Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

5. szám - Dobos Irma: A magyar Vízügyi Múzeum hálózati kiállításai

316 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM 1989). Széchenyi személyét és alkotásait a legteljeseb­ben a nagycenki kastélymúzeum mutatja be. A mérnöki műszerek fejlődéstörénete a legegysze­rűbb eszköztől a legmodernebb műszerig mindazokat bemutatja, amelyek a vízimérnök munkájához szüksé­gesek voltak. A nagyszerű mérnöki munka eredményei­ből, a térképekből mintegy 900 darabbal rendelkezik a múzeum. Közülük kiemelkedik Jacob Alt 1824-ben Bécsben kialakított Duna sorozata, Lázár deák 1528-ban készített térképe és az 1826-ban megjelent első tudományos Duna-mappáció, Ferdinánd Marsigli olasz hadmérnök munkája (Kaján­­. 1982, Vukov K. 1986). Az állandó kiállításon kívül időnként egy-egy ősi mesterség bemutatásásra is vállalkozik a múzeum. A dunai és a drávai aranymosást megidéző „Pannónia aranya" c. jelenlegi kiállítás Mária Terézia latin nyelvű „pátenslevelét", az aranymosó eszközöket, az aranyat tartalmazó dunai homokot és a végterméket, a „sárara­nyat" és az abból készült kisebb ékszereket tárja a látogatók elé (Szeder B. 1990). A hajók kiegyensúlyozására használt „ballasztköve­ket" triász mészkőből formálták meg, s ezeket valamint a bójaköveket, az uszályokon a víz mechanikai szűré­sére használt mésztufából kialakított „vízcsepegtetőt" és malomkövet a szabadtéri területen állították ki. A Duna vízgyűjtő területéhez tartozó Rába szabá­lyozása nem tartozott az egyszerű feladatok közé. Egyetlen vízfolyás sem foglalkoztatta annyit a törvény­hozást 1622-1904 között, mint a Rába-vízrendszer. A szabályozás utolsó fázisa 1886-ban kezdődött és az 1900. évi nagy árvíz után 1904-ben fejeződött be (Ih­rig D. 1975). Ennek a nagy, közel 300 évig tartó küzdelemnek állít emléket a Győrhöz tartozó Lesvári gátőrházban rendezett kiállítás. 3. A Balaton és vízgyűjtőjének rendezése A Balaton környezetében számos műtárgy tanúskodik a rómaiak nagyszerű vízépítő munkájáról, s valószí­nűleg az egyik legnagyobb vízrendezési munkát Sió­foknál végezték. A Balaton vízszintjét szabályozó Sió­csatorna egy szakaszát a hozzátartozó zsilippel együtt római korinak tartják (Ihrig D. 1973). A Balaton keleti oldalán a Sárvíz lecsapolásának első munkálatai az 1700-as évek második felében már megkezdődtek, majd Beszédes József (1787-1852) a Nádorcsatorna Társulat igazgató-mérnöke 1826-ra be is fejezte. Tervet készített a Balaton vizének leszállí­tására, de csak 1855-ben készült el a Sió-csatorna to­vábbi szakasza a Dunáig. Az ő nevéhez fűződik a Kapos szabályozási terve és a munkálatok irányítása, míg a Zala szabályozását Bajomy István mérnök ter­vezte. A Kis-Balatont 1922-ben kezdték lecsapolni, majd az 1980-as években a Keszthelyi-öböl további feliszapolódásának megakadályozására eredeti állapo­tába helyezték vissza (Ihrig D. 1973). A nagy múltú balatoni vízgazdálkodást a legkoráb­ban (1952-ben) létesített siófoki múzeum mutatta be. Két éves működése után megszűnt, majd a kiállítás jelenlegi helyén 1963-ban újra megnyílt és Beszédes József nevét vette fel, emléket állítva a nagy vízépítő­ mérnöknek. A megnyitás óta a Balatonnal kapcsolat­ban a Magyar Vízügyi Múzeum anyagából több kiál­lítást is rendeztek (Fejér L. 1988). A kiállításon bemutatott kőtetek között ott találjuk a Balaton északi oldaláról jól ismert bazaltot, az ős­maradványok között pedig a jellemző pannonkori Congeriát, a „kecskekörmöt". Az államalapítást, az Árpád-házi királyok korát, a török elleni harcokat, Rá­kóczi szabadságharcát képek, metszetek, fegyverek szemléltetik. A békés építő munkát a XVIII. századi vízimalmok makettjei jelképezik. Ebből az időből származik Bél Mátyás kitűnő munkája a balatoni ha­lászatról és Mikoviny Sámuel balatoni térképe. A Balaton tudományos tanulmányozását id. Lóczy Lajos (1849-1920) a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója kezdeményezte és az eredményeket a szer­zők a 7000 oldalt kitevő kötetekben foglalták össze. 1903 és 1904 telén a Balaton jegén Eötvös Lóránd és Cholnoky Jenő az Eötvös-ingával végezték első kí­sérleti méréseiket. A kiállítás bemutatja még Siófok életét, fejlődését, fürdőjét, a Balaton hajózását és halászatát, sőt a város szülöttét, Kálmán Imrét, a neves zeneszerzőt is. Nagy teret szenteltek a rendezők Beszédes József életének és munkásságának felvázolására. Sikeres mérnöki munkáját a mocsarak kiszárításával, több folyó szabá­lyozásával, malmok tervezésével és kivitelezésével le­het röviden jellemezni. Mindemellett számos elméleti publikációja jelentősen gyarapította a vízépítő műszaki irodalmat (Kaján I. 1985). Amikor a Szekszárd közelében létesült Borrévi gá­tőrházat üzemen kívül helyezték, akkor itt 1988-ban vízügyi kiállítást rendeztek be és ezzel a Gemenci tájvédelmi terület új látnivalóval bővült. Összegyűjtötték a régi halászat és a kubikos élet eszközeit Tablók elevenítik fel a Sárvíz szabályozásának történetét, kö­zöttük látható Beszédes József terve is. Egy helyiség az árvízvédelmi készültségű gátőrház század eleji iro­dahelyiségét mutatja be műszerekkel és berendezési tárgyakkal felszerelve. 4. A Tisza-völgy vizeinek szabályozása A Tiszával kapcsolatos első vízépítés-történeti emlék 1613-ból származik, amely azt javasolja, hogy a „A Tisza kiöntéseivel szemben a töltések emelésére azok a vármegyék, amelyekben ez a folyó kiáradni szokott, a saját javaik megmaradása érdekében egymás között határozzanak..." Ilyen jellegű ármentesítést és belvíz­rendezést a XVIII. században több helyen kezdemé­nyeztek, s ehhez alapul szolgált Mikoviny Sámuel a Tisza-völgyi megyékről és 1730-ban az Ecsedi-lápról készített térképe. Később Mezeő Cyrill 1781-1782 kö­zötti térképével a láp lecsapolásának elindításához adott újabb adatokat. Ezt követte Szabolcs vármegye kiváló mérnökének, Sexty Andrásnak 1784-ből való 17 szép tiszai térképlapja a tervezett árvédelmi töltések feltüntetésével (Ihrig D. 1973). A Tisza-szabályozás terveit Széchenyi István, a re­formkor nagy alakja kezdeményezte és Vásárhelyi Pál készítette el. Az 1846-ban váratlanul elhúnyt Vásárhel

Next