, akkor itt 1988-ban vízügyi kiállítást rendeztek be és ezzel a Gemenci tájvédelmi terület új látnivalóval bővült. Összegyűjtötték a régi halászat és a kubikos élet eszközeit Tablók elevenítik fel a Sárvíz szabályozásának történetét, közöttük látható Beszédes József terve is. Egy helyiség az árvízvédelmi készültségű gátőrház század eleji irodahelyiségét mutatja be műszerekkel és berendezési tárgyakkal felszerelve. 4. A Tisza-völgy vizeinek szabályozása A Tiszával kapcsolatos első vízépítés-történeti emlék 1613-ból származik, amely azt javasolja, hogy a „A Tisza kiöntéseivel szemben a töltések emelésére azok a vármegyék, amelyekben ez a folyó kiáradni szokott, a saját javaik megmaradása érdekében egymás között határozzanak..." Ilyen jellegű ármentesítést és belvízrendezést a XVIII. században több helyen kezdeményeztek, s ehhez alapul szolgált Mikoviny Sámuel a Tisza-völgyi megyékről és 1730-ban az Ecsedi-lápról készített térképe. Később Mezeő Cyrill 1781-1782 közötti térképével a láp lecsapolásának elindításához adott újabb adatokat. Ezt követte Szabolcs vármegye kiváló mérnökének, Sexty Andrásnak 1784-ből való 17 szép tiszai térképlapja a tervezett árvédelmi töltések feltüntetésével (Ihrig D. 1973). A Tisza-szabályozás terveit Széchenyi István, a reformkor nagy alakja kezdeményezte és Vásárhelyi Pál készítette el. Az 1846-ban váratlanul elhúnyt Vásárhel