Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
5. szám - Szikszai Mihály: Az első gőzhajó a Közép-Tisza vidéken
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVII. 3. SZ., sa, pénzügyi és társadalmi élet fellendítése) próbálta meghonosítani az országban. Széchenyi már 1833. augusztus 31. és szeptember 3. között hajózott a Tisza alsó szakaszán Szegedig, a Duna Gőzhajózási Társaság "I. Ferenc" nevű, 1830-ban épült gőzhajóján. Ez a gőzös a társaság első menetrendszerűen közlekedő gőzöse volt Győr és Pest között. Figyelmét ekkor még teljesen lekötötték az Al-Duna szabályozási munkái. Széchenyi szerint a Dunának, a "vak zsáknak" fenekét meg lehet nyitni a Vaskapunál és a Kazánszorosnál, így Magyarország árui közvetlen vízi úton juthatnak a világtengerekre. A szabályozást a Vaskapunál sziklabontással, bent az országban pedig - a Tisza folyón is - szabályozásokkal kell megoldani. A folyókon a szállítást pedig csak a modern gőzhajóval lehet lebonyolítani. Széchenyi 1845. augusztusától a Helytartótanács kötelékében megszervezett Közlekedési Bizottság elnöke. Figyelme ekkor fordult a Tisza-szabályozás felé. A belső vámok eltörlésével a gabonaexport várható növelése a szántóföldek értékének felfelé ívelését jelezte, továbbá a szabályozott folyó az olcsó szállítás lehetőségét is jelentette. Széchenyi vízszabályozó társulatok létrehozását tartotta célszerűnek. Az egész Tisza-völgyre kiterjedő társulat létrehozásához azonban az érdekelt birtokosokat kellett elsősorban megnyerni. A gróf 1845-ben, az árvíz utáni hangulatot kihasználva, propaganda-útra indult a Tisza-völgybe. Kísérői közé tartozott Vásárhelyi Pál mérnök is. Széchenyi 1845. szeptemberében és októberében Sátoraljaújhelyen, Vásárosnaményban, Debrecenben, Tiszadobon, Szolnokon és Szegeden a megyék és a birtokosok megbízottjaival értekezletet tartott. A propaganda-út teljes sikerrel zárult. 1846. januárjában megalakult a Tiszavölgyi Társulat, nyolc regionális árvízmentesítő társulat központi egyeztető szerve G. Vásárhelyi Pál hirtelen halála miatt azonban már nem vezethette a Tisza-szabályozás munkáit. Széchenyi úgy vélte, hogy a szabályozással a Tisza alkalmassá válik a gőzhajók közlekedésére is. Ezért úgy határozott, következő útját gőzhajón teszi meg a Tiszán, egyrészt azért, hogy megmutassa a vidék népének a gőzhajó előnyeit, gyorsaságát, másrészt az is célja volt, hogy a társulatok érdekeltjeiben továbbra is ébren tartsa a vízimunkák megkezdése iránti hajlandóságot. Az utat jól előkészítette. 1846. június 14-én a Jász-kun Kerületekhez írt levelében arra kéri a kerületek közönségét, hogy a folyón a hajózás útján a gátló rönköket távolítsák el. Az utat a "Buda" nevű gőzössel tervezte, de végül a 163 tonnás, 36 lóerős "Pannónia" hajóval indult el. Széchenyit elkísérte tiszai útjára Pietro Paleocapa is. A hajó 1846. július 16-án érkezett Szegedre, ahol a Fekete-sas szállónál este fáklyás zene fogadta. Ez után Csongrád és Szentes érintésével haladt Szolnok irányába. A gőzös előtt időnként nemzeti színekkel festett csónakok tűntek fel, a hajózási akadályok felderítése céljából. A cibakházi fahíd alatt Peregrini kapitány ügyesen vezette át a híd nyílásánál alig egy lábbal keskenyebb gőzöst. Július 19-én ért a hajó Szolnokra. Fél 12-kor kötött ki a kamarai sóházon felül a sóellenőr házánál. A partra szálló Széchenyit páter Pap Melkizedek, a grammatika professzora egy maga által költött szép verssel köszöntöttek. A gőzhajó látványára több ezer ember gyűlt össze, hiszen a város lakói akkor láttak először gőzhajót. Széchenyi fogadta a Jászkun Kerület küldöttségét, majd ismét hajóra szállt, és fél 1-kor elhagyva Szolnokot, tovább folytatta útját. 1. melléklet Széchenyi István levele a Jász-Kun Kerületekhez a hajóút elkészítésére vonatkozóan Nemes Kerületek! Tiszánk szabályozásának a valósulásához mindinkább s inkább közeledő nagyszerű ügye a helyszínen véghezviendő szemlét s vizsgálódásokat tévén szükségesekké, elhatározom magam, az említett folyót Szegediül " évi Július 16." felfelé indulva folytonosan gőzösön addig beutazni, meddig csak ezt a folyó jelen állapota engedi. Meg kell ennélfogva tisztelettel kérnem a Nemes Kerületeket, hogy hazafias érzelmüknél fogva ezen közös ügyünk érdekében a tiszaparti kebelbeli községeknél kellő rendeléseket tenni ne sajnáljanak, miszerint minden gátok, cölöpök s más efféle akadályok, mellyek említett hivatalos utamban gátul lehetnének, útból mozdítassanak, vagy ha lehetséges nem volna, legalább kijeleltessenek, a netán létező hidak annak idejében kinyithatása lehetővé tétessék, szóval: a kitelhető segély, hol szükség, a víz medrét ismerő kalauzok kiállítása által is nyujtassék. Ki addig is, míg bokros teendőim engedendik, , hogy a Nemes Kerületeket, mint legközelebb Nemes Csongrád s Zemplén megyékben szándékom, részemrül annak idején teendő előleges megkereséshez képest, ha lehet, közgyűlésünkben is személyesen tisztelhessem, s ez alkalmat a szóban levő vállalat tárgyában szükséges értekezésre használhassam, magamat kegyes jóvoltukba s hazafias rokonérzelmükbe ajánlva maradok A Nemes Kerületeknek Pest,junius 14én 1846. alázatos szolgája G. Széchenyi István Szajol környékén a hajó kis híján zátonyra futott, és jó tíz percbe került, mire sikerült helyes irányba téríteni. Fegyvernek alatt felszállt a fedélzetre Szapáry, Orczy és Almássy grófnő, majd a "Pannónia" este negyed 8-kor megérkezett Tiszabőre, ahol a vendégeket Almássy Pál, Heves megye első alispánja fogadta. Július 20-án reggel, negyed 9-kor indultak tovább. A hevesiek előrelátásából időnként kalauzul csónakok csatlakoztak a gőzöshöz, amelyek a folyómederben a legkisebb tuskót is kijelölték, nehogy akadálya legyen a hajónak. A Pannónia fél 6-kor kötött ki Tiszafürednél. Itt a közbirtokosság képviselői köszöntötték Széchenyit. Egy óra múlva a gőzös elhagyta Heves megyét, és útját Dorogma irányába folytatta. Július 23-án érkeztek meg Tokajba. Széchenyi útja a gőzhajóval ismét remekül sikerült. Mindenütt hatalmas ováció, a népszerűségnek ezer jele fogadta. Volt, ahol azt hitték, ő találta fel a gőzhajót. A jogi formulákat lényegében az 1846. augusztus 3-án